Apai ágon pozsonyi és lévai, anyai ágon rimaszombati felmenőkkel. Művészek itt és ott. Huszár Adolf, Ferenczy István, id. és ifj. Sándy Gyula – impozáns névsor. Ő maga először a hegedüléssel kacérkodik, majd tizenhét évesen eldönti, hogy festőművész lesz. Budapest, Párizs, Zürich – életútjának legfontosabb állomásai, valamint Kossuth- és Prima Primissima-díj. Konok Tamás, a nemzet művésze január kilencedikén ünnepli a 90. születésnapját.
Alig pár hete az Új Művészet Alapítvány kiadásában Emlékkövek – Fejezetek egy önéletrajzból címmel jelent meg kötete, amely próbálja átfogni az 1930 óta eltelt kilenc évtizedet. Konok Tamás a hegedű és a képzőművészet mellett az írással is megbirkózik, fotókkal gazdagon illusztrált könyve nemcsak az alkotó, hanem a kor hiteles lenyomata is egyben.
De előbb nézzük az ősöket. Apai ágon Huszár Adolf, besztercebányai származású szobrászművész, több remek Eötvös-szobor alkotója, anyai ágon a rimaszombati Ferenczy István, a klasszikus magyar szobrászat megteremtője, id. Sándy Gyula festőművész és fia, a hírneves építész.
Mondhatnánk, így könnyű elkezdeni a pályát, s Konok Tamás – akinek édesapja remekül hegedült és fotózott, de főállásban katonatisztként játszott jelentős szerepet –, már tízévesen ellenállhatatlan vágyat érzett a rajzolás iránt, de csak 1947-ben dönti el, hogy nem a hegedülést választja, hanem a festészetet. Bár szülei múltja nem sok jóval kecsegtet, mégis elsőre felveszik a Képzőművészeti Egyetemre, ahol Bernáth Aurél és Berény Róbert tanítványa lesz. Persze a múltja azért kísérti, az egyetem befejezése után csak a győri textilművek dekorációsa lehet, ahol plakátokat és feliratokat készít a szocializmus építésére. Ekkoriban elég jelentős volt a vécépapírhiány, az erre a célra használt textília viszont eldugította a csatornákat, így az egyik feliraton az alábbi szöveg szerepelt: „Aki textíliát használ, az az ellenséggel paktál”. Másnap valaki kibővítette a szöveget: „Nem paktálok ellenséggel, törlöm seggem Szabad Néppel”. Bizony, morbid évek voltak, amikor az átlagpolgár ugyancsak meggondolta, hogy a lehetőségek közül a textíliát, netán a Rákosi vagy Sztálin fotójával bőségesen ellátott kommunista pártsajtót válassza-e a toaletten.
Konok Tamás (Foto: Thaler Tamás)
„Bizarr kor volt. A heroikus pátosztól felpumpált, kispolgári félgiccses ízlésvilág és a zsánerképek keveréke volt a szocialista realizmus. A nyugati avantgárd művészetektől való teljes elszakadásunk bekövetkezett. A szürrealizmus után az amerikai action panting, a COBRA-csoport vagy az informel irányzatok voltak a vizualitás meghatározói akkor, de ezekről még csak nem is hallottunk” – írja emlékirataiban, amelynek egyik nagy erénye, hogy megismerhetjük belőle a XX. század fontosabb festészeti irányzatait, s azok képviselőit is. Konok Tamás megkapja a Derkovits-ösztöndíjat, amellyel életében először átlépheti a nyugati határt, s Párizsba utazhat. Ott szintén nem fenékig tejfel a kezdő művészek élete, bizony, egy tetőtéri, fűtetlen romlakásban alkot, s várja a leendő vevőit. Mulatságos emlék, amikor egyik vevője, a kissé túlsúlyos Madame Jouve, aki személyesen akar megismerkedni a fiatal művész munkakörülményeivel, beszorul a tetőtéri lakás keskeny ajtónyílásába.
