Érdektelenség, keserűség, fásultság, önostorozás jellemezte „A felvidéki magyarok mindennapjai a Beneš-dekrétumok árnyékában” című konferenciát Komáromban, amelyen alig tucatnyi ember vett részt. A református parókián rendezett esemény házigazdája, Fazekas László püspök felindultan hagyta ott a vitatkozó társaságot.
A Szlovák Nemzeti Tanács éppen tíz éve, 2007. szeptember 22-én hozott határozatot, melyben megerősítette a Beneš-dekrétumok érinthetetlenségét. Ez alkalomból tartottak konferenciát Komáromban a németországi Hunnia Baráti Kör és a T(e) .Ü(gyed).KÖR Polgári Társulás szervezésében. Témája az Európai Parlament petíciós bizottságához még 2012-ben eljuttatott beadvány sorsa volt, amelyben a Beneš-dekrétumok magyarellenes intézkedéseinek felülvizsgálatát, illetve azok Szlovákia általi hatályon kívül helyezését kérték az Európai Unió Parlamentje által.
A bő három órán át tartó beszélgetésre egyértelműen rányomta bélyegét az ízléstelen politikai kortesbeszéd, a helyzet méltatlan kihasználása, amelyet a házigazda, Fazekas László nem tudott szó nélkül hagyni, majd távozott. Mielőtt tüntetőleg kivonult, úgy fogalmazott: „nem érdemeljük meg, hogy bocsánatot kérjenek tőlünk“.
Fazekas László: „nem érdemeljük meg, hogy bocsánatot kérjenek tőlünk (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A konferenciáról
A szombat délután kezdődő konferenciát Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke a rendezvény vendéglátójaként nyitotta meg, amelynek védnökei Észak- és Dél-Komárom polgármesterei, Stubendek László és Molnár Attila voltak. Stubendek László egyéb elfoglaltságai miatt köszöntőjét követően azonnal távozott.
A konferencia meghívott vendégei Fehér Csaba, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, Juhász Imre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karának oktatója, Feszty Zsolt, a T(e) .Ü(gyed).KÖR Polgári Társulás elnöke, Katona István népművelő, Horony Ákos jogász a Magyar Közösség Pártja képviseletében, valamint Hahn-Seidl Alida, a Hunnia Baráti Kör alapítója voltak.
A beszélgetés során túl sokszor kért és kapott szót az MKDSZ elnöke, aki egyszerűen kampánytémává züllesztette a konferenciát. Fehér Csaba saját érdemei kihangsúlyozása mellett erős kritikát fogalmazott meg a Magyar Közösség Pártjával szemben, annak politikai felelősségét azért hangsúlyozta, mivel szerinte nem történt előrelépés az elmúlt években a dekrétumokkal kapcsolatban, miközben a jelenleg kormányon lévő Most-Híd pártot nem kritizálta, sem a párt kormányon levő igazságügyi miniszterét, Lucia Žitňanskát, aki 2007-ben megszavazta a magyarok örökös háborús bűnösségét.
Fehér Csaba, az MKDSZ elnöke (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Az erős nyelvromlás és impotens törpe pártok mellett nekünk be kell érnünk azzal, ami a többségi nemzet szerint jár
Fehér Csaba vélt, vagy valós sérelmei, kritikái mellett azonban a többi hazai felszólaló is nagyon sötét képet festett a jelenlegi felvidéki magyar helyzetről. Önvád, keserűség, beletörődöttség és apátia…
Bartók Csaba, akinek a kitelepítettekről szóló dokumentumfilmjéből egy rövid részletet vetítettek is a rendezvényen, nehezményezte, hogy nincs magyar intézményrendszerünk, nincsenek szakembereink és egyre nagyobb méreteket ölt az asszimiláció. A kelet-szlovákiai helyzetet értékelve elmondta: a régebben színtiszta magyar városokban sétálva az ember nem tudja eldönteni, hogy az utcán beszélő magyarok felejtik-e a nyelvet, vagy csak most tanulják – olyan erős a nyelvromlás.
Katona István hozzászólásában egyetértett az asszimiláció terjedésével. Mint mondta, az elmúlt évtizedekben a nyelvhatár egyre inkább délre húzódott. Hangsúlyozta, másodrendű polgárai vagyunk az országnak és nincs képviseletünk az „impotens törpe pártok“ által. „Tudomásul kell venni: vesztes nép vagyunk és azt is, hogy nem fog rajtunk más segíteni“ – mondta.
Feszty Zsolt szintén arról beszélt, hogy másodrangú polgárok vagyunk szülőföldünkön. „Határozatlanságunkat jól tükrözi, hogy egy Németországban élő magyar baráti kör a petíció elindítója“ – fogalmazott. A felvidéki magyarként megélt hétköznapokról elmondta, a többségi nemzet több mindent megtehet, míg nekünk be kell érnünk azzal, ami a szlovákok szerint jár nekünk.
