A kínai Fucsouban zajló tanácskozáson az UNESCO világörökségi bizottsága döntött: péntektől a Római Birodalom határát képező izsai Kelemantia (Leányvár) sorozathelyszínként felkerült az UNESCO világörökségi listájára. Az izsai partszakaszon a Duna medrének átkutatása pedig egy igazi szenzációt hozott: feltételezhető, hogy itt állt az egyetlen, Dunán átívelő híd a római korban.
Szlovákiából Izsa mellett az oroszvári Gerulatat is bejegyezték – mindkét településen római katonai táborok működtek Pannónia határát védve. Németországban 11, míg Ausztriában 21 helyszín érintett.
A július 15. és 31. között zajló világörökségi bizottsági ülésen a jelölésre vonatkozó pályázatot Szlovákia Németországgal és Ausztriával együtt nyújtotta be, mivel Magyarország júniusban váratlanul visszavonta a jelölést, ezért az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy a 2007-ben elindított folyamat sikerrel zárul-e.
„Jómagam 11 éve vagyok tagja annak a nevezési bizottságnak, amelynek a Pozsonyi Műemlékvédelmi Hivatal a gesztora, és már 2019-ben sikerült az UNESCO bizottsága elé terjeszteni azt a nevezési dokumentációt, amelyben Ausztria, Magyarország és Németország mellett közösen neveztünk különböző helyszínekkel, melyek a római északi védvonal nyugati szegmensét képviselik. Akkor nem sikerült, a magyar fél akkor is visszavonta a jelölést, tavaly pedig a járványhelyzet miatt nem rendezték meg a szokásos évi tanácsülést. Idén azonban, annak ellenére, hogy a magyar fél visszalépett, mégiscsak sikerült a bejegyzés”
– nyilatkozta portálunknak Domin István polgármester. „Az érintett külügyminiszterek, tehát az osztrák, a német és a szlovák fél kérésére az UNESCO ad hoc létrehozott 19 fős bizottsága 15 igennel, titkos szavazással a bejegyzésünk mellett döntött” – mondta a polgármester, aki szerint történelmi pillanat tanúi lehetünk, amely az egész régió számára rendkívüli hatású.
Az Izsa határában húzódó római kori tábor romjai a Duna felől (Fotó: Németh István/Felvidék.ma)
A polgármester úgy értékelte, a világörökségi védelemmel a két szlovákiai település felkerült a „világtérképre”, és a kulturális örökség mellett ez a helyiek számára gazdasági fellendülést is hoz majd.
Domin István szerint a település feladata a vállalkozások támogatása a turisztikai infrastruktúra kiépítésével, mint például a már meglévő kerékpárút fejlesztése. Hangsúlyozta azonban, szeretnék elérni, hogy az autós utak kiépítésével is megközelíthetővé tegyék a világörökségi helyszínt. „Mindezt annak ellenére, hogy a község nem birtokol egyetlenegy négyzetméternyi területet sem a Leányvár környékén” – hozzátéve, mindent megtesznek azért, hogy a megnövekvő turistaforgalmat el tudják látni. Domin szerint hatalmas előrelépést jelent a világörökségi védelem a településnek, hiszen a Dunai Limes izsai helyszínével Szlovákia nyolcadik UNESCO világörökségi helyszíne lett a falu. Az augusztus 27. és 29. között megrendezendő Rétesfesztivál keretén belül a vasárnapi szentmise után kerülnek átadásra a már megépített őrtornyok és az iparművészeti műhely, majd a a Leányvár területén ünnepélyesen felvonják az UNESCO címerét ábrázoló lobogót – tudtuk meg.
Domin István
Szenzációs felfedezés – hídon közlekedhettek a rómaiak Brigetio és Kelemantia között
A Nagyszombati Egyetem régészeti tanszékével, valamint a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetével együttműködve a rendőrség folyami rendőrei a napokban részt vettek a Duna medrének átkutatásában Izsa mellett, a római kori erődítmény közelében. „A Szlovák Tudományos Akadémia régész búvárai doktor Rajtár vezetésével, aki 1978 óta kutatja a területet, valamint a tűzoltóság és a rendőrség búvárai segítségével feltérképezték a Duna medrét Izsa mellett” – számolt be Domin, aki elmondta, kutatásuk a Leányvár mellett elhelyezkedő kikötőre összpontosult, melyen keresztül Brigetio polgárai láthatták el a katonai erődöt ellátmánnyal.
„A szonártérképek szerint – a kutatók eddigi ismereteit felülírva – egy lehetséges híd pillérének alapjait vélték felfedezni a napokban” – nyilatkozta.
