A párválasztó táncok másik csoportját az eszközös párválasztók képezik. Az egyik gyermek kezében általában zsebkendő vagy pálca van és az adott dalrésznél megérinti a kiválasztott személyt.
A nagyobbak erre a célra párnát, kivarrott keszkenőt (zsebkendőt, kendőt, stb.) használnak, azt leterítik a kiválasztott személy elé, majd mindketten rátérdelnek, megcsókolják egymást és csak azután táncolnak párban. A táncos játék formai, szerkezeti felépítése minden esetben azonos: párt választanak, együtt táncolnak, utána szerepet cserélnek. Ha a dal több strófából áll, a párválasztó részére a refrén mindig visszatér és az esemény újra és újra lejátszódik. Gyakori, hogy a körív mentén állók is párokra szakadnak a refrén alatt és úgy forognak, pórumoznak. Az új vers kezdeténél újra kört alkotnak. Bors Éva Mély kútba tekinték című könyvében így ír róluk: „… A kendős és párnás szerepcserélő játékok a párválasztást és a lakodalmi szokásokat őrzik. A játékokban többször előforduló „Ezt szeretem, ezt kedvelem… szövegnél mindig párt választottak”.
További típust alkotnak a fogyó-gyarapodó táncos játékok. A játszók, a táncolók a játék kezdetén állhatnak sorban vagy körben. A térforma megválasztása a játéktól függ. Például az Adj király katonát, vagy a Ninive, ninive játékokat sorban felállva játsszák. Így mutatták be nekünk gyűjtésünkkor Deméden is, 1972-ben. A Ninive játékra felsorakozott gyerekekkel szemben, két-három méter távolságra feláll egy gyerek. A többiek elkezdik az éneket és közben lendületes lépésekkel haladnak a szemben álló felé: el akarják kergetni. A refrénre a lépő motívummal hátrafelé mennek és visszajutnak a kiindulási helyükre.
„…Mit csinál az az egy ember, egy ember? Ninive, ninive, király, király biztos.”
A második versszakra az az egy „szereplő” énekel és a sor felé közeledik, a sor hátrál. A ninive részre a sort alkotó gyerekek újból a helyükre érnek.
„…Legszebb lányod akarom, akarom. Ninive, ninive, király, király biztos.”
A 3-4-5-6. versszakra megismétlődik a sor és a szemben álló személy mozgása, az előre-hátra történő haladás. A dalt a megszokott sorrendben váltakozva éneklik. A mozgásuk egre tempósabbá válik.
„… Legszebb lányom nem adom, nem adom, Ninive, ninive, király király biztos.
Összehívom a katonaságot, katonaságot. Ninive, ninive, király, király biztos
Katonaságtól nem félünk, nem félünk. Ninive, ninive, király, király biztos.
Betöröm az ablakot,ablakot. Ninive, ninive, király, király biztos.”
Az utolsó versszak eléneklése után az egyedül álló személy kiválaszt a sorból egy vagy több lányt, és magával viszi őket.
„…Legszebb lányom odadom, odadom. Ninive, ninive, király, király biztos.”
Utána már két sor áll egymással szemben. A játék addig folytatódik, amíg az eredeti sor el nem fogy, majd a gyerekek párokra szakadva pórumoznak, forognak, csárdásoznak egyet. Az „Adj király katonát” is hasonló játék, de azt sportos jellege miatt inkább a fiúk kedvelik, játsszák. Ebben nem dallal kérik ki a katonát, hanem nekifutással, erővel szakítják ki a sorból.
Nagy Csali gyermektáncegyüttes, – a háttérben a többi szereplő gyermektáncegyüttes. AKI és Városi Művelődési Központ, Somorja, az OKÜ-n, Gombaszögön, 1987-ben (Fotó: Takács András/Felvidék.ma)
A fogyó-gyarapodó játék másik fajtája az ugyancsak Deménden gyűjtött ‒ de később Kürtön is találkoztunk vele ‒ „A gazda rétre megy”. Ez a táncos játék is egy típust képvisel. A játszók nagy körben állnak fel, a körön kívül, a kör forgásával ellentétes irányban haladva pedig a gazda megy. A dal alatt a két kör lassú vagy futólépéssel ellentétes irányban halad. A gazda a megfelelő szövegrésznél vállára üt az általa kiválasztott „asszonynak”, „lánynak”, „szolgálónak”, mire az érintett kifordul a körből és a gazdához csatlakozik. A külső kör így állandóan gyarapodik, a belső pedig fogy. Addig játsszák, míg a belső körben csak egy személy marad. Utána egy új dalra párban forognak, táncolnak, pórumoznak egyet, majd elölről kezdik a játékot. Az újrakezdésnél az lesz a gazda, aki az előbbinél a körben egyedül maradt.
„… A gazda rétre megy, a gazda rétre megy, Hej, a gazda rétre megy. Ki a rétre, ki a rétre megy. A gazda rétre megy.
Az asszony vele megy, az asszony vele megy, Hej, az asszony vele megy. Ki a rétre, rétre megy.
Az asszony vele megy.
A lánya vele megy, a lánya vele megy, Hej, a lánya vele megy. Ki a, ki a rétre megy. A lánya vele megy.
A szolga vele megy, a szolga vele megy, Hej, a szolga vele megy. Ki a, ki a rétre megy. A szolga vele megy.
Aztán jöhet az ángyi, a fia, a koma, a sógor, a boci, a macska, a kutya, egészen addig, amíg a körből csak egy játékos marad.
Mindkét játéktípusnak számtalan változata ismeretes, de alaptulajdonságaiban mindegyik azonos. Az egyik sor, illetve kör gyarapszik, míg a másik fogy. Mikor a játék egyszer végigfutott, rendszerint egy másik dalra tánc következik. Párokra szakadtak és úgy táncoltak. A táncok figura- és térformagazdagsága a játszók korosztályától függött. Az apróbbak csak pórumoztak, szökdelő lépésekkel párosan forogtak, a nagyobbak már motívumokban és térformabeosztásban gazdagabb táncot jártak.
Takács András, a MMA köztestületi tagja
