Kellemes időutazást kívánt Hadas Katalin, a Csemadok Kassa-környéki Választmányának tagja a Mécs László Szabadegyetem egyik műsorának elején és üdvözölte a szerzőt, Surovec Róbert pedagógust, aki A halál anatómiája című misztikus krimit mutatta be. Vetítéssel kezdte. Bemutatta a kötet témáját anélkül, hogy a poént lelőné. Hét-nyolc éve forgatta fejében az ötletet, míg azt papírra vetette.
1896 januárjában az éj leple alatt meggyilkolnak egy fiatal nőt a Kossuth Lajos utcában (Ma: Malom utca). Két szúrt sebet találnak a nyakán. Azokon keresztül szívták ki a vérét. Vámpír tette? Majd a holttest saját lábán távozik a halottasházból. Legalábbis az egyik szemtanú szerint. A rendőrkapitányság alkalmazottai természetesen alapos nyomozásba fognak, ám egyidejűleg a Felsőmagyarország című napilap szerkesztőségének két munkatársa is megpróbálkozik az ügy felgöngyölítésével. Ez a napilap sok érdekes és értékes információt közölt. Haszonnal forgatta. Például arról is tudósított, hogy milyen volt az időjárás. Január elején hideg, de a hónap végén már tavaszias. Ez a lap megihlette, így annak két munkatársát „belekeverte” ebbe az ügybe. Az amatőrökből végül elismert szakemberekké fejlődnek.
Rhédey Anna színésznő vámpírra gyanakszik, Grossz Kálmán tanár viszont racionális magyarázatot keres a történtekre. Kinek lesz igaza? A nyomozás versenyfutás az idővel, mert a hullák szaporodnak… Tehát a történet egy hónapon belül megoldást nyer. A végén természetesen minden kiderül, de az előadó nem árulta el a poént.
Alapos kutatómunkát végzett első regényének megírásához, hogy hitelesen tudja visszaadni a 19. századi Kassa hangulatát. Igyekezett a lehető leggondosabban leírni az adott kort. Számos történelmi ténnyel és valós helyszínleírással fűszerezte sorait, mely által az olvasó „mellesleg” megismerkedik az 19. sz. végi Kassával.
Ez viszont erénye a kötetnek. Át kellett tekintenie a társadalmi életet, el kellett mélyülnie a divatban.
Miért Kassán játszódik? Mert ott végezte középiskolai és egyetemi tanulmányait. Az író arról írjon, amit ismer. Szabad királyi város volt, élénk társadalmi élettel, virágzott az ipar, rengeteg lehetőséget nyújtott a polgároknak és az ide érkezőknek.
Miért 1896-ban? Mert rengeteg adat, térkép, fotó és leírás áll rendelkezésre. A másik ok a millenniumi ünnepségek. Ezek országszerte zajlottak, természetesen Kassán is. Januárban még csak az előkészületek folytak, az ünnepségre májusban került sor. Katonai zenés takarodóval, istentiszteletekkel… De ennek bővebb ecsetelésére második regényében kerül majd sor. Ez egy tervezett trilógia része, két fejezet híján kész.
Főhősei – akárcsak ő – szeretik a kávét, amit a Schalkházban fogyasztanak el. Ekkor zajlott a dóm restaurálása, melyet 1895-ben fejeztek be. 1896 szeptemberében szentelték fel. Így addig a ferences templomban zajlottak a szentmisék.
A régi színház is szerepel a kötetben, mely még állt, de már nem játszottak benne. A színi előadások egy részét az úri lovardában tartották (1900-ban szűnt meg), melynek helyén ma egy szecessziós bérház áll (1901). Ma egészségügyi intézmények otthona (Posta, akkor Sörház u. 15). De szerepel a kötetben az Európa szálló és a Sörház utca sarkán álló főreáliskola is.
Jászai Mari kassai szereplése 1896 januárjára esett, 18-án érkezett a déli gyorsvonattal. Hat nap alatt négy színdarabban lépett fel, 25-én már visszatért Budapestre. Előadásairól több cikk jelent meg.
1896 januárjáról igyekezett mindent megtudni, amivel a történetet még színesebbé tehette.
