Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. A könyv bevezetőjében a szerző azt magyarázza el, hogyan is működik a Smer „részvénytársaság”.
Hogyan adta el Fico az országot az oligarcháknak?
A Smer politikai pártot újságíróként már 15 éve figyelemmel követem – írja Vagovič a könyv bevezetőjében. Az első, 2002-es kampányának finanszírozását részletesen feltérképeztem, s az már akkor súlyos kételyeket váltott ki. A választási éjszakát a pártközpontban töltöttem, ahol különböző kétes egyének mozogtak. Bár nyilvánvaló volt, hogy a „harmadik út” jelző, csak egy jól átgondolt marketinghúzás, hiányzott a meggyőző bizonyíték arra, hogy Robert Fico és társai a szervezett csoport elemeivel rendelkező részvénytársaságként működnek.
A politikai párt átfogó képét, amely olyan cégként működik, amelyből főleg a titkos szponzorok, no meg az államapparátusba beültetett bábuik húznak hasznot, azonban csak 2005-ben kezdtem el összerakni – hat évvel a Smer stomfai alakuló ülése után. Akkor sikerült először a befolyásos oligarchákat Fico pártjának konkrét arcaival összekötnöm. Viszonylag egyszerű volt: elég volt csak összepárosítani a cégnyilvántartás adatait a háttérinformációkkal, amelyeket a konkurens HZDS környezetéből szereztem.
Az olyan emberek, mint Vladimír Poór, Jozef Brhel, Ivan Kiňo vagy Ján Gabriel egykor Vladimír Mečiar mellett álltak. Ám amikor az politikusként már nem volt tényező, pragmatikus módon átpártoltak Robert Ficohoz. A fiatal, dinamikus vezetőhöz, akinek volt esélye megnyerni a választásokat. A vállalkozók, akik az állammal való üzletelésre alapozták üzleti modelljüket, befektettek, s az megtérült. A 2006-os választások után, amikor a Smer először lett a kormány része, Fico elkezdte kamatostól visszafizetni a kötelezettségeit.
A párt mecénásai, akiket a média mindmáig az „állítólagos” szóval illet csak (a szerkesztőségek nem kockáztatják a bírósági pereket, mivel a mecénások nevei a Smer egyetlen éves jelentésében sem szerepelnek), még akkor benyomták az embereiket a parlamentbe, a kormányba és a stratégiai vállalatokba. És a cégeik elkezdtek nagyban pénzt keresni az állami megrendeléseken és az uniós alapokból. Így szerzett érvényt fokozatosan az érdekeinek Juraj Široký vagy a mecénások második hulláma: Miroslav Výboh és Jozef Kopecký. Fico azonban mindvégig azt állította, hogy a párt finanszírozása átlátható, mert ezt állította a könyvvizsgáló is.
Csakhogy a 2010-es választások előtt egy hónappal felrobbant az első taposóakna, a Smer volt pénztárnoka, Fedor Flašík és Ľubomír Blaško vállalkozó közötti szponzori szerződés. A 2002-es dokumentum másolata, amely a választási listán való képviselőjelölti helyek megvásárlásáról szólt, a Smert alapító Bohumil Hanzel kezeit is szabaddá tette. A beszélgetésben, amelyet akkor készítettem vele, nagyon nyíltan ecsetelte a Smer részvénytársaság működési elveit. A vallomása nagy kavarodást keltett a párton belül.
„A Ficoéhoz hasonló hang”
Robert Fico láthatóan ideges lett, mert nem sejtette, mi minden kerülhet még napvilágra. De az igazi bomba csak ezután robbant. A választás előtt két nappal közzétettük azt a hangfelvételt, amelyen a Smer elnöke arról beszél, hogyan hajszolta a pénzt a párt számára a „saját fejével”. Bár Fico hangja volt az, a jogászok azt javasolták, védjük magunkat azzal a megfogalmazással, hogy „a Ficoéhoz hasonló hang”. S bár a hangfelvétel csak 64 másodperces, a Smer és a vezetője jelleméről, aki még mindig a legnépszerűbb szlovákiai politikus, nagyon sokat elmondott.
