Mint akit hideg vízzel nyakon öntöttek, úgy érezhette magát a szlovák–magyar megbékélést sürgető ember, amikor híre jött, hogy Szlovákia (Slovensko) felirat található az esztergomi bazilika képe alatt egy most megjelent 10 eurós szlovák érmén. Az érem abból az alkalomból készült, hogy kétszáz éve lett Rudnay Sándor esztergomi érsek és Magyarország prímása.
Rudnay bíboros telepítette vissza a Nagyszombatba menekült érsekség központját Esztergomba. Ő tette a várost a magyarországi katolicizmus központjává. Az általa elképzelt és megindított építkezés haláláig (1831) nem fejeződött be, a felszentelésre csak 1856-ban került sor, bár az épület még akkor sem volt teljesen készen. Ettől függetlenül, és nem tagadva utódainak érdemeit, az esztergomi bazilikáról mégis elsősorban Rudnay bíboros jut az eszünkbe.
Emléke ma is él. Az esztergomi Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület ismeretterjesztést végez, évről évre megrendezi a Becket-emlékünnepséget, és lebonyolítja a Rudnay-esték című sorozat programjait. Célja az egyesület névadója ismertségének növelése határainkon innen és túl, elősegítve ezzel a magyar–szlovák kulturális kapcsolatokat.
Rudnay bíborost Esztergomban és Magyarország-szerte magyarnak tartják. Minek is tartanák másnak, amikor teljes neve (korabeli helyesírással) rudnai és divék újjfalui Rudnay Sándor? A szlovákok viszont a magukénak tekintik, aki szlovákul prédikált, akinek komoly hatása volt a modern szlovák nyelv kialakulására. Käfer István szerint szlovák volt az anyanyelve, s ha most őt kérdeznénk meg a saját identitásáról, alighanem szúrósan tekintene ránk, nem is teljesen értve a kérdést. Rudnay ugyanis hungarus volt. A Magyar Király alattvalója, aki az 1790-es koronázásról úgy beszélt egy prédikációban, hogy az összeülő rendek célja, hogy jövendő királyunkat megerősítsék és Magyarhon Szent Koronáját, mint a legszentebb pecsétjét rátegyék…
Rudnay tehát egyike az utolsó nagyoknak, akik még egységben látták az országot, amelyben származás és nyelv még nem állította szembe egymással a különböző etnikai csoportokat. A szláv gyökerek sem tették másodrendűvé a magyar nemesek között a Rudnayakat.
Akkor még a nemesség alkotta az egységes nemzetet, kinek-kinek anyanyelvétől függetlenül. Rudnay szláv származása, családjának a magyar nemességbe való betagozódása, hungarus öntudata eleven cáfolata a sajnos még ma is közvélekedésnek számító „ezeréves magyar elnyomásról” szóló hamis mítosznak.
Rudnay bíboros alakja arra van predestinálva, hogy olyan közösen tisztelt személyiség legyen a szlovákok és a magyarok számára, mint a Zrínyiek lettek a horvátoknak és a magyaroknak. Az ő esetében még ez nem tudatosul eléggé, s ezért nagy hiba, amit a Szlovák Nemzeti Bank elkövetett.
Lehet ugyan, hogy sem az érem készítőjének, sem a tervek elbírálóinak eszébe sem jutott, hogy a bazilika képe alatti Slovensko felirat milyen hatást vált ki, de ez a hibát nem csökkenti. Nem az alkotó szándékáról, hanem az alkotás üzenetéről van szó.
Az érem ebben a formában egyértelműen Szlovákiába helyezi az esztergomi bazilikát, s aki rátekint, nem arra gondol, hogy a Szlovákia felirat minden érmén szerepel, hanem tudatlanságként vagy egyenesen területi igény támasztásaként érzékeli.
Nem kellene erről egyáltalán szólni, ha nem hangzott volna el túlságosan is gyakran és túl durván a Dunán túlra való távozásra való sürgetés, felidézve a magyarok erőszakos kitelepítésének fájdalmát. Ilyen sebzettséggel nem lehet elviselni, hogy még a Duna túloldalán lévő templomot is szlovákiaiként szerepeltetik.
A mai idők mást követelnek. Ne azon vitázzunk, hogy Rudnay szlovák-e vagy magyar, hanem idézzük fel azt a kort, amelyben a két nemzet még együtt tudta építeni a közös hazát. Most nagyon más körülmények között élünk, de ugyanúgy összekötnek közös érdekeink.
Jó lenne Rudnay életművét közösen ismerni és elismerni, a példáját követni. Ez elé a folyamat elé helyezett a Szlovák Nemzeti Bank egy felesleges akadályt, amit szóvá kell tennünk, de ami nem akadályozhatja, hogy a Baltikumtól az Adriáig és a Fekete-tengerig terjedő térben egymást támogatva teremtsünk egy jobb világot. Olyant, amiben képesek vagyunk egymás szempontjait megérteni és egymás fájdalmát tiszteletben tartani. Akár még Trianon centenáriumi évében is.
(A szerző a KDNP tiszteletbeli elnöke, volt európai parlamenti képviselő)
