Az ipolyvarbói népszokások, a helyi elődök értékeinek és a község népviseletének hű őrzője Koisné Fajcsík Szilvia. A több évtizedes értékgyűjtés eredménye az a hiánypótló értéktár, melyet az ipolyszécsénykei VII. Palóc Világtalálkozón is bemutattak a nagyközönség számára.
Mint a Felvidék.ma-nak Koisné Fajcsík Szilvia elmondta: kiskorában még látta az idős ipolyvarbói nénikéket népviseletben, már akkor megragadta ez a különös világ. A későbbiekben kikopott a viselet, ám a vonzalom a régi hagyományok iránt fokozatosan kialakult.
Fordulópontként értékelte a Szobi Eszter által vezetett Babamúzeum felkérését az ipolyvarbói népviselet bemutatására, azok megvarrására. „A kilencvenes években felkerestem az idős ipolyvarbóiakat. Elbeszélgettünk a régi időkről, a népviseletekről. Ekkor sajátítottam el a legkülönfélébb varrási fortélyokat” – magyarázta.
A tanulás mellett megidézték a régi időket, előkerültek a régi családi fotók is.
Koisné Fajcsík Szilvia csakhamar a népi viselet mellett a falukutatásba és helytörténeti ismeretek gyűjtésébe kezdett.
A viseletes babák mellett újrakészítette az egyes ruházatot.
Az idős lakosok elmondása szerint fokozatosan bővült az ipolyvarbói népviseletet bemutató babakollekció. Napjainkban a babagyűjteményben találunk leányka viseletet, menyecskeruhát, a jellegzetes rojtos főkötőt viselő babát, fiús viseletet, az öreg néni viseletet, főnemesi viseletet, a harmincas évek viseletét.
A legtöbb esetben az elbeszélések mellett fotográfiák alapján készítette el a korhű viseleteket. A családi archívum mellett az ipolyvarbói lakosoktól is számos fotót gyűjtött össze. Elmondása szerint ezernél is több felvételt számlál a gyűjteménye.
A népviseletes babák mellett felvehető viseletet is készít. A gyűjteménye az eredeti, száz évesnél is idősebb ruhadarabok mellett jó pár saját készítésű viseletes darabot tartalmaz.
A viseletből leolvasható annak viselőjének az élete
– fogalmazott Kois Fajcsík Szilvia.
Az évek során a népviselet mellett különféle, a háztartásban használatos ünnepi és hétköznapi textíliákat, használati eszközöket kezdett el gyűjteni. Ostorok, agyagkancsók és edények, szakrális dísztárgyak, bölcsők, szakajtók – ezek mind bekerültek a gyűjteménybe.
Ahogy láthatjuk, folyamatosan gyarapszik a kollekció. A gyűjtemény megérdemelne egy tisztes helyiségeket tájház, avagy falumúzeum formájában. Jelenleg ez csupán távoli terv. A Kois házaspár otthonukban igyekszik kellő szakértelemmel tárolni a felgyűjtött tárgyakat.
Ugyanakkor érzékelik, az őseink hagyományait át kell adni, be kell mutatni a jövő generációinak. Számos foglalkozást, bemutatót, időszaki kiállítást szerveztek. Múzeumok, művelődési központok mellett iskolákban és óvodákban is bemutatják az elődeink értékeit, tárgyi eszközeit, népszokásait.

A Szent Korona hitelesített másolata előtt a Lipthay-kastély nagytermében (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az augusztus első hétvégéjén megrendezett Palóc Világtalálkozó alkalmával a Lipthay-kastély egyik helyiségében volt megcsodálható a páratlan gyűjtemény.
A Kois házaspár a főnapon ipolyvarbói népviseletben várta az érdeklődőket. Üde színfoltjai voltak a palóc népviseletes fergetegnek.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)