Nem sokan tudják ma már, hogy a XX. század második felének egyik legmeghatározóbb magyar színművésze tájainkon, mégpedig Bejében született 1925-ben. Igen, ott, ahol évtizedekkel azelőtt Tompa Mihály is lelkészkedett.
A kilencvenes évek elején anyámmal Budapestre készültünk, a Vígszínházba, a Csókos asszonyra. Anyámnak egyetlen kérése volt, mindenképpen Darvas Ivánt szerette volna látni Tarpataky báró szerepében. Így is történt, Benedek Miklóssal aztán pesti éveim alatt néztem meg a legendás előadást.
Nem sokan tudják ma már, hogy a XX. század második felének egyik legmeghatározóbb magyar színművésze tájainkon, mégpedig Bejében született 1925-ben. Igen, ott, ahol évtizedekkel azelőtt Tompa Mihály is lelkészkedett. Apja Darvas János költő, újságíró volt, a Trianon utáni első nemzedék jeles képviselője, aki Prágában, a Prágai Magyar Hírlapnál kereste a kenyerét. Édesanyja orosz volt, s Szilárd (hisz ezt a nevet kapta a keresztségben, csak az azonos nevet viselő jeles humorista kérésére változtatta meg) Prágában németül is megtanult, sőt később angolul is.
A Prima Primissima Díj átadásán 2003-ban (MTI Fotó: Soós Lajos)
„Apámnak pechje volt a háborúkkal: az elsőnek majdnem a legelején fogságba esett, és csak hét év múlva került haza; a másodiknak meg majdnem a legvégén halálos sebet kapott, és meg is halt… De úgy hozta a sors, hogy az első háborúban a nagybeteg magyar fiú még így, félholtan is rajta felejtette a szemét a szépséges orosz lányon, és alighogy újra lábra tudott állni, első dolga volt anyakönyvvezetőt keríteni, s az ifjú pár máris együtt folytatta útját a férfi távoli hazájába” – írja Darvas Iván a Lábjegyzetek cím alatt 2001-ben megjelent visszaemlékezéseiben, amelyet 2001-ben adott ki az Európa Kiadó.
Tizennégy évesen, 1939-ban költözött Budapestre, s már ott is érettségizett le 1943-ban. Ekkor már kitűnik művészi képességeivel, nemcsak a színház varázsolja el, hanem remekül rajzol is. Az érettségi után el is kezdi a Színiakadémiát, de ahogy évfolyamtársa, Kállai Ferenc, úgy ő sem fejezi be azt. Hiszen a háború után mindkettőjükre sürgős szüksége van a világégés által megtizedelt magyar színházművészetnek. Kállai Rómeót játssza Fényes Alice Júliája oldalán, Darvas pedig Orpheusz Tolnay Klári Euridikéje oldalán.
Kovács András: Hideg napok, 1966 – Tarpataki főhajónagy (MaNDA Fotótár)
Kovács András: Hideg napok, 1966 – Tarpataki főhajónagy (MaNDA Fotótár)
Szerelem első látásra, Darvas és a jó pár évvel idősebb, már akkor legendás színésznő házasságra lépnek, s bár szerelmük az ötvenes években kihűl, Tolnay nem hajlandó tőle elválni addig, amíg Darvas az 1956-os forradalomban „kiérdemelt” büntetését le nem tölti. (Ez a momentum is megjelenik Makk Károly 1970-es Szerelem című filmjében, amelynek férfi főszerepét a rendező rábízza.)
A már befutott színművész, aki akkor már túl van a Liliomfi hangos sikerén, az 1956-os zűrzavaros napok alatt forradalmi bizottságot szervezett, hogy bátyját, Darvas Attila tervezőmérnököt kihozza a börtönből. Miután kiszabadul, előbb egy műanyagfröccsöntő-üzemben dolgozott, majd vidéken és a József Attila Színházban talál munkát, s ekkor már a pozsonyi származású Házy Erzsébet operaénekesnővel él együtt, akivel a Gerolsteini kaland című filmben találkoznak, amelyet már csak 1957 szeptemberében mutatnak be. De ekkor már túl vagyunk a Bakaruhában bemutatóján is, amelyben Bara Margit oldalán villantja meg rendkívüli tehetségét.
Rómeó és Júlia a Madách Színházban Tolnay Klárival, 1953-ban (MaNDA Fotótár)
A József Attila Színházban eljátszhatja II. Józsefet, majd az Imádok férjhez menni című semmiség férfi főszerepét. Ahogy első szerződését a háború után, így vígszínházi szerződését is Várkonyi Zoltánnak köszönheti, s 1965-től évtizedekig játszik Budapest legjelentősebb társulatában, ahol minden öltözőben legendák vártak színre lépésükre. De feledhetetlen az Egy magyar nábob Kárpáthy Abelinója szerepében és számos más filmben is. Ki ne emlékezne A tizedes és a többiekre, az Új Gilgamesre, a Pacsirtára vagy a nemrég elhunyt Kovács András korszakos remekére, a Hideg napokra.
Gogol: Egy őrült naplója című egyszemélyes dramatizált művének próbája a Pesti Színházban, 1967-ben (MTI Fotó: Keleti Éva)
A rendszerváltás után a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben egy ciklus erejéig parlamenti képviselő is, s otthagyván a Vígszínházat, játszik a Művész Színházban (itt lép fel Vasziljev rendezésében A nagybácsi álmában is Garassal, Törőcsikkel, Kézdyvel), de Szolnokon eljátssza Salieri szerepét, majd élete végén több fontos jelenése van a Játékszínben Schwajda, Bordon, Werfel és Simon darabjaiban. S el ne feledjük legendás egyszemélyesét, Gogol Egy őrült naplóját, amely évtizedekig levehetetlen volt. Magánéletében is meglelte nyugalmát, harmadik feleségével, Motorcza Irén fotóssal két gyerekük is született.
2005-ben Tornalja (amelynek ma városrésze Beje) Dubovszky László akkori polgármesternek köszönhetően díszpolgárává avatta, s az elsők között kapta meg a Nemzet színésze kitüntetést is. 82 évesen, 2007 június harmadikán távozott közülünk. De emléke és a felvételei örökre itt maradtak velünk.
