A Katolikus Egyház húsvét második vasárnapján üli az isteni irgalmasság ünnepét, melynek két nagy szentje van: Fausztina Kowalska nővér és II. János Pál pápa.
A lengyel Helena Kowalska (1905-1938) látomásában találkozott a szenvedő Krisztussal, aminek hatására 1925. augusztus 1-jén belépett a varsói Zytnia utcai, az Irgalmasság Anyjáról nevezett rendbe, ahol a Fausztina Maria nevet kapta. A rendben kifogástalan, derűs életet élt. Imádságaiban következetesen együttműködött Jézussal a lelkek megmentésének ügyében. Jézussal való beszédeit naplóban rögzítette.
Az 1931. február 22-i látomásában Fausztina nővér a feltámadt Jézust látta, amint két fénysugár árad a szívéből. Naplójában így olvasható:
„Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. (…) Kis idő múlva azt mondta Jézus: „Azt kívánom, hogy a képet húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!” (Napló 49).
A Krisztus átszúrt szívéből kiáradó két fénysugár, amely beragyogja a világot, a vért és a vizet képviseli – magyarázta el maga Jézus egy napon Szent Fausztina nővérnek a kép üzenetét.
„Abból a szívből az irgalmasság nagy forrása fakad, amely az emberiségre árad” – mondta II. János Pál pápa, a megtestesülés misztériumát (Incarnationis Mysterium) ünneplő jubileumi évben (2000. április 30.), azon a húsvét utáni első vasárnapon, amikor a szentek közé iktatta a lengyel nővért és kihirdette az isteni irgalmasság ünnepét az egész világra.
Kép: hablemosdereligion.com
„…Azt kívánom, hogy az irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de főleg a szegény bűnösök részére” (Napló, 699) „Az emberiség mindaddig nem talál békét, míg nem fordul bizalommal irgalmamhoz” – mondta Jézus Fausztina nővérnek, aki ezeket a szavakat Naplójában rögzítette. (Napló, 300)
Az ünnepet megelőzi az imakilenced, melynek során nagypéntektől kezdve kilenc napon keresztül imádkozzák az isteni irgalmasság rózsafüzérét és elmélkednek Jézus kilenc napra szóló üzenetein, melyeket Fausztina lejegyzett.
A kilenced imáiban a hívők irgalmat kérnek maguknak és az egész világnak. Leginkább a megtérés kegyelmét és békés halált. Az imával az irgalmasság cselekedetét gyakorolják.
Ezt a kilencedet Jézus diktálta le Fausztina nővérnek: „Azt kívánom, hogy e kilenc napon keresztül vezesd irgalmam forrásához a lelkeket, hogy erőt, enyhülést és mindenféle kegyelmet merítsenek belőle, amire szükségük van az élet küzdelmeihez, főleg pedig a halál óráján. Mindennap a lelkek más-más csoportját vezeted majd a szívemhez, hogy irgalmam tengerébe merítsd őket. S én bevezetem őket Atyám házába. Ez lesz a feladatod most és a jövendő életben.
Egy lélektől sem tagadok meg semmit, akiket irgalmam forrásához vezetsz. Atyámat mindennap fogod kérni, hogy keserves kínszenvedésemre való tekintettel adja kegyelmeit ezeknek a lelkeknek” – olvasható a Naplóban.
További kegyelem, ami Fausztina nővéren keresztül érkezett, az irgalmasság órájának üzenete. 1937 októberében Krakkóban Fausztina nővér figyelmét az Úr Jézus halála órájának tiszteletére hívta fel: „Valahányszor hallod, hogy hármat üt az óra, merülj el teljesen irgalmasságomban, dicsőítsd és magasztald, hívd le az egész világra hatalmát, főleg a szegény bűnösökre, mert az irgalom ebben az órában nyílt meg teljesen a lelkek számára.” (Napló 1572) Az Úr Jézus elég pontosan megadta azt az imamódot is, ami Isten irgalmasságának kultuszában ennek a formának legjobban megfelel: „Igyekezz ebben az órában elvégezni a keresztutat – mondta Fausztinának. – Ha ez nem lehetséges, kis időre térj be a kápolnába, tiszteld irgalommal teli Szívemet a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ha ez sem lehetséges, akkor merülj el imádságban – ha röviden is – ott, ahol éppen vagy.” (Napló 1572)
A krakkói Isteni Irgalmasság bazilika (Kép: Twitter)
„Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya a csecsemőjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek” – olvashatjuk a Naplóban. (1075)
Szent II. János Pál egész pápaságában központi helyet foglalt el az isteni irgalmasság gondolata. Már megválasztása után két évvel, 1980 adventjének kezdetén kiadta második, Dives in misericordia (Irgalomban gazdag Isten) kezdetű enciklikáját, mellyel mintegy programot is adott:
„Minél inkább eltávolodik az ember Istentől és az irgalom misztériumától, s minél inkább elveszíti a világ eszméinek hatására az irgalom szó értelmét, az Egyháznak annál inkább joga és kötelessége, hogy »hathatós kiáltással« forduljon az isteni irgalomhoz.” (96)
II. János Pál pápa az irgalomról így vall: „Az irgalom rövid távon veszteségnek látszik. Hosszú távon azonban mindig nyereség. Az irgalom irgalmat szül.” Míg elődje, VI. Pál pápa (1963-1978 között) megfogalmazásában az irgalom, a „szeretet kultúrájának alapja.”