A legnagyobb kihívást a rendőrség jelentette. A levéltárban emiatt kutatott. Figyelnie kellett az egyenruhákra. Megtudta, a rendőrség 13 osztályból állt, 40 rendőr szolgált akkor. Ez a létszám elégtelennek bizonyult egy fejlődő város számára. A rendőrök rossz anyagi helyzetben éltek. Egyre több tisztviselőt kellett alkalmazni, így nekik kevesebb pénz jutott. De ez elkerülhetetlen volt. A törvények száma gyarapodott, a főkapitány egyedül képtelen volt ezeket áttekinteni. Kellettek a tisztviselők.
Értékes adatokhoz jutott a jegyzőkönyvekből. Sok kifogás érte a sajtóirodát, hogy nem kellő mértékben tájékoztatja az olvasóközönséget a gyilkosságokról, ezeket elhallgatják, miközben a pitiáner ügyeket ismertetik. Itt lépnek a színre nyomozói, az újságírók, akik kellőképpen tájékoztatják a közvéleményt.
Sokat segített Endrődy Géza: A bűnügyi nyomozás kézikönyve (Losonc, 1897), mely az internetről letölthető. Ez leírja a nyomozást és közzéteszi a magyar tolvajszótárt, mely kifejezéseit a cigány, héber és német nyelvből kölcsönözte. Ez a nyelv szájról szájra terjedt, írott formában nem létezett. Berkes Kálmán rendőrfelügyelő jegyezte le.
A misztikus szálat Antoine Augustine Calmet: Disszertáció az angyalok, démonok és szellemek jelenéseiről és a bosszúállókról és a vámpírokról Magyarországból, Csehországból, Morvaországból és Sziléziából című, 500 oldalas, 18. századi munkája erősíti. Egy kassai vámpírtörténetet is említ.
Calmet különböző történeteket gyűjtött össze hallomás alapján. Surovec idézi ezt a történetet. A kassai hiedelemvilágban csak farkasember létezik.
Lehet, a tervezett trilógia harmadik kötetében majd erről a lényről is szó esik. Mivel Kassára több cirkusz – példának okáért a Barnum – is ellátogatott a 19. sz. elején, a történet ennek világához lesz köthető.
A könyv borítólapját Szitás Henrietta, tornai kézműves és rajzművész tervezte. A kézműves a résztvevőknek bemutatta ajándéktárgyait, melyeket az érdeklődők meg is vásárolhattak. A szerzőnek komoly elvárásai voltak a borítót illetően. Kezébe adta a kéziratot azzal, hogy tervezze meg a borítót. Szerepeljen rajta holdvilágos éjszaka, a kassai dóm és egy zöld ruhás hölgy, aki magányosan gyalogol. Lehetetlen feladatnak tűnt.
Szitás Henrietta (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Úgy gondolta, elolvassa, mennyire érdekes, s majd meglátja. Esetleg egészen más, könnyebb képet tervez. Ő igényes olvasó, ha egy könyv nem ragadja meg, akkor többet nem veszi kézbe.
Amikor a kéziratot olvasni kezdte, látta, ez a regény izgalmas, rejtélyes, néhol szórakoztató. Hiteles képet fest a 19. század végi Kassáról. Az olvasó megtudja, milyen események zajlottak a városban, hogyan néztek ki az épületek, hogyan öltözködtek és viselkedtek az emberek. Surovec rendkívül nagy tehetségről tett tanúbizonyságot – állapította meg.
Akkor értékes egy könyv, ha mágnesként vonzza az olvasót. Őt annyira megragadta, hogy elveszítette időérzékét.
Elhatározta, bármilyen nehéz a feladat, megbirkózik vele! Az internetet böngészte, s így fedezte fel a fehér tussal fekete papíron készített rajzokat. Sok időbe és próbálkozásba tellett, míg a végeredmény megszületett. A kép lavírozással készült. Nehéz technika, mert gyorsan kell dolgozni, a papiros ugyanis beszívja a tust, javítani szinte nem lehet. Addig csak fekete tussal dolgozott. Most beleszeretett ebbe a technikába.
A borító adja el a könyvet! – állapította meg Surovec.
A halál anatómiája című könyv megvásárolható volt a táborban és a szerző dedikálta azt.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
