A 23 óra 59 perc elnevezésű program fő célja mindazok felkutatása, akik szemtanúi voltak a trianoni békediktátumot követő területi revízióknak. Jelentősége annak tudható be, hogy napjainkban érkezett el az utolsó pillanat, amikor még elérhetők az elcsatolt területek Magyarországhoz való visszatérésének szemtanúi. A projekt kapcsán Köő Artúrt, a kutatási program vezetőjét kérdeztük.
Milyen indíttatásból jött létre a 23 óra 59 perc elnevezésű program?
A Trianon Múzeum által elindított kutatási program célja, hogy felkutassa, megszólaltassa, összegyűjtse és megőrizze mindazok személyes élményeit és emlékeit, akik felszabadított magyarként élték meg a Magyar Királyi Honvédség bevonulását a területi revíziókat követően. Mivel ezek az emberek betöltötték a nyolcvanadik, kilencvenedik életévüket, így az utolsó pillanat érkezett el arra, hogy mindezeket a személyeket megkérdezzük az akkori eseményekről.
Mi a projekt célja azon felül, hogy felkutassák az első világháború után Magyarországtól elcsatolt területek visszavételének ma is élő szemtanúit?
Célunk az, hogy egy több kérdést magába foglaló interjút készítsünk a felkutatott személyekkel. Az elkészült interjúkat, valamint az interjúalanyaink személyes emlékeit (fotók, naplórészletek, relikviák stb.) mindenki számára elérhetővé kívánjuk tenni. Így minden valószínűséggel a kutatási programunk azzal zárul, hogy mindezek a „megszerzett kincsek” könyv, fényképalbum, kiállítás, dokumentumfilm formájában nemcsak a történészek, hanem minden érdeklődő számára elérhetővé válnak.
Milyen csatornákon igyekeznek elérni a lehetséges szemtanúkat?
Megpróbálunk minden lehetséges fórumon még élő szemtanúkra találni. Így a nyomtatott és internetes sajtón kívül próbálkozunk majd a konzulátusok, az egyházak és az idősek otthonainak segítségével is interjúalanyokra bukkanni.
Az eddigiek alapján mennyire mondható eredményesnek a kutatás?
Amikor a kutatási program elindult, általában azok, akiknek beszéltem terveinkről azt mondták, hogy sok reményt ne fűzzek a program sikerességéhez, hiszen nagyon kevesen élhetnek már azok közül, akik átélték a területi revíziókat, s hitelesen be tudnak róla számolni. Ehhez képest a listánkon nagyjából már 50 olyan személy szerepel, akik értékes információkat oszthatnak meg velünk, ugyanis nemcsak, hogy éltek már akkor, hanem pontosan emlékeznek és be tudnak számolni az eseményekről.
Hogy egy példával éljek: megkeresett bennünket egy Svájcban élő magyar hölgy, akinek birtokában van egy nyolc lapból álló, 23 felvételt tartalmazó fényképalbum Nagyvárad visszatért felirattal. A fényképeket édesapja készítette. Ezek unikális fényképek, már kaptunk belőle néhányat ízelítőképpen, a többi fénykép átvételére a közeljövőben kerül sor. Bevallom becsülettel, akárhányszor kezembe veszem ezeket a képeket, mindig könny szökik a szemembe. Örömtől sugárzó magyar arcok, s maga a tudat, hogy az ember a történelemnek egy kis szeletét tartja a kezében…
Hány főt szeretnének megszólítani a projekt során?
Szeretnénk legalább 200 szemtanút találni és megszólaltatni. Természetesen nem állunk meg az alanyok felkutatásában, ha már sikerült 200 interjút elkészíteni. Ameddig esély van arra, hogy ilyen személyekre bukkanjunk, folytatjuk a kutatási programot. Ez előreláthatólag még jó néhány esztendő, már csak azért is, mert lehetséges interjúalanyaink között szerepel 106 és 102 éves személy is. Miért ne bukkanhatnánk néhány év múlva is még élő szemtanúkra?
Milyen eredményeket várnak a kutatási programtól?
Szándékunk az, hogy kutatási programunkkal minél több embert szólítsunk meg, szeretnénk, ha szándékunkról minél többen tudomást szereznének. Ezzel nem csak növelnénk annak a lehetőségét, hogy minél több interjúalanyra találjunk, hanem közelebb hoznánk az emberekhez egy rendkívül fontos és izgalmas eseménysort. Véleményem szerint meghatározó lenne a jövőre nézve, ha az emberek nemcsak a magyar történelem tragikus eseményeit ismernék, hanem azokat a történelmi eseményeket is, amelyek sikernek, pozitívnak és örömtelinek tekinthetők, s erőt lehet belőlük meríteni a hétköznapokban.
Meddig tart a projekt? Meghatároztak esetleg egy végső időpontot, amikor a kutatás lezárul?
Az igazgató úr kétéves programban gondolkodik, de azt gondolom, ameddig minimális esély is van arra, hogy a kutatási programunk céljainak megfelelő személyre találjunk, addig a kutatást támogatni fogja.
A tervek szerint mikor lesznek elérhetők a kutatás eredményei a célközönség számára?
Közeledik 2020, az az év, amikor arra a száz éve született békediktátumra emlékezik az ország, amely megnyomorított bennünket. Ne felejtsük el, hogy ez a békediktátum annak a békerendszernek volt a része, amely kikövezte a második világégéshez vezető utat. Szeretnénk, ha az évfordulóra kutatási eredményeink a célközönség számára elérhetővé válnának. Az általunk kutatott történések ugyanis szorosan összefüggnek a trianoni eseményekkel.
A projekt eredményességének érdekében a program szervezői kérnek minden lehetséges célszemélyt, illetve támogatót, hogy jelentkezzen a koo.artur@gmail.com e-mail címen, illetve a Trianon Múzeum telefonszámán: +36-88/372-721.