A Magyar katolikus lexikonban az irgalmasságról (latinul misericordia) ez olvasható:
„Jelentése két részből áll:
1. az Isten tulajdonságainak egyike (Isten irgalmassága).
2. az erkölcsi erény, mely képessé tesz a segítségnyújtásra akkor is, amikor az igazságosság és a jog alapján az nem várható el. Az irgalmasság az erkölcsileg erősebb, nagyobb lehajlása a gyengébbhez, készség a megbocsátásra. Társerénye a szolidaritás, a másik szenvedése és baja iránti részvét.
A Szentírásban az irgalmasságnak megfelelő ószövetségi kifejezés az anyai szeretetre utal, mely a méhben hordozott élet védelmezésében, gyarapításában és az érte vállalt szenvedésben mutatkozik meg. Isten irgalmassága hasonló a gyermekét szerető szülőhöz, de túl is szárnyal minden emberi jóságot (Iz 49,15; Sir 18,13), és erősebb az ember Isten iránti hűtlenségénél. Az Ószövetség úgy ismeri az irgalmasságot, mint a próféták által követelt emberi magatartást (Oz 6,6).)
Az Újszövetségben az irgalmasság mint keresztény alapmagatartás és a keresztény lét központja.
A Szentírás gyakori figyelmeztetése az irgalomra, Isten irgalmára hivatkozik. A keresztény ember irgalmának alapja és példája Isten Jézus Krisztusban megtapasztalható, megelőlegezett szeretete.
A Jézussal találkozó ember megtapasztalja, hogy Isten elfogadja és szereti őt. A bűnösöknek, akik a törvény alapján semmit sem remélhetnek Istentől, Isten irgalma az új élet alapja (Lk 19,1-10; Jn 8,1-11).
Kép: vaticannews.va
Az isteni irgalom meg nem érdemelt, egyedül a szereteten alapuló ajándéka, hogy irgalomra késztet a felebarát iránt (Ef 2,4-9; 4,32; Kol 3,12). „Legyetek irgalmasok, amint a ti mennyei Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36). A nyolc boldogság szerint az irgalmasok fognak irgalomra találni (Mt 6,20-26). A tovább nem adott irgalom kárára fordul annak, aki ezt elmulasztja (Mt 18,23-25). Az irgalom ösztönzője és mércéje a szükség, amivel találkozik (Lk 10,25-37; Mt 25,31-46). Jézus több példabeszéde is az irgalomról szól (irgalmas szamaritánus, tékozló fiú; a könyörtelen hitelező: Mt 18,21-34 stb.). Az irgalomnak a szolidaritás tetteiben kell megmutatkoznia (Mt 25,35-38). Az irgalom sajátos tette a szeretetből történő megbocsátás” – olvashatjuk a lexikonban.
A katolikus dogma szerint az irgalom örök példája a Boldogságos Szűz Mária, az Irgalmasság Anyja.
Az Egyház történelmében sok szerzetesrend alakult kimondottan az irgalmasság cselekedeteinek hősies gyakorlására. Ilyen rend a Szeretet Misszionáriusai, az Irgalmas Szűz Testvérei, az Irgalmas Szűz Tilburgi Testvérei, az Irgalmasság Testvérei, Irgalom Háza.
Nagypéntektől kezdődően, szerte a világon, milliók készültek az irgalmasság kilencedének, az irgalmasság rózsafüzérének és az irgalmasság litániának imádkozásával az ünnepre.
Az irgalom gyakorlására az élet minden területén adódik alkalom. Cselekedetei sokfélék, de valójában mindig a szeretetből fakadnak. A mai nehéz időkben bőven adódik alkalom az irgalmasság gyakorlására. Amikor II. János Pál pápa, 2002 augusztusában, Krakkóban felszentelte az Isteni Irgalmasság bazilikát, beszédében ismételte ezt a fohászt: „Jézusom, bízom benned!” Ezzel a bizalommal és a feltámadt Krisztusba vetett hittel lehet minden jószándékú ember az irgalmasság követe.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
