Bár Peter Pellegrini kormányfő azt állítja, a Nemzeti Korrupcióellenes Programot nem célzatosan időzítették mostanra, és semmi köze a közelgő parlamenti választásokhoz, a józanul gondolkodó emberek számára ez aligha hihető. Ha ugyanis a kormánypártok komolyan gondolnák a korrupcióellenes küzdelmet, akkor a tisztogatást maguknál kellene kezdeniük.
A 14 célt és rendelkezést tartalmazó korrupcióellenes programmal a kormány a korrupció terét és lehetőségeit szeretné csökkenteni a közszektorban, illetve hatékonyabban büntetni az elkövetőket és növelni a nyilvánosság bizalmát a hatóságok irányában.
A javasolt intézkedések között szerepel például a gyanús személyek tulajdonjogi viszonyainak teljes körű pénzügyi kivizsgálása, a törvény végrehajthatóságának megerősítése a vagyon esetleges kisajátítása terén, de a lobbitörvény előterjesztése is.
De hogy megértsük, miért nem lehet komolyan venni a kormány szándékát, elég néhány korrupciós ügyet felelevenítenünk, amelyekben a kormánypártok érintettek. Ott van például az autópálya-építés során történt mutyizás, vagy a Váhostav átszervezése, az uniós alapok körüli mutyizások, a Smer által irányított védelmi tárca takarítótendere 2006-ban, vagy akár Ján Počiatek smeres pénzügyminiszter találkozója a J&T jachtján 2008-ban, röviddel a szlovák korona átváltási árfolyamának közzététele előtt, az euróra való átállás után.
Aztán ott van az emissziós botrány az SNS által irányított környezetvédelmi minisztériumban 2008-ban, amikor egy garázscégnek adták el a szlovákiai emissziót 75 millió euróért, s a bizniszen a nemzeti párthoz közeli cégek gazdagodtak meg az állam kárára, írja Peter Bárdy az Aktuality.sk portálon.
A kormánypártokhoz közeli magáncégek Eldorádója
Bizonyára sokan emlékeznek még a hírhedt faliújságtenderre is a nemzetiek által irányított építészeti tárcánál, vagy a Pozsonyi vár felújítására 2008-ban, amelyért az eredeti 40 millió euró helyett több mint a dupláját, 86 milliót fizettek ki a Váhostavnak. Aztán ott van a Tipos-botrány 2008-ból, amikor a smeres Počiatek miniszter nem élt a törvényből adódó jogával, hogy megtámadja a Legfelsőbb Bíróság döntését, ehelyett titokban megegyezett a ciprusi postafiókcéggel a kártérítés kifizetésében, amiből az első részletet – körülbelül 16 millió eurót ki is fizettünk.
Az állam fizetett rá az autópályadíj-tenderre is, amelyet a francia Sanef cég és a ciprusi Ibertax konzorciuma nyert el 852 millió euróért, miközben a legolcsóbb pályázat 221 millió euróval kevesebbe került.
Aztán 2008-ban az is kiderült a konzorciumról, hogy az Ibertax mögött két ciprusi cég állt, miközben az egyikben a hivatalos ciprusi források szerint a J&T alkalmazottai szerepeltek. És persze ott van ebben a sorban a Ficóéhoz hasonlatos hang esete is, amelynek lényege, hogy a 2010-es parlamenti választások előtt előkerült egy 2002-ből származó hangfelvétel, amelyen egy Robert Ficóéhoz hasonló hang a Smer-SD titkos szponzorairól beszél, akik 75 millió koronát adtak a Smernek. Vagy a katonai hírszerzéses mutyi, amelynek lényege, hogy a hírszerzés vagyona törvénytelenül más szervezetek és magánszemélyek tulajdonába került, akik összeköttetésben álltak a katonai hírszerzés vezetésével. Az államnak ebből is több millió eurós kára származott.
A Gorilla-ügy, adócsalások, Bugár földjei
A máig felderítetlen Gorilla-ügy talán a legnagyobb korrupciós botránysorozat, amely az oligarchák és a legfelsőbb politikai körök összefonódására mutat rá.
Emlékezetesek továbbá a vágsellyei Duslónak nyújtott állami támogatások, amikor Andrej Babiš cseh pénzügyminiszternek és oligarchának mintegy 60 millió eurós támogatást hagyott jóvá a Fico-kormány a Duslo számára.
És ezekben az időkben történt az is, amikor az állami egészségbiztosító főnökének arra kellett magyarázatot adnia, miért kötött a biztosító az ő 77 éves nagynénjével összesen 14 millió euró értékű szerződést.
Aztán ott vannak az áfacsalások, amelyeket állítólag a Smer legfőbb politikai vezetői is fedeztek. No és Ladislav Bašternák áfacsalási ügye, aki Robert Kaliňák belügyminiszterrel bizniszelt, meg a dél-szlovákiai áfacsalók ügye, akiknek jogi képviseletét Gál Gábor (Most-Híd) jelenlegi igazságügyi miniszter látta el.
És persze Bugár Béla sem marad ki a sorból. A Most-Híd elnöke több mint tíz évvel ezelőtt földeket vásárolt fel Úszor környékén 25 ezer euróért, melyeket 2014-ben félmillió eurós haszonnal adott el az államnak az autópálya-építés miatt, további földeket pedig a Nemzeti Autópálya Társaság vett bérbe Bugártól, ezekért a Most-Híd elnöke további 76 ezer eurót zsebelt be.
És folytathatnánk még a felsorolást, ám ennyiből is egyértelmű, hogy a jelenlegi kormánykoalícióban lévő pártok olyan gyakran és olyan nagy mértékben összefonódtak a korrupciós ügyekkel, hogy valószínűleg senki sem hihet a jelenlegi szándékuk őszinteségében. Hogyan lehetne hiteles a kormány korrupcióellenes küzdelmének szándéka, ha a kormányt a Fico, Danko és Bugár vezette koalíciós tanács irányítja? Žitňanská postafiókcég-törvényének elfogadásán kívül nem sok pozitívum történt eddig e téren, a kormánypártok és a koalíciós politikusok több tucatnyi ügyet, gazembereket fedeztek. A kormánypártoknak tehát olyan sok van a rovásukon, hogy a korrupcióellenes programjuk nagyon cinikusan hangzik, írja Bárdy.
