A magyar nemzetben gondolkodó Kárpát-medencei őslakosoknak, vagyis a Szent István-i örökség őrzőinek ismert a csángó és a székely testvérek története és sorsa. Többeknek személyes ismerősei is vannak a távoli vidékeken, vagy éppen kellemes élménnyel lettek gazdagabbak a székely és a csángó vendégszeretetet megtapasztalva. Mégis hogyan kötődik a csallóközi származású Jankó Ágoston tevékenysége a székelyekhez, illetve a csángókhoz?
A válaszért a 19. századba kell visszatérnünk, és a székelyföldi területektől távolabbra, Bukovinába és az al-dunai térségbe kell tekintenünk.
Székelyektől a csángókig
A Habsburg Birodalomban Mária Terézia királynő idején igyekeztek a székelyeket, akár erőszak alkalmazásával is, besorozni a birodalmi határőrség kötelékébe. Ők azonban a kiváltságaikat féltve ellenálltak a császáriaknak, akik 1764-ben Madéfalvát körülzárva szörnyű vérengzést hajtottak végre az ott gyülekező székelység körében.
Az úgynevezett székelyöldöklés latin megfelelője, a siculicidium (nagy betűkkel írva: SICVLICIDIVM) időt is jelöl, mivel az egyes betűk római számokkal megegyező jelentését összeadva az 1764-es évszámot kapjuk. A madéfalvi veszedelem után a székelyek tömegével menekültek el Moldvába, majd Hadik András altábornagy (erdélyi főkormányzó) Bukovina területére telepítette őket.
A székely nyelv szerint a kitelepülők elcsángáltak Erdélyből, ezért csángóknak kezdték nevezni őket.
A fogalom a közbeszédben a Kárpátokon túli magyarság gyűjtőneve lett. Idővel hét községük alakult ki: Andrásfalva, Boldogfalva, Hadikfalva, Fogadjisten, Istensegíts, Józseffalva és Magyarfalva. Az anyanyelvüknek köszönhetően azonban sikerült megőrizniük a magyarságukat. Éppen ezért a 19. század második felében már kormányszinten is foglalkoztak az egykor elmenekült magyar testvérek visszatelepítésével.
Bukovinai csángó mátkapár (Vasárnapi Újság, 1883)
A csángó vezér Szerémi herceg
A Magyarországon elindult mozgalom célként fogalmazta meg a Bukovinába szakadt székelyek megmentését a magyarságnak. A hazatelepítési akció élére Odescalchi Artúr herceg (írói nevén Szerémi), a csángók vezére állt, aki függetlenségi párti országgyűlési képviselő volt. „Hazafisága egész melegével ápolá szívében ezt az ügyet” már a mozgalom megindulása előtt. A korabeli sajtóhírek szerint a bukovinai magyarság lelkesült érte, „megváltójuknak nevezték”, és az ő nevére dalolták a Kossuth-nótát:
„Magyar herczeg azt izeni: / Moduába nem kell menni; / Ha még egyszer azt izeni, /Minden magyar el fog jönni, / Éljen a magyar!”
Megy a gőzös…
A nemzettesttől elszakadt bukovinai nép – ahogyan ők mondták, az „elszilánkolott” (elforgácsolódott) magyarság – visszaáramlása ősi hazájába megkezdődött. A kortárs író szerint a rájuk ragadt csángó név hallatán (amivel az igazi csángókkal, a moldovaiakkal azonosították őket) nem győztek eléggé csodálkozni az új keresztség felett, hiszen önmagukat továbbra is székelyeknek tartották, akik éppen a nemesi székelységük védelme érdekében menekültek Bukovinába.
A visszatelepítésre kiváló lehetőséget kínált számukra az Al-Duna szabályozása, ahol alkalmas területek kerültek az állam birtokába. A terv megvalósítására a kormány támogatásával országos bizottság alakult. Kezdetben csupán ezer személyre gondoltak, ám a Bukovinába érkező bizottság előtt jóval többen jelezték költözési szándékukat.
A telepesek vasúti hazaszállításáról szervezett módon gondoskodtak, ám voltak, akik szekéren indultak Erdélyen át az új hazájukba. Torontál vármegye örömmel fogadta a szándékot, mely szerint területét befogadó helynek jelölték. A csángók első csoportja 1883 tavaszán érkezett ide. A telepítés akkori vezetője, Nagy György jószágigazgató az érkezőket Hertelendyfalva községbe irányította. Az ő nevét is megőrizték a Kossuth-nóta mintájára énekelve:
„Megy a gőzös Pancsovára, / Székely-magyart Nagy György várja, / Elől megyen Odescalchi, / Székely-magyart ő hozta ki.”
A székelymentő csallóközi magyar
A megye időközben úgy ítélte meg, hogy „a telepítést intéző körök a továbbiak során nem a leghívebben sáfárkodtak”, ezért a Hertelendy József főispán vezette vármegye feliratot intézett a kormányhoz és a törvényhozáshoz. Tisza Kálmán miniszterelnök válaszul a csángók, vagyis a bukovinai székelyek telepítésével megbízott kormánybiztos mellé Jankó Ágostont helyhatósági biztosnak nevezte ki. Munkájukat a tb. szolgabírákon kívül két orvos, egy mérnök, két raktáros és egy pénztáros segítette.
A telepítési bizottság július 1-jén kezdte meg a működését, és a csángókat Hertelendyfalva és Nagygyörgyfalva községekben helyezték el. Mindkettő a Duna közelében feküdt olyan magasan, hogy az árvíz ne okozzon bennük károkat. Az előbbi közvetlenül Pancsova mellett, az utóbbi pedig tőle távolabb, keleti irányban terült el. Az építkezéshez szükséges anyagot, utólagos megtérítés mellett, a legolcsóbb áron kínálták. Voltak azonban olyan házak is, amelyek államsegéllyel készültek el.
Hadikfalvi templom és iskola-lak (Vasárnapi Újság, 1883)
A református hertelendyfalviak és a katolikus nagygyörgyfalviak földet, vetőmagnak búzát, lisztet, szalonnát, sót kaptak. A tanköteles gyermekek részére mindkét településen iskolát biztosítottak. Később még Sándoregyházára is hoztak újabb családokat. Az Al-Duna mentén létrehozott telepesfalvakba néhány hónap alatt 744 csángó (vagyis bukovinai székely) család, összesen 3520 személy érkezett. A visszatelepítés kisebb-nagyobb megszakításokkal még ezután is folytatódott nemcsak az al-dunai térségbe, hanem Erdély területére is.
A bakai születésű Jankó Ágoston szolgabírói minőségében az al-dunai telepítést helyhatósági biztosként vezette sikerre a három „csángó” községben (Hertelendyfalva, Sándoregyháza, Székelykeve). A székelymentő csallóközi magyar hatalmas munkája révén új otthonra találhattak azok a székely (csángó) családok, akik őseik egykori hazájába visszatérve immáron Magyarországon tervezték tovább a jövőjüket.
Felhasznált irodalom:
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Torontál vármegye
Kenyeres Ágnes főszerk.: Magyar életrajzi lexikon A-Z
Tolnamegyei Újság, Torontáli Hírlap, Vasárnapi Újság
Folytatása következik, az előző két rész elérhető itt, illetve itt.
