Az 1989 óta eltelt 30 év alatt az akkor megfogalmazott követelésekből mindössze a szabad választások valósultak meg, nyilatkozta a bársonyos forradalom akkori egyik szónoka és vezéralakja, Milan Kňažko. A SITA hírügynökségnek adott nyilatkozatában emlékeztetett rá, hogy már 1989. november 25-én közzétették a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári kezdeményezés és a szlovákiai főiskolások programnyilatkozatát.
Ezzel szemben ebből a dokumentumból máig teljesítésre vár az egyháznak az államról való leválasztása, a törvény előtti egyenlőség, a szakmaiság előtérbe helyezése a pártbeli hovatartozással szemben, s a független intézmények valódi függetlenítése, különös tekintettel az ügyészségre, a rendőrségre, vagy az ellenőrző szervekre.
„Tovább is sorolhatnám azokat a követelményeket, melyek máig sem teljesültek, de mindenki maga is készíthet egy számadást arról, mi valósult meg és milyen pótolnivalóink vannak. A bársonyos forradalomnak köszönhetően viszont szabadon választhatunk” – hangsúlyozta Kňažko, hozzátéve, hogy azóta 13 kormány és 8 kormányfő váltotta egymást, akiket bíráló és dicsérő jelző egyaránt megillet.
Az 1989-es novemberi célkitűzések teljesítése terén tehát Kňažko szerint jelentős adósságaink vannak, melyekről nem szabad megfeledkeznünk. „A szakemberek szerint ahhoz, hogy ezek teljesüljenek, nem 30, hanem 60 évre van szükség, viszont teljesülésüket nem várhatjuk ölbe tett kézzel. Naponta tennünk kell valamit, s akkor lehet, hogy 60 helyett csak 59 évre lesz szükség. Egy biztos, nem pihenhetünk a babérjainkon” – hívta fel a figyelmet a népszerű színész és és volt politikus.
„Tudatosítanunk kell, hogy a demokrácia egy folyamat, s mint ilyen, nagyon sebezhető és nemcsak a politikai pártok vannak rá hatással, hanem mi magunk is alakítjuk azt.
Mindannyiunknak naponta hozzá kellene járulnunk, hogy megőrizzük azokat az értékeket, amelyek a demokráciát demokráciává teszik” – felelt Kňažko arra a kérdésre, hogyan értékeli 1989 viszonylatában a jelenlegi politikai helyzetet.
Mint mondta, nemcsak a demokrácia értékeiről kell szólni, hanem az okokról is, vajon miért nem sikerül azokat úgy érvényesíteni, ahogyan szeretnénk. Kérdés viszont szerinte, hogy a többség valóban megtehet-e mindent, s valóban tartja-e magát más szabályokhoz is, tekintettel van-e a kisebbség véleményére, a józan észre, vagy a logikus érvelésre?
„Mert ha a többség választja például a főügyészt, az nem lesz független, ha ehhez csak a többségre van szüksége. S ez vonatkozik a rendőrségre, a független ellenőrző szervekre, hírügynökségekre is. Mert ha a többség csak a túlerejével győz, akkor ott vagyunk, ahol voltunk. Erre nagyon kell ügyelni” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy mindehhez jön még a korrupció és a választási rendszer hiányosságai.
Ezért kéne figyelni azokra a jelenségekre, melyek a totalitárius rendszer kialakulásához vagy részbeni létrejöttéhez vezetnek, mint a hazugság, a képmutatás és a korrupció. „Az első jelnél ki kellene tenni a vészjelzést és nem engedni, hogy a totalitárius rendszer visszatérhessen” – tette hozzá.
A képmutatásról szólva hozzátette, ide sorolható a politikai félrevezetés is. „Nézzünk csak utána, melyik politikai párt valóban olyan, amilyennek mondja magát, legyen szó akár magát szociáldemokratának, liberálisnak, konzervatívnak, kereszténynek beállító pártól. Mi igaz ebből?” – tette fel a kérdést Kňažko, mindezt kiegészítve azzal, vajon miért jönnek létre talányos, politikai orientációjukról semmit el nem áruló nevű pártok?
Szerinte ez megtévesztésre alkalmas helyzetet teremt. „Olyan megnevezéseket használunk, melyek nem felelnek meg a valóságnak, s ez bizony csalás. Erről nyíltan kell szólni, mert abban a pillanatban, amikor a dolgokat nem nevezzük valódi nevükön, olyan pókhálót szövünk, melybe mindannyian belegabalyodunk. Merni kell a nevükön nevezni a dolgokat, másként nem oldható meg a helyzet” – állítja Kňažko, aki szerint épp itt van a bajok gyökere politikai történéseinkben.
***
Mindehhez idekívánkoznak Ivan Hoffman énekesnek a minap általam olvasott szavai (emlékeztetőül: ő a szerzője az 1989-es eseményekhez szorosan kapcsolódó Sľúbili sme si lásku című, a gyűléseken oly sokszor felhangzó dalnak).
Mint mondta, nem lett volna szabad a bársonyos forradalom után a kapitalizmust a maga kegyetlen, maffiaváltozatában exhumálnunk.
Márpedig nemcsak a mečiari sötét idők, hanem a jelenlegi politikai történések is bizonyítják, hogy a nagy várakozások után és ellenére sajnos ez történt. Tudnunk kellett volna, hogy a ’89-es időszakot megelőző zűrzavaros állóvíz felkavarása nyomán a szemét is a felszínre kerül. A tömegek ’89-es eseményekkor tanúsított (bársonyos) forradalmi lendülete után a többségre hirtelen rászakadt munkanélküliség, megélhetési gondok nyomására veszített harciasságából, ellenőrzésre hivatott szerepéből, tiltakozás nélkül tűrve, hogy idáig fajuljanak a dolgok. A visszaemlékezések során, a szocialista idők felidézése, példának okáért annak elcsépelt felemlegetése mellett, hogy vajon lehetett-e akkor banánt kapni, érdemes elgondolkodni ezen is…