Akkor kezdtem el először eljátszani a gondolattal, hogy könyvet írok a politikai pártról, amely a befolyásos oligarchákkal való koalícióban felparcellázta Szlovákiát. Nem rendelkeztem azonban minden szükséges információval. Robert Fico végül a hangfelvétel-botrányt, amely valószínűleg minden európai kormányfőnek a nyakát szegte volna, meglepő módon kiállta. Sőt, 2016-ban Szlovákia az ő vezetésével szervezte meg az Európai Unió Tanácsának elnökségét. Ennek ellenére az a hang, amely annyira hasonlatos az övéhez, elkíséri a karrierje végéig őt.
Fico ugyanis a finanszírozási botrány után semmit sem okult, ellenkezőleg. A 2012-es választásokon a Smer részvénytársaság teljesen elszakadt a láncáról. Kétéves szünet után, amikor jobboldali kormánya volt az országnak Iveta Radičovával az élen, az oligarchák elkezdték nagykanállal begyűjteni a részesedéseiket. Fokozatosan az uralmuk alá került az egészségügy, az energetikai ipar, a közlekedésügy, a védelem és az IT-szektor is. Autópályákat és futballstadionokat építettek, különböző támogatásokat merítettek. Mi több, maguk a smeres politikusok is üzletelni kezdtek, akik addig készségesen álltak a rendelkezésükre.
A három varázsszó: pénz, ismeretség és büntetlenség
Aggályok nélkül üzleteltek, mert számíthattak a kulcsemberekre a rendőrségen meg az ügyészségen is. Úgy viselkedtek, mintha örökké érinthetetlenek lennének. A valutaüzéri módszerekkel dolgozó aranyifjúság képviselői a nyilvánosság előtt tisztes polgárokként léptek fel. Sokáig jó volt a lapjárásuk, mert Szlovákiában a népesség többségének a „cselekvési hatósugara” húsz év. Mečiart és privatizáló bandáját sem tagadták meg azonnal az emberek, csupán öt választási időszak után buktak meg a nagypolitikában.
2016-ban a Smer is elkezdte az ötödik időszakát írni. Egy bonyolult koalícióban ugyan, de megtartotta a kulcsfontosságú belügyminisztériumot. Röviddel a választások után azonban kirobbant a Bašternák-ügy, s azóta már semmi sem olyan, mint azelőtt volt. A „mi emberünk” történet, akinél Fico kormányfő lakik, és akivel két minisztere is üzletelt, ugyanis váratlan poénja annak a drámának, amit a „Fico hangja” elindított.
Ladislav Bašternák első látásra különbözik tőlük. Tipikus újgazdag, aki a szétvert utakon Bugattival járt. A vállalkozási stílusa a kilencvenes évek elejére emlékeztet, amikor a hiszékeny embereket a ravasz utcai csalók az itt a piros, hol a piros játékkal verték át. A hivatalok előtt ugyanis milliókkal zsonglőrködik, ám amikor közlekedési kihágásért büntetést kell fizetnie, feltárcsázza a megfelelő számot, hogy a rendőrök nyugton hagyják. A mi szociáldemokratáink márkás öltönyöket viselnek, és közcsodálatnak maximum a méregdrága óráikat teszik ki. A bizniszt azonban csendben csinálják, fehér lovakon és bonyolult rendszereken keresztül.
De a világuk alapvetően ugyanaz, csak eddig ügyesen álcázták. Csupán három szót ismernek: a pénzt, az ismeretséget és büntetlenséget. Segítenek egymáson és kölcsönösen fedezik is egymást, mint a maffia tagjai. A politikában Jánošík üzenetét hangoztatják, a gyakorlatban azonban nagyon sajátságos módon alkalmazzák azt. Főleg a középosztálytól vettek el, amit aztán a gazdagok és egymás között osztottak szét. Politikai robbanóanyagot kevertek ezzel, amelynek végzetes következményei lehetnek az egész országra nézve. A szélsőségesek már szót kérnek, vagyis ha semmi sem változik, az emberek egyszer a saját kezükbe vehetik az igazságosztást – írja Vagovič.
A Saját fejjel című könyvet április 22-től fejezetenként online is olvashatja az érdeklődő minden szombaton és vasárnap az Aktuality.sk hírportálon.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
