Nyolc hónappal ezelőtt jelezték először a hatóságoknak, hogy a Sajó vizét vörösre szennyezi a kifolyó bányavíz a már nem működő alsósajói vasércbányából. Pár héten belül a mérgező víz több kilométeres szakaszon kiölte a folyó élővilágát, mégis hónapok teltek el a felelős szervek tétlenségével. A helyzetet megelégelve május 24-én Fiala-Butora Erika környezetvédelemmel foglalkozó jogász Orosz Örssel közösen panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz. A panasz utóéletéről és a várható eredményéről kérdeztük a jogászt.
Mit tartalmaz a panasz, amit benyújtottak az Európai Bizottsághoz?
Először is bizonyítani kellett, hogy az Európai Bizottság jogosult eljárni az ügyben. Ennek az intézménynek akkor van hatásköre, ha egy tagállam megsérti az uniós jogot. Erre akkor kerül sor, ha a nemzeti jog valamely rendelkezése nincs összhangban az uniós joggal, vagy ha a közigazgatási gyakorlat helytelenül alkalmazza az EU-s joganyagot. A hatásköri kérdésre nagy hangsúlyt fektettünk, mert csak ezt követően lehet rátérni magára az érdemi részre, vagyis arra, hogy Szlovákia megsértette-e valamely uniós jogszabály előírásait.
Miképpen sérült az uniós jog?
Épp azáltal, hogy a szlovák állam nem tett semmit, illetve nem előzte meg magát a szennyezést, pedig a lehetőségével számolnia kellett volna. A bánya állapotát például rendszeresen ellenőriznie kellett volna és időben megakadályozni a szennyezést. Négy irányelvre hivatkoztunk. Az egyik az élőhelyvédelmi irányelv, mivel a Sajó egy része Natura 2000-es oltalom alatt áll. Nem konkrétan a kifolyás, de onnan 15 kilométerre – ez is védett terület, amelynek az élővilága gyakorlatilag kihalt. Ez az első és legfontosabb irányelv, amire hivatkoztunk.
A másik a vízkeretirányelv.
Ennek alapján minden uniós tagállamnak, így Szlovákiának is az a feladata, hogy bizonyos szinten tartsa vagy javítsa a vizeinek a minőségét – mivel szennyezett bányavíz ömlött a folyóba hónapokon át, nyilvánvaló, hogy ezt sem tudta betartani.
A környezetvédelmi felelősség irányelve a harmadik, ezt is megsértette Szlovákia. Ebben az esetben bizonyos eljárási követelményeknek kell megfelelnie egy tagállamnak: azaz, egy környezetvédelmi szennyezés során meg kell találni a felelősöket. Szlovákia ezen irányelvnek sem felelt meg.
A negyedik pedig a bányászati hulladékokról szóló irányelv, ezt is sértette az állam az alsósajói, már bezárt vasércbánya kapcsán.
Érkezett-e már visszajelzés az Európai Bizottságtól?
Igen. Először arról értesítettek bennünket, hogy beérkezett a bizottsághoz a panaszunk, illetve arról is, hogy vizsgálják az ügyet. A legújabb fejlemény pedig az, hogy a múlt hónapban kaptunk egy levelet az Európai Bizottságtól, melyben azt írták, a történtek kapcsán nem zárható ki az állam felelőssége. Itt jegyzem meg, ez már nagy siker. Egyúttal tovább vizsgálják az ügyet, amihez további információkat kértek tőlünk. Erre a levélre a napokban küldtük meg a válaszainkat.
Milyen információkat?
Arról, hogy milyen módokon hívták fel a hatóság figyelmét arra, hogy szennyezés történt. Mivel teljesen jól dokumentált, könnyen tudjuk bizonyítani, hogy a panaszosok számos módon figyelmeztették a hatóságokat. Továbbá, a fent említett jogszabályoknak való meg nem felelést még jobban ki tudtuk fejteni. A májusi panaszunk óta számos vizsgálat történt, amelyek eredményeire hivatkoztunk.
Öt hónappal az első jelzések után július közepén rendkívüli helyzetet hirdettek a Sajón. Az EB-hez benyújtott panasz késztethette a szlovák hatóságokat, hogy lépjék ezt meg?
Hogy pontosan mi és hogyan történt a panaszunk benyújtását követően, biztosan nem tudjuk. Feltételezzük, hogy az EB megszólította Szlovákiát, a megfelelő hatóságokat és gyűjtik az információkat, adatokat arról, hogy mi történt. Annak, hogy közben veszélyhelyzetet hirdettek a folyón, van-e köze a beadott panaszunkhoz, és hogy ennek a folyamodványa-e, nem tudhatjuk, de időrendben így történhettek a dolgok.
Mi történik, ha az EB megalapozottnak tartja a panaszt?
Továbbíthatja az Európai Unió Bíróságához, amely véglegesen dönthet arról, hogy Szlovákia megsértette-e az uniós jogot. Erre a Bizottságnak egy éve van, tehát 2023 májusáig el kell döntsék.