„1948-tól első párizsi utamig, 1958-ig a közvetlen látványfestésre, vagyis a természetelvűségre irányult a tevékenységem. Az elzártság éveiben mégis a legújabb megértése izgatott” – írja, s későbbi alkotásaiban már a geometrikus absztrakció markáns képviselője, aki gyakran megküzd a művészet értelmének témájával, ugyanekkor színezett, vékony vonalakból építkező alkotásai lírai oldottságot jeleznek. 1959-60-ban újra kijutott Párizsba, mégpedig első önálló kiállítását rendezheti itt, s ettől kezdve főleg vonalra építő monotípiákat készített, melyek szerkezete a kollázsokéhoz hasonlatos. Ekkor kap lehetőséget egy washingtoni tárlat megszervezésére is, de a magyar állam választás elé állítja: vagy hazajön, vagy pedig bevonják az útlevelét. Hosszas mérlegelés után marad, s Hetey Katalinnal, későbbi feleségével együtt a nyugati emigrációt választja. „A geometrikus absztrakt művészet az elmúlt évtizedekben valahogy mindig meg tudott újulni, vagy mássá tudott válni, gondoljunk csak a svájci konkrétokra, vagy a párizsi Cercle et Carré-ra, aztán az amerikai hard edge-re és minimal artra. Manapság pedig sokat beszélnek az új geometriáról, az op-art visszatéréséről. A konstruktív vonal egyfajta állandóságot jelent a művészetben” – vallja Konok Tamás, akit a keleti kalligráfia is megihlet későbbi alkotásaiban. A külföldi évek, évtizedek nagy részét Párizsban és Zürichben tölti, de számos kiállítása van az Egyesült Államokban is. Minden művészt megkísérti életében az ördög, vagyis a könnyebb megélhetés gondolata, így őt is megkereste Hemingway, a hírneves író unokatestvére, aki jelentős összeget ajánlott fel, ha az ő tetszésének megfelelően alkotja meg a megrendelt képeket. „Vigyázni kell, mivel hitről és meggyőződésről szól az alku. Sokan gondolják, hogy néhány nap alatt letudják a kötelezettséget, aztán úgy festenek, ahogy azt a meggyőződésük diktálja. Rendszerint a mindkét indulatból létrejött alkotás hitevesztett, gyenge művet eredményez. Nincs olyan, hogy valaki nappal apáca, éjjel pedig prostituált” – írja.
Rimaszombatban id. Sándy Gyula kiállításának megnyitóján Oľga Bodorovával, a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatónőjével (Fotó: Gecse Attila)
Konok Tamás kötetében vall legendás barátságairól is, így atyai jó barátjáról, Barcsay Jenőről, ahogy Vujicsics Tihamérről, Pécsi Sándorról és Fejtő Ferencről, ahogy diákkori pozsonyi, lévai és lőcsei látogatásairól is. A művész 1970-ben megkapta a francia állampolgárságot, s ahogy csak tehette, műveivel is hazatért. 1980-ban állított ki először szülőhazájában, amely a rendszerváltás után díjakkal is elismerte a tehetségét, s a magyar kultúra terjesztése érdekében végzett munkáját. 1998-ban megkapta a Kossuth-díjat, 2014-ben neki ítélték a Prima Primissima-díjat, s a nemzet művésze lett. A franciák a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja címmel lepték meg.
Konok Tamás, akinek az édesapja katonatiszt volt, s ott volt 1945-ben a debreceni kormány megalakulásánál is, politikai kérdésekben is kifejti a véleményét, s Trianonnal kapcsolatban például ezt írja: „Tagadhatatlan, hogy a trianoni béke, amelyet a bosszú és a megtorlás indulata vezetett, igazságtalan volt. De magunk is sokban hibásak voltunk. Már az első világháború előtt rosszul politizáltunk. A történelmi Magyarország lakosainak mindössze 52 százaléka volt magyar. Tizenegy milliós kisebbségünket (országunk felét) autonómia megadásával talán magunk mellé állíthattuk volna, ehelyett tűzzel-vassal magyarkodni akartunk. Részben ennek eredménye, hogy 1920-ban a magyarok által lakott területek jó részét is elvesztettük. Mindezek józan értékelésére, az önvizsgálatra, az igazságtalan háborúkba való belépés kritikájára politikusaink soha nem vállalkoztak. Hibáinkkal sajnos a mai napig nem tudtunk szembenézni.” Mintha csak a korszak egyik jelentős aktorának, Bánffy Miklós grófnak a gondolatait olvasnák tovább.
Konok Tamás alkotása
Konok Tamás az elmúlt években többször is járt a Felvidéken, így Rimaszombatban is, ahol előbb Ferenczy István, majd dédapja, Sándy Gyula, míg legvégül nagyapja, ifj. Sándy Gyula kiállítását is megnyithatta, sőt dédapja több festményét is a Gömör-Kishonti Múzeumnak ajándékozta. „Egy szinte üres szoba és benne egy Konok-kép. Akkor ott van legalább a teremtés fele” – ezt egyik legutóbbi kiállításának megnyitóján Alföldi Róbert mondta róla a megnyitójában. Isten éltesse!
