Vannak emberek, akik korukat meghazudtolva nyolcvanévesen is aktívak, alázattal cselekednek, dolgoznak. Ezek közé tartozik a felvidéki magyarok által is igen tisztelt budapesti születésű magyar művészettörténész, egyetemi tanár, Prokopp Mária.
Neve a szlovákiai magyarok körében is ismert, de mondhatni Kárpát-medence-szerte, hiszen ő nem tud a csonka-országon belül gondolkodni, az összmagyar értéket kutatja, feltárja, védi, menti még napjainkban is. A napokban köszöntötték őt szülővárosában több programmal és Esztergomban is. Mi, felvidékiek ezzel az írással is csatlakozunk tisztelőihez, köszöntőihez.
Prokopp Mária Budapesten született, de az általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait Esztergomban végezte. 1962-ben szerzett diplomát az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténet és történelem szakon. Szakdolgozatát az esztergomi várkápolna XIV. századi falképeiről írta. Ezer szállal kötődik e történelmi és szakrális királyi városhoz.
Hat évig a Balassa Bálint Múzeumban és a Vármúzeumban dolgozott. Majd 1969 és 1976 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Művészettörténeti Tanszékének tudományos munkatársa, 1977 és 1993 között tudományos főmunkatársa, 1993 és 2001 között egyetemi docense, majd 2001-től egyetemi tanára. Ma az esztergomi Balassa Bálint Társaság elnöke Esztergomban, de még mindig számos más tisztséget is betölt.
1970-től rendszeresen járt külföldi tanulmányutakra. Számos alkalommal volt Olaszországban MÖB-ösztöndíjjal, illetve Mellon-ösztöndíjjal a Harvard Egyetem firenzei Reneszánsz Kutatóközpontjában, a Villa I Tattiban. 1973-ban MÖB-ösztöndíjjal Franciaországban járt. Hallgatói tanulmányutakat vezetett Csehországba, Lengyelországba és Szlovákiába. Előadásokat tartott számos nemzetközi konferencián.
Főbb tudományos eredményei: az esztergomi vár XIV–XV. századi falképeinek datálása és stíluskörének meghatározása; az Árpád-házi szentek európai kultuszának és képzőművészeti emlékeinek tudományos bemutatása; a nápolyi Santa Maria Donna Regina-templom falképeinek művészettörténeti feldolgozása.
Különös figyelmet szentel a Kárpát-hazában lévő egykori várak, templomok, emlékművek, múzeumok kutatására, óvására. Doktori disszertációját a gömöri XIV. századi falképekről írta. Ma is csoportokat visz Gömör, a Szepesség történelmi helyeire, hogy feltárja, bemutassa az egykori értékeket tájainkon.
Esztergomban szinte napi vendég, hol előadóként, hol idegenvezetőként. Ismeretei, egyedi stílusa lenyűgöző hallgatói számára. 2016-tól Esztergom város díszpolgára. Számtalan hazai és nemzetközi rangos díjat, elismerést kapott munkásságáért.
Amióta a Mária-Valéria híd áll, gyakori vendég a Duna bal partján is, sőt, a környékbeli rendezvényeket is látogatja, ha hívják. Neve ismertté vált már a Felvidék különböző tájain, a Csallóközben, ahol több alkalommal tartott előadást, így Dunaszerdahelyen, a Szent Erzsébet Főiskolán, Búcson, zsűrielnök volt számtalan esetben a hazai Kincskereső országos versenyen, de a keleti végeken is tartott előadásokat. Pogány Erzsébettel együttműködve ott volt a Királyfiakarcsán felállított, Rieger Tibor alkotta Magyarok Nagyasszonya szobor bölcsőjénél is, tagja volt a szoborbizottság védnöki testületének.
Prokopp Máriára, mint a magyar művészettörténet nagyasszonyára teljes mértékben ráillik a következő, Weöres Sándortól vett idézet:
„A teljességet elérni végtelenül könnyű és végtelenül nehéz. De vannak, igen kevesen, kik anélkül, hogy törekedtek volna rá és anélkül, hogy tudnának róla, a teljességet birtokolják. Minden érzésük, gondolatuk, szándékuk tiszta, minden jó nekik úgy, ahogy éppen kínálkozik; ha veszíteniök kell, abba is nehézség nélkül belenyugodnak. Életük csöndes-vidám, békéjüket nem sértheti senki és semmi. Szavaikból is sokat meríthetsz, de lényükből magát a mindenséget. Ezek a békés, boldog emberek nem fognak a teljességbe, a mennybe jutni, hisz máris ott vannak, nincs az a hatalom, mely valamit is adhatna még nekik, vagy elvehetne tőlük. Végtelen magas hegyen élnek, ahonnan nincs tovább…”
Isten éltesse dr. Prokopp Máriát!