Az abszurd a szemünk előtt öl(t) testet.
„Bújdosó és kóborló lettem a földön, és meggyilkolhat bárki”
(1Móz 4,14)
Klónozott káinizmus
Amennyire abszurdnak tűnik a klónozott Káinok kifejezés, még annál is abszurdabb a valóság. Az ukrajnai Bucsa kegyetlenül lemészárolt egyszerű parasztjai, házuk előtt, hátrakötözött kézzel, úton-útfélen. És a falu közepén magasodó ortodox templom sírkertjében a tömegsír. A klónozott káinizmus mai „ember szafarija”, ahogyan a falu polgármestere fogalmazott. A szíven ütő képek nyomán fogalmazódott meg bennem a klónozott Káinok kifejezés, a testvérgyilkos bibliai történet posztmodern megjelenése. Mert bizony erről van szó: az 1Mózes 4,8-15-ben leírt bűneset, Ábelnek testvére általi meggyilkolása klónozódik, másolódik mindmáig a történelemben, amit nem ok nélkül neveztek el „káini civilizációnak”, a háborúság történetének. Az erkölcsi mélypontra csúszás antihumán, emberellenes modellje több lényeges vonásával ebben az ősesetben vált nyilvánvalóvá. A bűn logikája, de vele szemben az isteni háborúellenesség békelogikája is. A háború és béke fizikája a kiontott vérrel, a mezőn végrehajtott, égre kiáltó vérontással, gyilkossággal. És a történet metafizikája, Isten Káint elátkozó szavával, majd Káin bűnismeretre ébredésével (nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám…bárki meggyilkolhat – 13-14. v.). És a bűntörténelembe, a testvérgyilkos háborúságba beavatkozó isteni irgalommal: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Káint, hétszeresen kell bűnhődnie (15.v.). Amit Káin elrontott, azt Isten nem engedi tovább romlani. Elejét veszi a bosszúállásnak, a háborúskodás természetessé tételének, megszokásának. A Mindenható a Tízparancsolattal, a Ne ölj!-jel, majd Jézus az „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek” (Luk 23,34), a minden bűnös láncreakciót megszakító golgotai kegyelmi keresztgátnak az ellenerejével küzd az abszurdum automatikus újraismétlődése ellen.
A káini civilizáció logikája változatlan
Nemrég cikksorozatomban a Felvidék.ma oldalon idéztem Albert Schweitzernek az I. világháború végén, az afrikai Lambarénében írt erkölcstörténeti műve kezdő szakaszát: nem a háború jelenti a szörnyű válságot, nem a háború az igazi válság, de a háború azt hozta felszínre, ami a mélyben volt. A kulturálatlanságot, az erkölcsi züllést, az önzést, az elbarbárosodást. Napjaink minden civilizációs válsága ennek az alapvető igazságnak és meghasonlásnak, a kultúrfarizeizmusnak (kívül minden rendben, de belül minden rothadás, gyűlölet, pusztulás – Mát 23,25-28) a megborzasztó jelenlétét mutatja. A dán Sören Korsgaard szociológus-filozófus nem véletlenül írt a II. világháborút követő legpusztítóbb háborúkról, helyi konfliktusokról, népirtásokról. Közülük 17 legpusztítóbban (pl. az afgán, a bengáliai, a biafrai, a dél-szláv-balkáni, kambodzsai, belkínai, kongói, etiópiai, iráni, iraki, szíriai, laoszi, szomáliai, vietnami, szudáni háborúkban) 120,3 millió ember veszítette el az életét. „Békeidőben!”.
A bűn logikája
éppen ez: elócsítja az emberi életet. Amit Isten szeme fényének, képére és hasonlatosságára formált, azt semmibe veszi a gyilkos emberi indulat. Az erkölcsi tudat teljes rövidzárlata, kikapcsolása, manipulálása zajlik. Érzelem nélkül csak az tud gyilkolni, akinek semmit sem jelent a másik ember. Hogy is működött Káin és Ábel esetében a bűn logikája? Mi volt az ölés motívuma? Az irigység és a nyomában felizzó testvérgyűlölet. Netán a minőségi különbség? Lehet, hiszen Ábel az elsőszülött bárányok kövérjéből vitt áldozatot az Úrnak, Káin meg a föld terméséből. Az Úr rátekintett Ábel áldozati ajándékára, Káinéra meg nem. Elég volt egyetlen tekintet! Úgy tűnik, hogy a legnagyobb konfliktusok „bagatelleken” robbannak ki. Káin ezen a tekinteten nagy haragra gerjedt. Irigysége, sértődöttsége lett a gyilkosság fő motívuma. Pedig tehetett volna mást is. Mondjuk testvérével együtt örülni annak, hogy az Úr kedvesnek találta testvére – ha már testvére! – áldozati ajándékát.