„Mivel a búvárok nem erre a mélyvízi merülésre voltak felkészülve, és a Duna sodrása is rendkívül erős hét méteres mélységben, ezért a későbbiek folyamán visszatérnek a helyszínre további kutatások céljából. Az egyetlen, a Dunán átívelő híd körvonalainak megtalálása egy igazi szenzáció” – vélekedett Domin, aki szerint a római időkben valószínűleg egy épített konstrukción közlekedhettek a katonai és a polgári város között. „De egyelőre még több a kérdés, mint a válasz” – szögezte le.
Az izsai római kori és néprajzi múzeum (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma, archív)
Tizennégy év gyümölcs érett be a világvédelmi örökséggel
A Dunai Limes jelölése és végül az UNESCO rangos világörökségi listájára való bejegyzése az érintett országok partnerintézményei közötti több mint 14 éves együttműködés eredménye. A szlovák részről kidolgozott pályázatot és a nevezés benyújtását a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal, a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, a Szlovák Köztársaság fővárosa, Pozsony (Oroszvár a fővároshoz tartozó városrész), Izsa község, valamint a Kelemantia területének kezelője, a komáromi Duna Menti Múzeum koordinálta.
„A Dunai Limes Szlovákia nyolcadik UNESCO világörökségi helyszíne lett. A listára való felvétele nem csupán a helyszín értékének elismerését jelenti, de lehetőséget biztosít a megóvására, valamint az érintett települések és régiók fejlesztésére is”
– olvasható az Országos Műemlékvédelmi Hivatal oldalán.
A nemzetközi kulturális és szakmai gyakorlat értelmében a limes vonalában szereplő államok együttműködtek a világörökséggel kapcsolatos szakmapolitikai döntésekben. Az elfogadott és szorgalmazott törekvések közé tartozott (különösen az európai régióban) az úgynevezett nemzetközi sorozathelyszínek felvétele a világörökségi listára. Ilyen helyszíntípusba tartozik „A Római Birodalom határai” elnevezésű, szakaszonként bővülő világörökségi sorozathelyszín is. A Római Birodalom határszakaszai összességükben meghaladják az ötezer kilométer hosszúságot: a birodalom legnagyobb kiterjedése idején Britanniától a Fekete-tengerig, a Vörös-tengertől Észak-Afrikán át, vissza az Atlanti-óceánig terjedt.
Fotó: Németh István/Felvidék.ma
Mára a Római Birodalom egykori határvonala egészen Skóciától Szlovákiáig felkerült a világörökségi listára
A Dunai Limes része a „Római Birodalom határai” elnevezésű területnek, amely Európa legkiterjedtebb UNESCO kulturális helyszíne, és jelenleg a brit szigeteken található Antoninus-faltól a szlovák–magyar határon fekvő Izsáig húzódik. Évszázadokon át képezett határt a Római Birodalom és a birodalmon kívüli germán törzsek területei között, és az Északi-tengertől a Fekete-tengerig terjedt. A Duna képezte a Római Birodalom természetes északi határát Bajorország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország területén, és tovább a tenger felé. E természetes akadály ellenére a határt katonailag is megerősítették, hogy megvédjék a Birodalom határait, és biztosítsák az áruforgalmat. Ezek a területek jellemzően légiós palánktáborok, kisebb erődök, katonai táborok, őrtornyok, utak és polgári létesítmények rendszeréből álltak. Kiterjedését tekintve a legnagyobb az időszámításunk szerinti 2. században volt, amikor a Római Birodalom külső határai három kontinensen húzódtak. Az izsai emlékek jellemzően az i. sz. 1-2. századból származnak.
A Római Birodalom határainak egyedülálló és világméretű értékét a Világörökség Bizottsága már 1987-ben felismerte, amikor az angliai Hadrianus fal felkerült a világörökségi listára, majd 2005-ben a Németországban lévő felső germán-raetiai limesszakasz és 2008-ban a skóciai Antoninus fal is felkerült a listára – 2021-re már Skóciától egészen Szlovákiáig felkerült a listára az egykori római határvonal.
A mostani bejegyzés a Dunai Limes első nyugati, a bajorországi Bad Göggingtől a szlovákiai Izsáig terjedő szakaszára vonatkozik, és a dunai római határrendszer 77 műemlékét tartalmazza. A terület világviszonylatban is egyedülálló értékét a Dunai Limes keleti részének jelölése jelentheti majd a jövőben magyarországi, horvátországi, szerbiai, bulgáriai és romániai római kori helyszínekkel, amely a következő években várható.
