Nyíri Péter muzeológus, irodalomtörténész, a sátoraljaújhelyi Petőfi Irodalmi Múzeum – A Magyar Nyelv Múzeumának főosztályvezetője tartott előadást a jászói Mécs László Szabadegyetemen A magyar nyelv Trianon előtt és után címmel.
A magyar történelem egyik fájó pontja, a trianoni döntés és annak a magyar nyelvre, a magyar közösségekre gyakorolt negatív hatása volt az előadás témája. Az anyanyelv nem pusztán kommunikációs eszköz, hanem a közösség folyamatos újraalkotásának is eszköze.
Bethlen István, Klebelsberg Kunó, Teleki Pál voltak azok, akik megértették, hogy egyedül nem megy – Trianon után. Szövetségeseket kell találnunk a nyugati értelmiségiek, tudósok, művészek és politikusok között.
Az új NAT az első olyan nemzeti alaptantervünk, amelynek a preambulumában szerepel a nemzeti identitás erősítése, mint alapvető célkitűzés. A politikailag sok részre szabdalt Kárpát-medencei magyarság ezáltal kulturálisan újra összeilleszthető. A felvidéki magyar közösségnek még megvannak a kapacitásai ahhoz, hogy a van-e továbbra, a merre továbbra összpontosítsunk. Ehhez azonban elengedhetetlen a támogató politikai döntés a hatalom valamennyi szintjén, és azon túl.
Kazinczy Ferenc 25 évig élt Széphalmon, s a magyar nemzet ügyét tartotta a vállán. Tehát ez egy szent hely. Az előadó a Magyar Nyelv Múzeumában eltöltött idő alatt szerzett tapasztalatait kívánta összegezni.
Anyanyelvünk szellemi otthonunk. Vajon milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, hogy erősítsük a magyar nyelv helyzetét?
Nyelvében él a nemzet és cselekvési modellben. Napi tapasztalat, hogy a nyelv és a kultúra összekapcsolódik. A szókincs kategorizálja a világot, ezért kultúrahordozó, befolyásolja világlátásunkat, sajátos világszemlélet sugall. A rendőrt a környező népek a policáj szó változataival fejezik ki. Mi a rend őrének nevezzük!
Akad szakember, aki fikciónak mondja az anyanyelvet. Az angol nagyobb, azt kell átvenni – tanácsolja. Pedig az anyanyelvünket meg kell tartani. Ez a valóság! Ha kilépünk belőle, elveszett. Kazinczyt ugyan egyesek kozmopolitának kiáltották ki, de ő magyar volt. Ő mondta ugyanis, hogy marhának szülte a természet azt, aki minden ólba bemegy, ahol jóllakik.
Tudományosan nem bizonyítható, de ha 98-an a 100-ból értéknek tartják anyanyelvüket, akkor ez valamit bizonyít. Szellemi örökségünket ugyanis a nyelv hordozza.
A nyelv folyamatosan változik. Azok, akik használták, porrá lettek, de az ő szavaik itt élnek velünk!
Az anyanyelv nem pusztán kommunikációs eszköz, hanem a közösség folyamatos újraalkotásának is eszköze.
A magyar ragozó nyelv. Ez a sajátosság teszi, hogy a sok ezer igealak és igeképző jóvoltából beláthatatlan a képzés lehetősége. Érdemes Czuczor-Fogarassy A magyar nyelv szótárát ismét fölfedezni, mely szerint a magyar gyöknyelv. Ezek szócsaládokat alkotnak. Vegyük csak a szer- gyököt. Ebből képezik a szerelem, szeretet, szerkezet, szertartás… szavakat. A gyök tehát az egymáshoz kapcsolódást fejezi ki. Ez a kapcsolódás a magyar nyelv sajátos szemléletét hordozza.
A szakemberek, akármit is valljanak nyelvünk eredetéről és rokonságáról, abban megegyeznek, hogy legalább 3000 éve önállóan fejlődik. Ez a minimum. Mégis bámulatosan megőrizte alapvonásait. Rendkívül gazdag. Megmaradt annak, ami. Ez nyelvünk különlegessége. Nem a mi nyelvcsaládunkhoz tartozó népek vesznek minket körül. A magyar nyelv saját utakon jár.
Ami a köznyelvet illeti, azt Trianon szétszaggatta. A természetes kétnyelvűség megszakadt, aszimmetrikussá vált. Ez asszimilációhoz vezet. A nyelvi jogok érvényesítése terén sok tennivaló van még.