Ön szerint van esélyük arra, hogy elkerüljön az eset az Európai Bírósághoz?
Egy ilyen helyzet kezelésével, mint a Sajót ért környezeti katasztrófa és a történtek körüli hatásköri viták rendszerszintű problémákra mutatnak rá Szlovákiában. Az Európai Bizottság épp ezeket vizsgálja, amennyiben sokakat érint és közben uniós jog is sérül. Ezért azt gondolom, jó esélyünk van arra, hogy a Bizottság úgy határozzon, továbbítja az ügyet az Európai Unió Bíróságához, de a döntés már az ő kezükben van.
Mikor kerülhet pont az eljárás végére?
Az Európai Bíróság eljárása nincs határidőhöz kötve. Azonban, ha már eléjük kerül az ügy, az nagy dolog, sőt, ahogy már korábban említettem, az is nagy siker, ha a Bizottság vizsgálja. Tudni kell ugyanis, hogy nagyon kevés ilyen jellegű eljárás van. Nagyon ritka, hogy egy környezetvédelmi ügy bíróság elé kerüljön.
Mi történik abban az esetben, ha kiderül, Szlovákia felelős a Sajót érintő katasztrófáért?
Szlovákiát kötelezhetik arra, hogy feleljen meg az uniós jognak. Nem mondják meg konkrétan, mit tegyen, de feleljen meg a jognak, azaz, szüntesse meg a szennyezést.
Ha ezt nem teszi meg, akkor komoly pénzbüntetésre ítélhetik, ez napi több százezer euró is lehet. Ami szerintem nagyon fontos, hogy az uniós jog megsértése hivatalosan elismerésre és kimondásra kerüljön, ezt pedig csak az Európai Unió Bírósága teheti meg. Ennek elrettentő hatása lenne, segítene megakadályozni a hasonló eseteket.
Említette, mennyire ritkák az ilyen esetek. Van esetleg rá példa, amikor elítéltek egy tagországot hasonló ügy miatt?
Igen. A Białowieża-erdő esetét tudom példaként megemlíteni, amely tulajdonképpen az európai síkvidéket egykor borító hatalmas kiterjedésű őserdő Kelet-Lengyelországban, Fehéroroszországba is átnyúlik. 2016-ban a lengyelek óriási mértékben megnövelték a fakitermelés ütemét ebben az erdőben, miközben ez is Natura 2000-es terület. Ott több nemzetközi szervezet közösen nyújtott be panaszt az Európai Bizottsághoz, s ugyanilyen eljáráson mentek végig, mint mi most.
A bizottság megvizsgálta a panaszt és a Bíróság elé ítélte, amely megállapította a kötelezettségszegést Lengyelország részéről és napi legalább 100 ezer euróra bírságolta az országot, addig, amíg nem felelnek meg az uniós jognak.
A másik hasonló eset az volt, amikor Csehország fordult panasszal Lengyelország ellen egy határ menti, a turówi lignitbánya üzemeltetésének ügyében, ahol napi szinten 500 ezer euróra bírságolták Lengyelországot. Azt kell mondjam, ez ösztönzőként hat egy tagállamra.
Milyen további jogi lehetőségek állnak még rendelkezésre?
A strasbourgi emberi jogi bírósághoz is fordulhatunk, amennyiben a Sajót érintő környezeti katasztrófa az emberi egészségre is káros hatással van. Ezt ugyan bebizonyítani elég nehéz, de mivel a jogtudományág is folyamatosan fejlődő, formálódó tudomány, már most elmozdulás látszik az eddigi klasszikus elmélettől. Ahhoz ugyanis, hogy valaki kártérítést fizessen például megromlott egészségi állapot miatt, ok-okozati összefüggést kell találni. De nagyon nehéz ilyen direkt összefüggést megállapítani. Ezért a bírósági értelmezésnek ettől el kellene rugaszkodnia. Már vannak rá próbálkozások, mintaperek, különösen a klímavédelem területén. Meglátjuk, hogy milyen sikerrel járnak. Nem állítom, hogy épp a Sajó kapcsán fog ez megváltozni, de próbálkozni mindenképpen érdemes.
Jól értem, hogy akár kártérítést is kaphat az, akinek a folyó mellett lévő kútját a mérgező bányavíz beszennyezi?
Az, hogy ha valakinek a kútjában konkrétan megjelent a szennyezés, elegendő-e, azt majd a bíróság fogja eldönteni. Ötven éve biztos nem lett volna elegendő, de ma már nem lehet kizárni, hogy eljut ide a jogértelmezés.
Van-e még további jogorvoslati lehetőség?
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése idén nyáron egy új határozati javaslattal döntött arról, hogy egyetemes emberi jognak nyilvánítják a tiszta, fenntartható és egészséges környezethez való hozzáférést. Az ENSZ-nek van egy speciális jelentéstevője, aki környezetvédelemmel foglalkozik. Neki ugyan nincs kötelezettsége, de van arra hatásköre, hogy kivizsgáljon egyes ügyeket. Hozzá is fordultam panasszal két hónapja, hiszen sérülhet az egészséges környezethez való emberi jog, azok esetében, akik a folyó mellett, vagy közelében élnek, és saját kútvizet fogyasztanak, tehát közvetlenül hat rájuk a folyó szennyezettsége. Ezt kérjük, hogy vizsgálják ki.