Katona István (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Sértődöttség, személyeskedés, Malina Hedvig
„Nyomon követhető és tetten érhető a politika, az MKP felelőssége“ – hangsúlyozta Fehér Csaba, aki azt sérelmezte, hogy Csáky Pál miniszterelnök-helyettessége alatt a szlovák parlament által elfogadott, zsidókat kárpótló törvénnyel egyidejűleg nem kárpótolták a felvidéki magyarokat. Véleménye szerint a politikusok felelőssége az is, hogy a felvidéki magyarokat a Beneš-dekrétum nem érdekli. „Amíg azt gondolják egyesek, hogy a felvidéki magyarság képviseletéhez elég pénzt osztani és jól szabott öltönyökben pózolni, addig ez nem fog sikerülni“ – mondta.
Horony Ákos hangsúlyozta, az MKP sokat változott az elmúlt húsz évben, és volt idő, mikor Fehér Csaba is dolgozott a pártban. Figyelmeztetett: egyértelmű és határozott megállapításokat csak az tesz, aki leegyszerűsítve akarja láttatni az eseményeket. A Beneš-dekrétumok kapcsán feltette a kérdést: mit is szeretnénk valójában? Anyagi kárpótlást vagy bocsánatkérést? Szerinte Malina Hedvig sem ment sokra a Radičová-kormány bocsánatkérésével, mivel még mindig nem zárták le az ügyét.
A Beneš-dekrétumok igenis hatályban vannak
Juhász Imre, a magyar alkotmánybíróság tagja, az EP előtt heverő petíció kidolgozója szerint azoktól kértek eddig bocsánatot, akiket már elüldöztek az országból. A felvidéki magyarság, ha fogy is számbelileg, de még itt van – folytatta. „A bocsánatkérés teljesen más egy létező közösségtől, vagy a történelem süllyesztőjébe került közösségtől. A politika mindig pillanatnyi kompromisszumok kérdése“ – fogalmazott, hozzátéve, a Beneš-dekrétumok és a petíciójuk kapcsán a magas politika nem lép. Juhász szerint a szlovák államot semmi sem készteti, kényszeríti arra, hogy bármin is változtasson a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatban. Azt viszont hangsúlyozta, a dekrétumok ma is érvényben vannak, mert büntetlenséget biztosítanak a bűnösöknek. „Ma is hatályban van, alkalmazzák, mivel senkit sem vontak eddig felelősségre azokért az atrocitásokért, gyilkosságokért, amelyeket a kisebbségekkel szemben elkövettek, és ez nem történelmi kérdés“ – fogalmazott Juhász.
Juhász Imre (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A tulajdonjog és egy újabb petíció
Hozzátette: sokan úgy gondolják, a Beneš-dekrétumok ügye ma már történelem. „Volt, ami volt, nem kell feszegetni. Ha ez így van, akkor annak hatásait sem kellett volna megerősíteni, illetve annak megváltoztathatatlanságát kimondani“ – érvelt Juhász, aki szerint a tíz évvel ezelőtti parlamenti határozat elsősorban a tulajdonjog miatt született. Hozzátette, nemcsak az egyének kárpótlásáról van szó, de az egész közösség, például a református egyház kárpótlásáról is.
A konferenciára időközben megérkeztek a Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársai is, akik beszámoltak az intézet által képviselt, a felvidéki magyarságot érintő kárpótlások legújabb eredményeiről (szintén petíciót indítottak). Juhász Imre furcsának nevezte a kialakult helyzetet, mivel a petíciókra semmilyen rálátásuk nincs, mióta Csáky Pál az EP petíciós bizottságának alelnöke. „Sem baráti, sem hivatalos jellegű tájékoztatást nem kapunk“ – nehezményezte, s egyben megkérte kollégáját, tájékoztassa négyszemközt a jelenlegi helyzetről.
A püspök felállt, elnézést kért és kiment
Ezt követően jött egy Fehér Csaba – Horony Ákos csörte. A vita alapjául a Fehér Csaba által összeállított „Soha többé 1945-1948“ című kiállítás szolgált, amely tablóképekben mutatta be a kitelepítések borzalmait. A Brüsszelt is megjárt, sokat vitatott vándorkiállítást akkoriban Dušan Čaplovič uszítónak és történelemhamisításnak nevezte. Az MKDSZ elnöke és az MKP képviselője között méltatlan személyeskedésbe torkollott a vita, melyet Horony szóvá is tett. Ez volt az a pillanat, amikor Fazekas püspök soron kívül szót kért: „Nem érdemeljük meg, hogy bocsánatot kérjenek tőlünk és nem érdemeljük meg, hogy a Felvidék visszatérjen Magyarországhoz. Ne haragudjanak, de én most elmegyek!” – szavakkal elhagyta a termet.
Elkeseredett mondatait alig másodpercnyi csend követte. Kivonulását ugyan megtapsolták, de rögtön folyt a beszéd tovább, hiszen többen csak ezután juthattak szóhoz. Sok sérelem került felszínre. A felvidékiek egyre csak azt hajtogatták, mi nincs, ki és mit tett tönkre, kinek a hibája és mennyire kilátástalan a helyzetünk és hogy nincs kire szavazni. Arról is szó esett, hogy kisebbségi politikusaink milyen jól megélnek a politizálásból.
