Mária, Jézus anyja, fogantatásától kezdve mentes volt az áteredő bűntől. Ezt a hittételt ünnepeli a katolikus egyház december 8-án.
A keleti egyházban Anna foganása az ünnep neve, amelyet az első írásos emlékek szerint a 8. században még december 9-én ültek. A nyugati egyházban a 9. században tűnt fel az ünnep Nápolyban és Szicíliában, de a 10. század elején már Angliában is megtartották, valószínűleg a görög származású Szent Tódor canterburyi érsek szorgalmazására. Magyarországon III. Béla király honosította meg a 12. század második felében.
A 13–14. század során – főleg ferences hatásra – egész Európában elterjedt a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. Rómában XXII. János (1316–34) idején kezdték ünnepelni. IV. Sixtus 1476-ban fölvette a római kalendáriumba, XII. Ince 1693-ban nyolcnapossá bővítette az ünnepet, amely XI. Kelemen rendelete szerint vált parancsolt ünneppé a 18. században.
Szeplőtelen Fogantatás – üvegmozaik az írországi Szent Péter és Pál-bazilikában Fotó: Wikipédia
A Szeplőtelen Fogantatásról szóló dogmát Boldog IX. Piusz hirdette ki 1854. december 8-án, majd 1857. szeptember 8-án megáldotta és felszentelte a Szeplőtelen Fogantatás szobrát a római Piazza di Spagnán.
Négy évvel a hittétel megfogalmazása után, 1858. február 11-én történt a Lourdes-i jelenés, mintegy a dogma kihirdetésének az igazolására. Egy tizennégy éves francia parasztlány, a teológiai kérdésekben teljesen járatlan Bernadette Soubirous, a Lourdes melletti Gave folyó közelében lévő Masabielle barlang oldalában egy ragyogó fényességű „hölgyet” látott, aki neki így mutatkozott be: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás” (Que soy era Immaculada Concepcion).
Gueseppe Angeli: Szeplőtelen Fogantatás (1765) Fotó:Wikipédia
Szent XXIII. János pápa 1958-ban felkereste a Piazza di Spagnát, és egy kosár fehér rózsát helyezett el a Szeplőtelen Fogantatás-szobor tövében. A hagyományt Szent VI. Pál, Szent II. János Pál és XVI. Benedek is folytatták, és Ferenc pápa is követi.
V. Molnár József néprajz – és néplélekkutató így vall az adventi időszakra eső jelen nap kapcsán:
„December 8-a legnagyobb Mária-ünnepek egyike: Máriát kiválasztottsága következtében nem terhelte az eredeti bűn, mint az összes többi embert. Máriában újból megjelent a földön a bűntelen ember, akiben Istennek kedve tellett. A magyarság a kereszténység egyik legmisztikusabb ünnepét a legelsők között tartja számon. Már a középkorban nagy tisztelettel ünnepelte meg ezt a napot. A XII. század végéről származó Pray-kódex (III. Béla király ideje 1172–1197) is jeles ünnepként örökíti meg. A szűzen foganást és szülést, az eredeti bűntől való mentességet hazánkban az egyházatyák sem vitatták, míg a középkor Európájában igen. Ennek oka Boldogasszony-hitünkben keresendő. Úgy tűnik, a Teremtő bennünket választott ki e titok őrzésére, tőlünk várja a Fény legteljesebb óhajtását, különösképpen a téli napfordulat idején, karácsony előtt.
Giovanni Battista Tiepolo: Szeplőtelen Fogantatás (1768) Fotó: Wikipédia
Ezen a napon – a téli időjárás ellenére is – a hívők elzarándokolnak egyes Mária-kegyhelyekre. Régebben a matyó cselédek, Mezőkövesdről Mátraverebélyig hajadonfővel és gyalog tették meg az utat ezen az ünnepen. A Felvidék magyarjai, az ötvenes évek debrődi Mária-jelenése után, december 8-án, ha nagy hó esett is, évekig körmenet keretében keresték fel a jelenés helyét, a középkori Szent László-templom romjait. A templom előtti három hárs őrizte Szent László forrását, amelynek vizét kősziklából fakasztotta nagy királyunk táltos lova: a fánál, kőnél, a forrásnál Felvidék buzgó népe régi módon, de új hittel szertartást tett” – írja V. Molnár József a Kalendáriumában.
Az adventi elcsendesedésben, várva a Megváltó eljövetelét, kérhetjük a Szeplőtelen Szűz Mária közbenjárását: „Istenünk, te méltó hajlékot készítettél Fiadnak a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásában, amikor őt Fiad halálának érdeméért eleve megóvtad minden bűntől. Szűz Mária közbenjárására engedd, hogy mi is tiszta lélekkel jussunk el hozzád. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Forrás: Magyar Kurír, Népi Kalendárium
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