Hogyan lesz valakiből környezetvédelmi jogász? Egyáltalán jól használom a kifejezést?
Környezetvédelmi joggal foglalkozó jogász, ez a rám illő, pontosabb megnevezés. Általános jogot tanultam Szerbiában, majd egy ösztöndíjnak köszönhetően Szegeden tanulhattam, ahol egy dán professzor oktatott uniós környezetvédelmi jogot, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet.
David Atanborrough-filmeken nőttem fel, mindig érdekelt az állat- és természetvédelem, és érzékenyen érintett, mennyire nem vigyázunk a környezetünkre. Korán megértettem, ez egy olyan globális probléma, amely a legfontosabbak közé sorolható, hiszen a bolygónk a tét, ahol élünk.
Később a CEU mesterképzésére jártam, ott is a környezetvédelem foglalkoztatott leginkább, de 2010 előtt nagyon kevés, ezzel a témával foglalkozó képzés volt a felsőoktatás kínálatában. De igazából a legutóbbi munkámmal kapcsolatban kezdtem el környezetvédelemmel foglalkozni. Magyarországon a környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó ombudsman hivatalában, a Jövő Nemzedékek Szószólója mellett dolgoztam, itt tanultam a legtöbbet a környezetvédelemről.
Milyen adottságok kellenek a jogi pályához, milyen tulajdonságokkal kell bírjon egy környezetvédelemmel foglalkozó jogász? Mitől lesz valaki jó jogász?
A jogi pálya nagyon kreatív, ehhez rugalmasnak, nyitottnak kell lenni, ahogy a környezetvédelemmel kapcsolatosan is, mivel folyamatosan alakuló területről van szó. A nemzetközi jogból is naprakésznek kell lenni, de épp olyan fontos figyelni a nemzeti szabályozási területet is, gondolok itt az engedélyeztetésekre.
A jogász pedig egyedül nem tud jó lenni, mindig kell mellé egy felperes is, egy panaszos, aki úgy dönt, hogy kiáll a jogaiért.
Tehát nemcsak a jogászoknak van nagyon fontos szerepük, hanem a polgároknak is, jogtudatos állampolgárokra van szükség.
Ezen a téren mit tapasztal, fejlődést vagy visszaesést?
Úgy tapasztalom, egyre jobban érdekli az embereket a környezetük megóvása, mert egyre jobban érintik őket a káros hatások, amelyekkel szembesülniük kell, a saját bőrükön érzik.
Ilyen volt például az idei évben a rendkívül aszály. Hirtelen mindenkit érdekelni kezdett, miért következett ez be, hogyan lehet ellene védekezni, hogyan kell megtartani a lehulló csapadékot, nem pedig elvezetni, szabályozni, egyáltalán megszabadulni a víztől, ahogy eddig tették. Azt gondolom, a jövőben ezek a kérdések fogják nagyban alakítani azt, hogy mi fog történni a környezetvédelmi szabályozás területén, és azt az államok mennyire fogják komolyan venni.
Milyen eredménnyel lesz elégedett a Sajó ügyében? Egy jogász mikor bont pezsgőt, mi az a szakmai siker, aminek örülni tud?
Azt vallom, hogy a kis sikereknek kell örülni. Annak is örülök, ha az ügyünket az Európai Bizottság vizsgálja. Ha elutalja az Európai Unió Bírósága elé, annak még jobban. Persze, nem mindennaposak a sikerek, de őszintén mondom, számomra maga a munka az öröm forrása, mert nekem öröm a környezet védelmének érdekében dolgozni.
*****
Fiala-Butora Erika Zentán született, alapjogi tanulmányait Szerbiában végezte. 2008-ban szerezte meg jogi diplomáját, amelyet 2010-ben mester fokozat követett a Közép-európai Egyetemen. Az egyetem elvégzése után egy nemzetközi ügyvédi irodában dolgozott Budapesten, ahol energiajogra specializálódott, különösen villamos energiával, gázellátással és megújuló energiával kapcsolatos ügyekben vett részt. Ezt követően öt évig élt az Amerikai Egyesült Államokban, ahol ügyvédi irodában és civil szervezetnél dolgozott. Több stratégiai peres eljárásban működött közre, véleményezte az akkori megújuló energia előmozdítását célzó amerikai törvényjavaslatot.
Szakmai érdeklődési területe a környezetjog, e területen belül pedig a klíma- és energiajog, valamint az örökségvédelem és a településrendezés. Hat éven át a jövő nemzedékek érdekeinek védelméért felelős biztoshelyettesi titkárság környezetvédelmi jogi osztályán dolgozott. Négy gyermek édesanyja, férjével, a felvidéki származású Fiala-Butora János emberi jogi ügyvéddel Budapesten él.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
