Az ipariskoláról eddig megjelent könyvek áttekintést nyújtanak az intézmény másfél évszázados történetéről, és emléket állítanak az iskola legendás tanárainak és mindenkori diákjainak.
A napokban megjelent ötödik kötet akár fotóalbumnak is tekinthető, hiszen 200 korabeli fényképet tartalmaz. (Bemutató november 3.-án, Komáromban).
A hagyományápolás és a folytonosság szempontjából lényeges volt, hogy az 1950-es újranyitás után, a tanárok többsége az ipariskola egykori végzőseként került a katedrára. Ezek az egykori diákok (szám szerint 59-en) magukkal hozták azt a kultúrát és szellemiséget, melyen az iparista évek alatt nevelkedtek.
Friss diplomásként tulajdonképpen hazajöttek, és egykori oktatóik védőszárnyai alatt váltak tanárokká. Az iparista életérzést a génjeikben, zsigereikben hordozták, és ezt későbbi tevékenységükkel is igazolták.
Az elmúlt évtizedekben az iskola igazgatói székében is egykori iparisták ültek: Boda, Nógell, Albert, Bárány és Pulen. Elsősorban ennek köszönhető, hogy az iskolának mindig összekovácsolt tantestülete volt.
Az előző kötetek gyakorlatát folytatva, most is bemutatunk néhány olyan egykori tanárt, akiknek pedagógiai tevékenysége a hatvanas éveket követően meghatározó volt. Betűrendben: Albert Sándor, Bárány János, Berta Endre, Fabóné Ritók Mária, Hlavács Pál, Kozelné Tóth Anna, Nagy Lajos, Pál Tibor, Pulen Lajos és Szelec Gyula, illetve a velük készült interjú szerepel a könyvben.
A kiadvány talán legértékesebb fejezete az „Iparistaként, majd néhány esztendővel később“ címet kapta. Történelminek is nevezhető felvételeken mutatja be azokat az osztályokat, egykori diákokat és tanárokat (elsősorban az osztályfőnököket), akik a háború után megalapozták a patinás ipariskola hírnevét.
Az 1950 és 1980 közötti időszak minden évfolyama két-két fényképpel képviselteti magát. Az első fotó mindig egy diákkori osztálykép, a második pedig egy későbbi érettségi találkozón készült. Így, a kettő egymás mellett azt mutatja, hogy milyenek voltunk diákkorunkban, és milyenek, milyen okosak és szépek vagyunk most.
Ezek a diákok, tanárok és ezek az osztályközösségek rakták le az iparista hagyományok alapjait, és nekik köszönhetjük, hogy az ipariskola fokozatosan a felvidéki magyar szakképzés zászlóshajójává vált – ezért tartottuk fontosnak a megörökítésüket.
Néhány korabeli fénykép segítségével bemutatjuk az iskola „aranykorának” mindennapjait, legalábbis annak néhány mozzanatát. Ebben a fejezetben is nagyon sok ismerős arccal, az iskola legendás tanáraival találkozhat az olvasó.
Megemlítjük azt is, hogy a harmadik emelet megépítése után az iskola befogadta a Thália Színházat. Tehát az, hogy Kassán van magyar színház, nem a városnak, hanem a magyar ipariskolának köszönhető.
Köztudott az is, hogy az évek folyamán az ipariskola és a Thália Színház között nagyon szoros kapcsolat alakult ki, hiszen az ipariskola négy igazgatót (Takács Emőd, 1961 – 4. A; Gyüre Lajos, 1955 – 4. A; Kolár Péter, 1966 – 4. B; és Czajlik József 1993 – 4. D), valamint több olyan színművészt adott a Tháliának, akik az Iparista Kis Színpadon nevelkedtek.
(Albert Sándor/Felvidék.ma)