Isten logikája
ebben a történetben, s a káini civilizáció pusztító háborús reflexével szemben ez: mielőtt megtörténik a gyilkosság, Isten figyelmezteti Káint: ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz (4,6). Aztán Isten rákérdez a gyilkoló Káinra: hol van Ábel, a testvéred? (4,9). Mert Istennek minden ember hiányzik, ha nincs a helyén. Ha áldozattá lesz, nem hagyja szó nélkül. Mi sem hallgathatunk, ha áldozatokat látunk, akár az ukrajnai Bucsa temetetlenjeit az utcákon, akár más áldozatokat közöttünk, mellettünk, az emberi irigység, gőg, agresszió, gáncsoskodás, a családon belüli vagy kívüli káini civilizáció döbbenetes jelenségei láttán. Istenhez lehet és kell kiáltanunk és keresni a konfliktusrendezés módját. Ez elsőrendű parancsa a krisztusi, keresztyén kultúrának, ami több, mint civilizáció. Többlete ISTEN! Ő nem hagyja szó nélkül a történteket, azon melegében belekezd Káin lelkiismerete ébresztésébe: Testvéred kiontott vére hozzám kiált a földről (4,11). Isten kérdése nyomán fordulat áll be Káin szívében. Ráébred, s megvallja az Úrnak, hogy bújdosó és kóborló lett tette miatt, bárki meggyilkolhatja (4,14). A teljes kiszolgáltatottság bevallására jön Isten válasza: Nem úgy lesz! (4,15). A bűn nem korrigálható még nagyobb bűnnel. Egyedül Isten akaszthatja meg a bűn semmibe, kárhozatba vezető lejtős útját. És Ő megteszi.
A kegyelmi kultúráért
A mai klónozott Káinok borzalmas flangálása Ukrajnában, Közel-Keleten, a kaliforniai Sacramentoban, Párizs, Köln és más európai városok utcáin a káini lejtőre került, belülről meghasadt emberi civilizáció, a bűnárnyékba kerülés, a hitvesztés lelepleződése. Irgalmatlan lelepleződés, ahogy az Úr üzenete szól Káinhoz: a bűn az ajtó előtt leselkedik és rád vágyódik – DE TE URALKODJÁL RAJTA! (4,5). Nem Káinnak kell uralkodnia Ábelen, sem fordítva, hanem önmagunknak a bennünk klónozódó Káinon. A bűnön! Erkölcsi belátással. Meg hittel és imával a káini civilizáció éppen a lejtőn tántorgó népeiért. Ukránokért és oroszokért. Másokért, magunkért! És a konfliktuskezelés bibliai stratégiájával: békesség kereséssel fegyverszünet, nemzetközi nyomás alkalmazásával, tárgyalásokkal, jóvátétellel, a nemzetközi jog betartatásával, betartásával. A káini civilizáció bűnfolyamait terelő gátakkal szabályozni képes zsidó-keresztyén kegyelmi kultúra mozgósításával. Hogy eljussunk a másik, gyógyító, felemelő, lejtőfordító felismerésig, amit 1820 évvel ezelőtt Tertullianus egyházatya fogalmazott meg: Credo, quia absurdum est – hiszem, mert olyan abszurd. Igen, hinnünk kell, hogy a káinizmus gyilkos abszurditásai, mai borzalmai megfékezhetőek, ha rácsodálkozva tudunk hinni Ábel és Káin ma is cselekvő Istenében, a Ne ölj! parancsolat ajándékozójában, a Békesség Veletek Krisztusának fegyvertelen győzelmében. Mert bármily hihetetlen, ez lehetséges. Igaza van annak, aki így fogalmazott: „Mindennél drágább az a béke, amit a háborúban kezdenek el keresni és megvalósítani”. Bucsa után talán Ankarában, vagy Jeruzsálemben, a tervezett Putyin-Zelenszkij vagy Ferenc pápa és Kirill pátriárka találkozóján…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
