Az a szörnyűség történt, hogy Nagyszarván (ősi szlovák nevén Rohovce) és még pár más faluban nincs szlovák iskola, és bár az újonnan odaköltözött szlovákok kérték gyermekeik számára a szlovák osztályt, az önkormányzat ezt megtagadta.
Többek között azért, mert drága mulatság, a falunak pedig nincs rá pénze. Szlovákia miniszterelnöke ezt fölháborítónak és tűrhetetlennek tartja, az ilyesmit szerinte nem is lehet tolerálni (nem hiába: a nemzetiekkel kormányoz, a hidasokat pedig ez nem izgatja) – pénzt viszont nem ad. Ennek következtében az a helyzet állt elő, hogy Szlovákiában a szlovák gyerek nem tanulhat anyanyelvén a lakóhelyén.
Ugyanakkor a miniszterelnök azt is kifejtette, miszerint Szlovákia minden kisebbség számára garantálja az anyanyelvi oktatást. Ilyen értelemben egyáltalán nem tisztességes, ha azt a jogot egy falu nem tartja tiszteletben.
Hát körülbelül ennyi. De szépen hangzik, ugyebár.
Másrészt: jó volna összehasonlítani, hány kisebbség él Szlovákiában, és ehhez viszonyítva mennyi kisebbségi (értsd: nemzetiségi) iskola van, a kisebbségi gyerekek mekkora hányada jár saját anyanyelvén oktató iskolába. Tehát nem olyan iskolára gondolok, ahol például angolul tanítanak (angol kisebbségről Szlovákiában nincs is tudomásom), hanem arra, milyen arányban járnak például roma gyerekek cigány tanítási nyelvű iskolába, vagy mennyire törődik a Szlovák Köztársaság azzal, hogy minden magyar nemzetiségű gyerek magyar tanítási nyelvű iskolába járjon.
Igaz, ez azért kissé más. Szlovákiában ugyanis a nemzetiségek nem számítanak államalkotó elemnek (lásd az alkotmányt), vagyis a számukra nyitott iskola tulajdonképpen csak kegy, jóindulat, hiszen nem elemi államalkotó jogon jár nekik. Érdekelne, ha mondjuk Zsolnán vagy bárhol másutt néhány magyar szülő magyar iskoláért kiáltana, vajon mit szólna a szlovák miniszterelnök? Mert ugye ez a kisebbségi (nemzetiségi) iskolákra való jog, ha jól értelmezem, általánosan értendő. Vagy mégis szelektíven? És csak akkor kell szörnyülködni, ha az államalkotó gyerek kénytelen a szomszédba utazni, mert anyanyelvén kíván művelődni? Nem beszélve arról, hogy ez az utazás nem olyan időigényes, mint ahogy azt beállítják: nagyobb városban ez sokkal hosszabb (és bonyolultabb) is lehet.
Sorolhatnánk egy-két pedagógiai gondot is, például hogy kis létszámnál összevont osztályú iskola jöhet számításba – a követelőzők vajon tudják, mit jelent az?
Több egyéb meggondolandó érv is akad, amiből egyértelműen kiderülhet, mennyire álgond ez a nagyszarvai iskolaprobléma. Mert valójában nem arról van szó, hogy néhány szlovák gyerek utazni kényszerülne. Akkor sem omolna össze a világ, ha az a néhány szlovák gyerek magyar iskolába járna. Tudják-e a szörnyülködők, hány magyar gyerek jár szlovák iskolába? Vagy azon nem szörnyülködnek?
Fölösleges nacionalista piszkálódás ez, primitív politikai blabla, nehogy már megbékéljenek a szlovákok és a magyarok…
