Az elmúlt héten szerdán és csütörtökön Pozsonyban és Somorján találkozott olvasóival Farkas Ottó, aki a Medvesalján, Dobfeneken él és alkot.
Vojtek Katalin pozsonyi publicista jól ismeri Farkas Ottó műveit, mert a legutóbbi két könyvét, az „Élet írta történetek” sorozatban megjelent „Keserves nászút” és „Az iglói levél” címűt ő szerkesztette.
A pozsonyi könyvbemutatón Vojtek Katalin találó szavakkal mutatta be Farkas Ottót: „Az idén tizenegyedik könyvét megjelentető szerző nem maga találja ki a történeteit, hanem diktafonnal járja a vidéket, úgy gyűjti őket. Aki azt gondolja, könnyű így írni, nem tudja, sokszor milyen nehéz szóra bírni az embereket. Farkas Ottó a meséltetés mestere. Hogy mi az a különös képessége, amely kitárulkozásra készteti beszélgetőpartnereit? Az empátia és a kíváncsiság. Őt valóban érdeklik az emberek, szerinte nincs olyan élettörténet, amely ne érdemelne figyelmet. Ezért tud szót érteni bárkivel: kétkezi munkásokkal, börtönviselt emberekkel, arisztokrata családok leszármazottaival, sikeres vállalkozókkal, az élet napos oldalán járókkal és tragédiák áldozataival. Történetei épp ezért olyan sokfélék: az élet nem kategorizál. Önmagáról nem ír, pedig lenne mit. Egész életében számokkal dolgozott, noha gyerekkorától a betűk vonzották. Könyvei talán nem születnek meg, ha nem éri egy súlyos betegség, amelyből csodával határos módon, maradandó károsodás nélkül lábalt ki.”
És ezután Farkas Ottó is, Vojtek Katalin is egymás után mesélték a legizgalmasabb mondákat, legendákat, történeteket, amelyek a könyvekben helyet kaptak. Például a magyar Robin Hoodról, aki a második világháború után egyedül, egyetlen géppuskával akadályozta meg egy félfalunyi gömöri Magyarországra toloncolását. És az ördögbandáról, amely szintén a második világháború után működött, és pár mindenre elszánt, álarcot viselő lovasból állt. Fényes nappal sem féltek elhajtani azt a lábasjószágot, amelyet tulajdonosaiknak, a Csehországba hurcolt magyaroknak otthon kellett hagyniuk, hogy a házaikba telepített idegenek vagyonát gyarapítsa.
De izgalmas az is, ahogyan Farkas Ottót a beszélgetőpartnereivel összehozta a sors. Több könyvre való története van hangszalagon, ezek feldolgozását tervezi, mert látja: az emberi fantázia soha nem tud olyan regényt írni, mint amilyet az élet diktál.
Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója szülővárosában, Somorján mutatta be Farkas Ottót az érdeklődő közönségnek. Elmesélte, hogy egy budapesti programon találkozott medvesaljai turisztikai lehetőségeket bemutató fiatalokkal, és az ő asztaluknál lapozott bele Farkas Ottó könyveibe. Többek közt a Tompa Mihályról szóló anekdotákat, gömöri mondákat, legendákat tartalmazó kötetekbe, Farkas Ottó regényeibe. A könyveket megvette, élvezettel elolvasta. Ezeket D. Kovács József szerkesztette, aki a Pátria rádióban és a Felvidék.ma szerkesztőségében is újságíróként tevékenykedett, dobfeneki születésű, akárcsak Farkas Ottó, és két éve fiatalon hunyt el. Szomorú aktualitást adott a dobfeneki Farkas Ottó meghívásának Pozsonyba és Somorjára, hogy a napokban lett volna D. Kovács József 53 éves.
Farkas Ottó tevékenységét követve külön elismerést érdemel, ahogy ő reagált a szlovákiai magyar könyvkiadásban és könyvterjesztésben uralkodó áldatlan állapotokra. A könyvkiadóknak – tisztelet a kivételnek – mintha semmi érdekük nem fűződne a könyvek terjesztéséhez, úgy vállalják el egy-egy könyv kiadását, hogy szponzori vagy állami támogatásból egyetlen fillér rizikó nélkül adják nyomdába a könyvet, sokszor még a szerző járul hozzá a nyomdai költségekhez. Költsége tehát a kiadónak nincs, de, vagy éppen ezért a terjesztés sem működik, a kiadó nem költ a könyvek szállítására, népszerűsítésére, mintha nem lenne érdeke már, hogy eladja a könyvet. Ezt az állapotot unta meg több év rossz tapasztalat után Farkas Ottó, ezért hozott létre egy polgári társulást, és a könyveit írja, szerkeszti, tördeli, nyomdába adja és terjeszti.
Ahogy Pogány Erzsébet a somorjai olvasóknak elmondta, örömmel fedezték fel a szerzővel együtt, hogy Farkas Ottó-könyvek a dunaszerdahelyi és somorjai Molnár-könyvesboltban is kaphatóak.
A beszélgetés során az olvasók ízelítőt kaphattak az „El innen”, fordulatokban bővelkedő regényből, egy sorstörténetből, amely az 1980-as években játszódik. Főhőse egy fiatalember, aki az őt ért igazságtalanságok miatt Nyugatra akar szökni. A „Keserű az őszibarack” című regényt a szerző felnőtt olvasóknak ajánlja, mivel egy jóképű, kisportolt fiatalember legényéletével és kezdeti szerelmi kapcsolataival kezdődik. Mindkét regény igaz történeten alapul.
„A hanvai pap hamvai” címmel megjelent könyvében a Tompa Mihályról Gömörben gyűjtött anekdotákat foglalta össze, közülük kettőt el is mesélt, mert nem tudjuk, hogy a „nem bántlak, üsd meg magad” mondás Tompa Mihálytól ered. És ő mondta azt is, hogy miért ragaszkodik a kis hanvai református paplakhoz: A hanvai pap hamvai Hanván hamvadnak el. Az egykori gömöri csempészektől, illetve azok utódaitól hallott történeteket pedig a „Csempészek finánctűzben” címmel megjelent könyvében adta ki. A „Vándorúton” könyve Sőregtől Péterfaláig bemutatja a vidék mondavilágát és a táj nevezetességeit, a kiadvány a tizenegy érintett településen akár útikönyvként is használható.
További fotók a könyvbemutatóról