Megsajdul a szív és könnybe lábad a szem, ha arra gondolunk, hogy a történelem során hány jó magyar hazafi áldozta életét a hazáért, a szabadságért, az eszméért, hányat küldtek bitófára, taszítottak a halálba, sokszor ártatlanul, ok nélkül. Az aradi vértanúk mindig a nemzet legnagyobb hőseiként élnek emlékezetünkben. Százhetven éve ez az ő emléknapjuk. De az Aradon kivégzettek mellett a haza számos pontján végeztek ki szabadságharcosokat és civileket egyaránt.
Pozsonynak is megvannak a mártírjai, akiket a magyarság nem feled. Az ő tiszteletükre hagyományosan a Kecskekapui temetőben, báró Jeszenák János sírboltja közelében rendez emlékünnepséget a Csemadok Országos Tanácsa, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya, a Via Nova ICS, s a Pozsonyi Magyar Intézet.
Az idei rendezvény Szvorák Katalin csodálatos műsorával indult, amelyben elhangzott többek között a 90. zsoltár is. Majd Neszméri Tünde nemcsak a megemlékezés jelentőségéről szólt, hanem arról az erőfeszítésről is, amelynek nyomán mára megújulhatott báró Jeszenák János sírboltja. Köszönhetően az összefogásnak, a Csemadok, a Pro Patria Honismereti Társaság kezdeményezésének és Czimbalmosné Molnár Évának, Magyarország volt pozsonyi nagykövetének, aki 7 millió forint támogatást intézett a munkálatokra.
A felújított sírbolt előtt aztán Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke idézte fel az 1848-49-es eseményeket, majd a forradalom leverése utáni megtorlásokat, azok következményeit. Ennek áldozata lett báró Jeszenák János, további pozsonyi lakosok és az ugyancsak a Kecskekapui temetőben nyugvó Rázga Pál evangélikus lelkész. Bárdos Gyula beszédében többek között idézte Wass Albertet is: „A világ úgy fordult, hogy csak egyféleképpen lehet ma sikeresen küzdeni. Ez pedig nem az, hogy hősi halált halunk, hanem hősi életet élünk.” Majd így folytatta: „A mai gyásznap a legszomorúbbak közé tartozik és a puszta kegyeleten túl máig szól a jelentése. Akkor egy jobb és igazságosabb társadalomért haltak meg a vértanúk, félelem nélkül cselekedtek, sokszor saját magukat is legyőzve, és ez az üzenet a mai napig hat.”
A mai emlékezők koszorúkkal, virágokkal rótták le kegyeletüket a báró mauzóleuma előtt. Koszorúzott Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége, a Csemadok Országos Tanácsa és Városi Választmánya, az MKP Pozsonyi Helyi Szervezete, a helyi Duna utcai Alapiskola és Gimnázium igazgatósága, a Híd párt képviselői, Őry Péter, az MKP országos elnöke kislányával, a Pozsonyi Kifli és a Pozsonyi Casino tagjai, a SZAKC képviseletében Duray Miklós, a társulás elnöke és Hideghéthy Andrea, a társulás ügyvezető igazgatója, valamint a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjai. Neszméri Tünde, a megemlékezés moderátora külön kiemelte, hogy bár ismerjük a pozsonyi vértanúk nevét és az Aradon kivégzett tizenhármakét is, soha nem elég ismételni azt és persze emlékezni rájuk, majd felolvasta valamennyiük nevét. A felújított sírhelyet Sokola Erika evangélikus lelkész áldotta meg, nem feledkezve meg áldást kérni az emlékező egybegyűltekre sem.
A rendezvény Rázga Pál, illetve hitvese sírjánál folytatódott. Rázga Pálné síremlékét ugyancsak együttes erővel, közadakozásból, a Pozsonyi Casino hathatós támogatásával, illetve a Magyarországi Evangélikus Egyház anyagi segítségével sikerült felújítani tavaly. A férje harcos tevékenysége következtében sanyarú sorsra jutott özvegy és leányai így már méltó módon megjelölt sírhelyen nyugodhatnak.
A Kecskekapui temetőben megtartott megemlékezés mindig a pozsonyi, a felvidéki magyarság kegyeleti ünnepe. Emlékezünk, tisztelgünk, hiszen hallgatva, ismerve a pozsonyi illetve felvidéki vértanúk életútját, hősies helytállását, bizton állíthatjuk, valóban megérdemlik tiszteletünket, hálánkat. No és ne feledjük, ahogy mi őrizzük elődeink emlékét, úgy fogják utódaink a miénket is.
További fotóink a pozsonyi megemlékezésről: