Egy kis friss levegőt szívni érkezett a nem csekély francia hozzájárulással szlovákká tett fővárosba Emmanuel Micron Macron francia köztársasági elnök. Miért, csak nem azt gondolták, hogy a V4-et robbantani…?
Ugyan! A dolgok pompásan alakultak: Iveta Radičová már évekkel ezelőtt megbuktatta saját magát, így aztán Kiska és Pellegrini személyében csupa fess álomállamférfiú fogadta meleg kézfogással a honi rekordnépszerűtlenségét külhoni turnéival ellensúlyozni próbáló kis kakast. Igaz, a vendéglátók ezúttal nem szolgálhattak duzzadó izomzatú, verejtékező gyarmati áruval, szerecsen legénykékkel, de minden bevándorlók elnöke azért szemmel láthatóan jól érezte magát az elődei által megtervezett országban.
Hogy is ne érezte volna ragyogóan magát, mikor a Soros Gyuri bá’ keze melegét még mindig magán érző szlovák államfővel közösen köpködhettek versenyt: ki tud még a szokásosnál is fantáziátlanabbul belemászni a szomszédos Magyarország populista-anticeuista kormányába. Szemmel láthatólag nem volt világos, hogy a CEU körüli műbalhé már azokat se nagyon hozza lázba, akik egyáltalán hallottak életükben erről az oktatási intézményről…
Csakhogy ez így édeskevés, mon amie… Lehet ugyanis lenézni a posztkomcsi Közép-Európát, lehet fölényesen vállon veregetni az itt élő, a nyugati szutyok felszívásán kívül másra nem méltatott bennszülötteket, de a helyzet mégiscsak az, hogy ezek a bennszülöttek itt rég nem látott egyetértésben nem kérnek a francia közvetítéssel (is) érkező nyugat-európai öngyilkosság-exportból. És talán az Európa megújítására szövögetett Macron-tervnek sem itt lesznek a legfanatikusabb támogatói.
Arra talán már maga a versailles-i piperkőc is rájött, Brigitte nagyi kebelén hüppögve, hogy a legszánalmasabb francia vezetők között kaphat majd egy lábjegyzetnyi helyet – valahol elődje, Hollande neve alatt. Azért próbálkozni szabad. Érdemes lenne például ellátogatnia Budapestre.
Gyönyörű város. Vendégszerető nép. Rengeteg, átbeszélnivaló közös történelmi gyökérrel..