Előkerült a magyar kormány felelőssége is, illetve az általa finanszírozott prioritások, mint a BGA magyar alap- és középiskolásokat érintő oktatási támogatása. „Mert mindent elintéz a magyar kormány a pénzével és ennek a szlovák kormány tapsol“ – utalt az egyik felszólaló arra, hogy a BGA oktatási támogatása miatt egyre több roma íratja magyar tannyelvű iskolába gyermekét, ezzel arra kényszerítve egyes magyar szülőket, hogy a „cigányiskolából“ átírassák gyermekeiket, ha nincs más, akkor szlovák tannyelvűbe.
Horony Ákos (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Arcpirító számok
Juhász Imre erre a hozzászólásra reagálva elmondta, a zoboraljai beiratkozásokon például nem látszik, hogy a roma gyerekek beiratkozása akkora „veszélyt“ jelentene, hiszen a fél tucat magyar iskolába alig egy tucat gyermek jelentkezett. Megjegyezte: a minimálbér Szlovákiában nettó 374 euró, míg Magyarországon 271. A nettó átlagkereset Szlovákiában 684 euró, Magyarországon 609. Az egy főre jutó nemzeti össztermék Szlovákiában 14 500 euró, 2016-ban Magyarországon pedig 11 200 euró volt. „Ha érkezik Magyarországról pénz, akkor azt kell mondjam, az egy rosszabbul teljesítő magyar gazdaság, rosszabbul kereső magyarországi közösség pénzbeli segítsége – ezért azt nem kell alábecsülni”.
Hosszan vitáztak a megjelent érdeklődők és meghívott vendégek. A jelenlévők utólagos telefonos megkérdezése alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az emberek megszenvedik a pártok egymás közötti harcát. „Nem kell nekünk szlovák, vagy más ellenség, elegek vagyunk mi magunknak“ – volt az általános vélekedés.
Juhász Imre, az ELTE Állam-és Jogtudományi Karának oktatója a sok ügyes-bajos gondra általános gyógyírt ugyan nem adott, de megszívlelendő, amit mondott: „van az összefogásnak egy olyan pillanata, amikor félre kell tenni az ellentéteket. Ha nincs országos képviselete a magyarságnak, akkor ezekről a kérdésekről nem tud politikai tőkét kovácsolni. A legfontosabb: ott kell lenni a Szlovák Nemzeti Tanácsban.
Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma
„… nekünk sebeink vannak – kérjük ezeket gyógyítani!“
„Örülök, hogy van, aki felvállalja az itteni magyarság hányatottsága és az azt okozó Beneš-dekrétumok ügyét és beszélhetünk róla“ – fogalmazott Fazekas László, aki a konferencia megnyitóján még arról beszélt, az egykori csehszlovák állam faji jellegű magyarellenes intézkedései miatt igenis bocsánatot kell kérni a felvidéki magyaroktól, nekünk pedig szükségünk van az igazságszolgáltatásra. „Ezért kell, hogy kinyissuk a szánkat, bátran szóljunk és elmondjuk: Nekünk veszteségeink vannak, nekünk kárunk van, nekünk sebeink vannak – kérjük ezeket gyógyítani!“
A Beneš-dekrétumok közel 150 jogszabálya közül 13 a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítette. „Nem az egésznek, csupán annak a 13 dekrétumnak a visszavonását követeljük, melyek kirekesztők, rasszisták, s ugyanazt foglalják magukba, mint a nürnbergi faji törvények. Ha egy másik nemzetnek szabad világgá kiáltania a fájdalmát és tenni azért, hogy megszüntessék ezeket a törvényeket, akkor nekünk miért nem? – tette fel kérdését Hahn-Seidl Alida, aki szerint a hatalom nem véletlenül húzza az időt. Egyértelmű célja, hogy meghaljanak azok az emberek, akik elszenvedték a Beneš-dekrétumokat.
Feszty Zsolt (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Néma prédikáció
Feszty Zsolt a Felvidék.ma kérésére összegezte a konferencia tanulságát. „Fáradunk, bár kis előrelépésnek tartom a mai konferenciát is. Kisebb célokat kell megfogalmaznunk, most például azt, hogy ne jegeljék a petíciót. Egy precedens, jó példa kell, ami megtöri a rossz sormintát“. Kérdésünkre elmondta, véleménye szerint Fazekas László kivonulása a teremből felér egy néma prédikációval. „Azt gondolom, mindenképpen figyelmeztető szándékkal tette: vegye észre magát az, akinek kell. Nem szabad rátelepedni egy rendezvényre és nem szabad önös érdekké alakítani azt, ami a közösségről szól és főleg úgy, hogy vendég vagyok benne“ – mondta el véleményét portálunknak.
