… olyan helyet próbálunk teremteni a foglalkozásainkon, ahol ítélkezés és versengés nélkül lehet alkotni és élni …
A KOKAS programról először a párkányi egyházi táborban hallottam Hanza Rolandától, a párkányi Ady Endre Alapiskola ének-zene szakos tanárától.
A Kokas Klára Agape Zene-Életöröm Alapítvány missziója a nemzetközileg is jól ismert zenepedagógus, Kokas Klára (1929–2010) szellemi örökségének autentikus megőrzése és továbbvitele, tudományos feldolgozásának segítése.
(Fotó: Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
Az Agape Zene-Életöröm Alapítványt 1990-ben dr. Kokas Klára hívta életre, célja az eredeti alapító okirat szerint „A nemes zenéhez kapcsolódó harmonikus, reménnyel és életörömmel formálódó, önkifejezésre és kapcsolatteremtésre képes személyiségek kibontakozásának és alkotó tevékenységének segítése” volt. Ez a gyakorlatban az 1970-es években elindult „Humanitásra nevelés a művészetekkel” című pedagógiai program kiterjesztését jelentette: a kodályi eszmét továbbvivő, személyiségfejlesztő Kokas-módszer alkalmazását gyermek- és családi csoportokban, valamint az ezekhez kapcsolódó pedagógusképzéseken.
Hanza Rolanda neve ismert nemcsak a régióban, hiszen iskolai gyermekkórust vezet, mellyel számos versenyen, Csengő énekszó fesztiválon részt vett és gyakran szerepelnek iskolai és helyi rendezvényeken is. Évek óta tagja a szlovákiai magyar tanítók énekkarának is. Megannyi elfoglaltsága mellett most éppen a Kokas program szaktanfolyamot végzi, s ősszel már képzett előadóként foglalkozik a gyerekekkel.
(Fotó: Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
Mint a tanárnő elmondta, a Kokas-módszert januárban kezdte el tanulni a Kokas Klára Agape Zene-Életöröm Alapítvány által indított akkreditált képzésen. A foglalkozás bizonyos elemeit beépítette és alkalmazta az iskolai zeneórákon. A gyerekek nagyon szerették, azonban az iskolai órakeret nem teszi lehetővé a Kokas-óra összes mozzanatának egy órán belüli megélését. Teljes Kokas-foglalkozást, mely tartalmazza az éneket, zenehallgatást, mozgást, alkotást és élménymegosztást is, először a párkányi Kiwi Fejlesztőközpont nyitott napján tartott júliusban. A nyár folyamán, ahogy szabadideje engedte, három foglalkozást tartott az érdeklődőknek. Ezenkívül három táborban volt alkalmuk a gyerekeknek megélni a Kokas-foglalkozás nyújtotta élményeket. Sok megható, lélekemelő, kacagtató élménnyel gazdagodtak a résztvevők.
„Nyitott, tiszta, szép és jó harmóniával teremtjük meg az áradó, szabad, teljes embert. Ének-zene-mozgás-alkotás-élmény – s mindennek egybehangolt fejlesztő hatását élhetik meg a szervezők” – mondja találkozásaikról.
(Fotó: Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
Érdeklődésemet felkeltve volt lehetőségem, hogy egy ilyen foglalkozáson részt vegyek Párkányban a Kiwi Fejlesztőközpontban, ahol előzetes bejelentkezés alapján, meghatározott létszámban fogadták anyukával, nagymamával 0–10 éves korig a gyerekeket. Egy feltétele volt a részvételnek, hogy a felnőttek is bekapcsolódnak a foglalkozásba.
Nyolc kicsi és nagyobb gyermek jelent meg szülővel, nagyszülővel.
Egy szőnyegen zajlott az egész foglalkozás, szabad mozgással, gesztusokkal, irányítás nélkül kedvükre mozogtak a gyerekek, kifejezésre juttatva érzéseiket, hangulatukat, amit a zene váltott ki bennük. Előbb táncoltak a szőnyegen, majd az alkotás alatt belemerültek a festésbe.
Mozart- és oboazenére táblákra osztott rajzlapokra festették hangulatukat, elképzeléseiket, majd el is mesélték a tanító néninek, hogy mi jutott eszükbe a zenehallgatás alatt.
A mozgás, az alkotások sikerét a kis csapat nem tapssal jutalmazta, hanem simogatással. Voltak csendszünetek is.
Az egyórás foglalkozás egy kis családot hozott létre, és végtelen vidámság, felszabadultság tükröződött mind a szülők, mind a gyerekek arcán.
Jómagam, aki gyerekkoromban festettem utoljára, szintén átadtam magam a zene hatásának és festeni kezdtem. Egy teljesen más világban éreztem magam még órákig, míg nem csöppentem vissza a való világ utcai zajába.
(Fotó: Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
S végül a tanárnő így vall magáról:
„Hitvallásomat dr. Kokas Klárától vettem: A tanítás nem pályám, nem munkám, nem hivatásom, hanem a létezésem. Ezzel a lelkülettel vezetem a tanodámat, énekóráimat, a kóruspróbákat és természetesen a Kokas-foglalkozásokat is. Remélem, minél több gyermek és felnőtt megtapasztalja zene kínálta élményeket, kincseket!”
Hanza Rolanda tanodájában ősztől heti rendszerességgel, már nemcsak gyermekekkel, hanem felnőttekkel is foglalkozik.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
