A Rákóczi Szövetség dunaszerdahelyi Szabó Gyula 21 Szakközépiskolában működő ifjúsági szervezete idén ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját.
Molnár Ilona, az iskola igazgatónője két tanár közreműködésével 2004-ben alapította meg az ifjúsági szervezetet a Szabó Gyula 21 Szakközépiskolában azzal a céllal, hogy összefogja a középiskolás fiatalokat és megismertesse velük a magyar történelmet és kultúrát, átadva azt a jövő nemzedék számára. A jubiláló szervezet működéséről a szervezet vezetőjét, Klőr Leventét kérdeztük.
Kik a tagjai a szervezetnek és milyen tevékenységet végeznek?
A diákjainknak fele tagja a középiskolás helyi szervezetnek. Magyar megmaradásunk érdekében elengedhetetlennek tartom, hogy iskolai szinten megemlékezzünk nemzeti ünnepeinkről, a városi központi rendezvényeken részt vegyünk, koszorút helyezzünk el a köztéri emlékműveknél, megmérettessük diákjainkat a magyar nyelvet érintő nemzeti és határon túli versenyeken és részt vegyenek karitatív jellegű programokban is.
Milyen karitatív jellegű programokra gondol?
A helyi szervezet tagjai minden évben megrendezik a hagyományos jótékonysági koncertet a csallóközi beteg gyermekek javára. Ez a program több mint hat éve működik az iskolában. Egy iskolaévben két koncertet rendezünk, karácsonykor és az iskolaév végén. Ezeken a koncerteken az iskola diákjai lépnek fel, s pénzadományt gyűjtenek és ajándékokat ajánlanak fel a beteg gyerekeknek. Valamint sikeresen működik a kupakgyűjtés is. Most éppen egy marcelházai kislánynak gyűjtünk egészen az év végéig.
Hogyan használja ki az iskola a Rákóczi Szövetség nyújtotta lehetőségeket?
A szövetség minden évben nyári tábort szervez a középiskolás gyerekek számára Sátoraljaújhelyen, ahol diákjaink már többször részt vettek. Az év folyamán számos ifjúsági találkozóra kerül sor, melyeknek nemcsak csapatépítő jellegük van, hanem lehetőséget kínálnak arra, hogy megismerjük magyar honfitársainkat. A diákutaztatáson közel 200 diák vesz részt, az iskola diákjainak fele.
(Fotó: Rákóczi Szövetség helyi ifjúsági szervezet)
A Rákóczi Szövetség nyújtotta pályázatok és versenyek által a diákok eljuthatnak az anyaország határain túli területeken élő magyar közösségekhez és lehetőségük nyílik kapcsolatokat építeni más középiskolásokkal. Az előző években minden egyes elszakított területen jártunk, például Erdélyben, Kárpátalján, a Délvidéken. Még Szlovéniában is, ahol a lendvai iskolát látogattuk meg a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Dunaszerdahelyen is fogadtunk magyarországi középiskolás diákokat és együtt emlékeztünk nemzeti ünnepeinken.
Elmondhatjuk, hogy elég sokrétű programmal színesítik a diákok életét…
Szövetségünknek köszönhetően iskolánk diákjai részt vehetnek olyan programokban, amelyek szorosan összefüggnek magyar nemzeti kisebbségünk érdekeivel és lehetőséget nyújtanak a magyar nyelv szépségeinek felfedezésére.
Ilyenek a nemzeti ünnepeken tartott megemlékezések, amelyek az egész Kárpát-medencében nagy jelentőséggel bírnak, ezért is fontos, hogy a diákok ennek részesei legyenek, hiszen az ő múltjuk is. Minden évben benevezünk a Gloria Victis történelmi vetélkedőre. Az idei tanévben a diákjaink által beküldött dolgozatot 199 pontra értékelték, ezzel megszereztük az első helyet a középdöntőbe való jutáshoz.
Hamarosan az egyik legjelentősebb nemzeti ünnepünket tartjuk. Hogyan készülnek rá?
A legközelebbi programunk március 15-én lesz, amikor iskolai szinten megemlékezünk az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseiről. Ezt követően a diákok a Vámbéry térre vonulnak, ahol megkoszorúzzák az 1848-49-es emlékművet. Megjegyzem, a rendezvény nem kapcsolódik a városi megemlékezéshez, ez egy külön rendezvény.
Idén Rákóczi-emlékév lévén helyi szervezetünk tagjai számára egy háromnapos Rákóczi-emlékutat szervezünk Kassa, Borsi, Sárospatak és környéke érintésével, hogy diákjaink jobban megismerjék nagyfejedelmünk életét és munkásságát.
Miként látja a szervezet jövőjét?
A jövőbeli sikeres együttműködésben reménykedve bízom abban, hogy az elkövetkező években is aktívan részt tudunk majd venni a Rákóczi Szövetség munkájában, melynek ezúton is szeretném megköszönni azt a támogatást, amit immár tizenöt éve nyújt szellemi és anyagi tekintetben egyaránt.
