Amikor 140 évvel ezelőtt, 1881. január 20-án elhunyt Faller Gusztáv, a kiemelkedő akadémiai tanár, a kor ismert műszaki szakembere, így írtak róla az egyik korabeli szaklapban: „A nehéz harczot vívó, létéért küzdő magyar bányászatnak ismét egy oszlopa dőlt ki, ismét egy régi jeles bajnokát ragadta el a halál, ki úgy is mint gyakorló bányász, úgy is mint bányászati író, de kiváltképpen mint a bányászati tudományoknak leghivatottabb apostola: mint akadémiai tanár, maradandó, hervadhatatlan érdemeket szerzett magának…”(Farbaky I., 1881. 22–23. l.)
A jeles bányamérnök és bányászati akadémiai tanár életútja szorosan összeforrott a Felvidékkel. Gölnicbányán született 1816. március 2-án. Bölcseleti és jogi tanulmányok után kerül Selmecbányára, ahol az akadémián tanult tovább bányászatot, erdészetet és kohászatot. Egy ideig Bécsben, Haidinger Vilmosnál geológiát is hallgatott. 1843-1846-ban a bányaművelés–bányamérés–bányagéptan tanszékének tanársegéde, 1850-51-ben helyettes tanára, 1855 és 1870 között pedig rendes tanára, illetve vezetője volt. A szélaknai kincstári bányászatnál bányatisztviselőként is tevékenykedett, nyugdíjba vonulása után pedig a jászói apátság bánya-, erdő- és jószágügyi tanácsosa lett. „Csendes elvonultságban múlt ki e világból” 1881. január 20-án.
Vajon milyen érdemei tették Faller Gusztáv nevét halhatatlanná? Többek között a tanári pályán kifejtett magas szintű tevékenysége. A híres selmeci tanárdinasztiák egyikének alapítója. Fia, Károly, aki az itteni temetők egyikében nyugszik, ismert fémkohómérnök és szintén tudós tanár volt.
Faller Gusztávról, a kedves akadémiai oktatóról írta egykor az intézet igazgatója, Farbaky István, hogy „a selmeczi bányász- és erdészakadémiának jó hírnevét Norvégiának hólepte bérczeitől a lapföldig és az európai civilisatiónak meghódolt Japántól a Sierra Nevada ércztelt hegyláncáig segítette terjeszteni”. (Farbaky I., 1881.22. l.)
A nagy műveltségű, nyelveket ismerő tanár „tanítványainak rendkívüli ragaszkodását és szeretetét, megnyerő modora és éppen oly érdekes, mint jeles előadásai, nemkülönben azon nagy jártasság által, melyet a bányászat különféle ágában minden alkalommal tanúsított, teljes mértékben kiérdemelte”. (Farbaky I., 1881.23. l.) Csath Béla is hangsúlyozza, hogy Faller „életművének kiemelkedő eseményei professzori működéséhez fűződnek”. (Csath B., 1992.130. l.)
Az Erdészeti palota Selmecbányán egy régi képeslapon (Csáky Károly repr.)
Faller szakirodalmi munkássága is nemzetközi jelentőségű. A tudományágában ismertebb művei közül megemlíthetjük a Der schemnitzer Metallbergbau…(Schemnitz, 1865) és a Beschreibung einiger wichtigerer metallbergbaue der comitate Zips, Gömör und Abauj (Schemnitz, 1868) címűeket, melyekben a selmeci, a Szepes, Gömör és Abaúj megyei fémbányákat mutatja be. 1858 és 1867 között a birodalom három bányászati intézetének (Selmec, Leoben, Příbram) periodikusan megjelentetett négy évkönyvét (Berg und Hüttenmännisches Jahrbuch) is ő szerkesztette.
Faller tudománytörténeti kutatásokkal is foglalkozott; ő volt a magyar bányászati-kohászati szakemberképzés történetének első alapos kutatója.
Munkájának eredménye 1871-ben jelent meg önálló kötetként Selmecbányán A selmeczi M. Kir. Bányász- és Erdészakadémia évszázados fennállásának emlékkönyve címmel. Faller Gusztáv gyakorlati szakemberként is nagy elismerést szerzett hazájának. A geológia és a mineralógia behatóbb tanulmányozása érdekében a Bécsi Bányászati Múzeumban végzett megfigyeléseket. 1840-ben Horvátországban volt bányagyakornok. 1843-ban az udvari kancellária küldte őt a nevezetesebb hazai és külföldi bányaművek és telepek tanulmányozására. 1852-ben a tiroli bánya- és sóművek mérnökeként dolgozott. Természetesen legalaposabban a selmec-szélaknai bányatelepeket ismerte. A körülbelül „40 geográfiai mérföld hosszúságú bányanyilamok, alagok és tárnák közt alig volt egy-kettő, melyet meg nem járt volna”. (Farbaky I., 1881. 23. l.) (Zsámboki L., 1983. 147. l.)
Faller Gusztáv emlékét az észak-honti bányavárosban is ápolják. Neve szerepel a Selmecbánya és környéke neves személyiségeit bemutató kiadványban. (Herčko., I., 1995. 60.l.) Illik hát nekünk is megemlékeznünk nagy elődünkről.
