A fenti címmel tett közzé egy táblázatot a Honti Lapok legutóbbi száma. Amennyiben az ott található adatokhoz nem fűztek kommentárt, megpróbálom most azokat némileg értelmezni.
A táblázat alapján Ipolyságon a négy alapiskolába összesen 102 tanulót írattak be. Ez tizenhattal kevesebb, mint a tíz éve beíratott gyerekek száma. A két magyar tannyelvű alapiskolába 49, a két szlovákba pedig 53 a most beíratottak száma. Tavaly ez az arány 51/59 volt, ami azt jelenti, hogy mindkét tanítási nyelvű oktatási intézményben enyhe csökkenés tapasztalható. Ami az intézmények összlétszámát illeti: a magyar iskoláknak jelenleg 456, a szlovákoknak 535 tanulójuk van. Ez a szám négy évvel ezelőtt így nézett ki: 461 gyermek járt magyar tannyelvű iskolákba, 551 pedig szlovákba.
Nagyobb létszámok is voltak Ipolyságon (fotó: Csáky Károly/Felvidék.ma)
Nos, ha figyelembe vesszük, hogy néhány éve Ipolyság lakosainak még 64 százaléka volt magyar nemzetiségű, s jelenleg is hivatalosan közel 60 százalék a magyarság számaránya, akkor az ábra bizony nem egészen megnyugtató a számunkra.
Egy dolgot mindjárt az elején leszögezhetünk: a születések alacsony száma sajnos az első helyen befolyásolja a beiratkozásokat, illetve az iskolák létszámának alakulását. Ha viszont a nemzetiségi arányokat hasonlítgatjuk, akkor két dologgal kell számolnunk. Vagy a gyermekvállalás aránya magasabb a szlovák lakosságnál, avagy még mindig elég sok magyar gyermeket íratnak itt szlovák iskolába. Az utóbbi mindenképp fennáll, bár erről nincs pontos kimutatásunk.
S ha meggondoljuk, hogy a város két társközségében, Pereszlényben és Tesmagon semmilyen iskola, de még óvoda sincs, a kép még elszomorítóbb. S akkor nem beszéltünk azokról a közeli falvakról: Nagytúrról és Gyerkről, melyekben szintén nincs iskola, s ahonnan a gyerekek ugyancsak Ipolyság valamelyik tanintézményét látogatják. De azt sem mutatja ki ez a statisztika, hogy az itteni iskolák létszámát hány olyan tanuló gazdagítja, akik ama falvakból érkeznek, melyekben még van iskola. Ilyen a vonzáskörzetben Alsószemeréd, Felsőszemeréd, Szalatnya, Ipolyvisk. De akad a tanulók közt egy-két ipolyszakállosi és palásti gyermek, illetve az ottani iskolák vonzáskörzetéből – Ipolyfödémes, Felsőtúr, Százd, Lontó, Ipolybél – ide hozott diák is. Sőt, találunk több olyan gyermeket, akit a szomszédos Nagykürtösi járásból (Kelenye, Ipolyszécsényke, Ipolykeszi, Ipolybalog, Ipolynagyfalu, Ipolyhídvég) – járatnak az itteni szlovák vagy magyar iskolába. S ezek bizony itt egy kicsit emelik a létszámot, ott viszont nagyon hiányoznak. Tehát összmagyarságunk száma így valójában nem emelkedett, mint ahogyan a magyar iskolákba járóké sem, csak elmozdultak a gyerekek az egyik helyről a másikra.
Elgondolkodtató helyzet állt elő az évek során az ipolyszakállosi alapiskolában is. A majdnem színtiszta magyar falu modern iskolaépületében ma alsó tagozatos szlovák és teljes szervezettségű magyar tannyelvű iskola működik. Az elsőnek néhány éve 42 tanulója volt, most pedig 44 gyermek jár oda. A másiknak nemrégiben még 87 tanulója volt, most az összlétszám 73. A szlovák kisiskolába újabban 8 gyermeket, a teljes szervezettségű magyarba négyet írattak be. Ehhez nyomban hozzá kell fűznünk, hogy a szlovák gyermekek létszámát mindenekelőtt az ide (elsősorban Ipolyszakállosra és Lontóra) telepített, az ország felső tájairól érkezett roma családok gyermekei emelik. Oda kellene hát hatnunk, hogy mindez ne árnyékolja be az ottani, hajdan jó hírű, és most is becsületesen munkálkodó magyar iskolát. Talán úgy lehetne ezt elérni, ha ösztönöznék a szülőket, hogy ne vigyék el innen a kevéske gyermeket, s motiválnák őket a nagyobb gyermekvállalási kedvre is.
Ugyancsak jobban oda kell a jövőben figyelni az iskolák diáklétszámára Paláston. A magyarság számaránya itt is nagyobb még, mint a szlovákoké. A faluban két iskola működik: a szlovák tannyelvűnek négy éve 82 tanulója volt, ma 77 diákja van. A magyar egyházi iskolába ugyanakkor 58 gyermek járt, ma 45-en látogatják. Az előbbiben jelenleg 12 a beíratott gyermekek száma, az utóbbiban 9. Örvendetes, hogy a magyar iskolában ez hattal több, mint az elmúlt évben, bár a szlovákba íratott gyermekek száma is emelkedett öttel. Kár, hogy a két, vonzáskörzetben található településen, Felsőtúron és Ipolyfödémesen ma már nincs magyar kisiskola. Az utóbbiban sajnos óvoda sem.
A magyarság szempontjából e tekintetben elveszett Deménd község, ahol néhány éve még teljes szervezettségű magyar iskola is működött, de ma már kisiskolája sincs ennek a községnek. A helybeli szlovák iskola tanulóinak száma négy éve 115 volt, most 120, s 12 tanulót írattak első osztályba. A tavalyihoz képest ez hárommal kevesebb.
Az alsószemerédi kisiskola tartja magát a maga 18 tanulójával. Ide három új gyereket írattak be. Ezek szinte valamennyien roma származásúak. Szinte minden tekintetben hasonló a helyzet Szalatnyán is. S ennyi gyerek van Felsőszemeréden is, ahová az idén négyet írattak be. Ám itt csak szlovák nyelvű oktatás folyik, a magyar iskolát nemrégiben bezárták. Ipolyvisken a magyar iskolában 26 tanuló van jelenleg, néggyel több, mint néhány éve. Ide 9 gyermeket írattak be, hattal többet, mint tavaly. Igaz, itt is sok a roma tanuló, de azért ez az iskola is megérdemelné, hogy fennmaradjon.
Befejezésül megjegyzem még, hogy a Nagykürtösi járás 7 iskolájába összesen 34 magyar gyermeket írattak be. S akkor akaratlanul is eszembe jut, hogy amikor arrafelé kezdtem tanári pályámat, csak az ipolynyéki és az ipolybalogi iskolának volt közel 600 tanulója. Az utóbbiban általában a felső tagozat minden évfolyamában párhuzamos osztály működött. Ha itt-ott mégsem, akkor az egyikben körülbelül annyi volt a létszám, mint most az összes beíratotté a járásban. Jómagam kétszer is voltam harmincas létszámon felüli gyermekcsoport osztályfőnöke. Arról már nem is beszélek, hogy Ipolyságon, ahol feleségem is tanult és tanított egykor, az egyetlen magyar tanítási nyelvű alapiskolának közel annyi diákja volt, mint most a négynek összevetve. A felső tagozatban időnként még E osztályok is voltak, gyakran harmincon felüli létszámmal. Hogy sorsunk miképp alakul, rajtunk is múlik!