Két nyelv egymás mellett élésekor természetes és elkerülhetetlen, hogy hatnak egymásra. A szlovák nyelv hatott a palóc nyelvjárásra, annak palatizációjára.
Miközben a köznyelv megtartását óhajtjuk, döntő a nyelvjárások megőrzése is! Ezt az előadó a biodiverzitáshoz hasonlította. Ahogy a biológiai sokszínűség megőrzése kívánatos, úgy a nyelvjárásoké is. A magyar nyelvjárások között nagy különbségek nincsenek. Azokat is őriznünk kell. Idomulnak a köznyelvhez, így ízüket veszítik.
Sok nyelv hal ki a világban rövid idő alatt. Néhány nagy nyelven kívül szinte minden nyelv veszélyeztetett. De vannak különösen veszélyeztetett nyelvek.
Az asszimiláció veszélyes folyamat. Idomul a szlovákhoz.
Aki feladja anyanyelvét, ezzel együtt identitásváltáson megy át, ami identitásvesztéssel jár, nyelvfeladás a következménye. Ezzel kultúravesztésen esik át.
Pedig két kultúra ismerete több, mint eggyé.
Több tényezőtől függ, hogy megmarad-e egy nyelv. Mekkora a befogadó közösség gyermekeinek száma. A kérdés, hogy lehet-e minden funkcióban használni. Tanulják-e, megfelelő jogi-politikai státusza van-e a köznyelvnek, Írott nyoma milyen? Van-e nyelvstratégiája és nyelvpolitikája? Ezekkel a feladatokkal több szervezet foglalkozik.
Disszimilációra kell törekedni, a többszínű kultúra megőrzése érdekében. Tudományosan bizonyított, hogy a személyiség gazdagodását szolgálja több kultúra ismerete. A kétnyelvűség is hasznos, ez vegyes házasságon belül látható. A kétnyelvűségben élők sikeresek a nyelvtanulásnál. Több lesz az, aki két nyelvet beszél. Világlátása, gondolkodásmódja árnyaltabb lesz.
De a cél az anyanyelvi büszkeség erősítése. Kötődjünk hozzá, legyünk hűségesek hozzá. A dualizmus korában presztízsnyelv volt, Trianon után presztízsesésen ment át. Fontos, hogy a tekintélyét megőrizzük, hiszen mi alkotjuk a Kárpát-medencében a legnagyobb közösséget. Sok országban beszélik anyanyelvünket. Presztízsét, a hozzá való kötődést növelni kell, mert erő van benne.
A közművelődésben az anyanyelvi otthonosságot kell erősíteni. A fiatalokat a nyelvünkben rejlő humorral lehet a legjobban megfogni, mellyel nyelvünk gazdagságára hívják föl a figyelmet. A szóviccek is nagyon hasznosak. Mit mond a kéményseprő, ha a tükörbe néz? „Koromhoz képest jól nézek ki!” Vagy: Moszat? Nem, én magam moszok! Nyelvi játékokkal lehet közelebb hozni anyanyelvünk gazdagságát. Legfőbb ismertetőjele, legyen olyan a számukra, mint halnak víz. A cél, kötődjenek hozzá, ismerjék és tudatosuljon bennük, ez a szellemi otthonuk. Tudatosuljon bennük, hogy a nyelvünk megmaradásáért erkölcsi felelősséget viselnek! Aki ugyanis kilép az anyanyelvéből, kilép eredeti létéből is.
Az előadó utalt még a magyar irodalom gazdagságára és árnyaltságára. Az emotikonok nem tudnak olyan sokszínűséget kifejezni!
Az anyanyelv közösséget épít, vagy bont! Hat a közösségre. Amit az anyanyelv tud kínálni, azt idegen nem!
Az anyanyelv használatát a geopolitikai helyzet is befolyásolja. Ha veszélyben van, meg kell védeni! Úgy tudjuk a leginkább megőrizni, ha mindenki mindenhol használja.
Majd utalt a tavaly elhunyt Dinnyés Józsefre, aki gyakran mondogatta, hogy a magyar a harmadik legdallamosabb nyelv a világon. Az első az ógörög, a második a latin. De ezek halott nyelvek! Reméljük, nem az előzőek sorsában fog osztozni, amiért mi is nagyon sokat tehetünk!
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
