A 14 évesen komponált spirituális zene 1880-ra világsiker lett
Valami egészen különös megragadottságot érezhetünk, ha meghallgatjuk a 19. század közepén élt lengyel női komponista, Tekla Badarzewska-Baranowska (1834-1861) éteri muzsikáját. Kivált a mini zongoradarab, A leányka imája akkordjait.
Amióta rátaláltam, már vagy százszor lejátszottam ezt a négy és félperces, nemcsak fülbe, hanem szívbe hatoló zongorista imát. Tekla kora szokása szerint francia címet adott: La prière d’une vierge.
Teljességgel egyetértek a fiatal kínai zongorista csodáló, Lang Lang értékelésével, aki nemcsak repertoárja egyik fő darabjaként játssza el koncertjein ezt a hangszerimát, hanem ahol csak lehet, játékkal kísért elemzéseiben adja tovább hallgatóságának a darab üzeneteit. Napjaink nemzetközileg ismert kínai zongoraművésze Tekla első „szalonimádságát” elegáns, könnyed, mégis mély és tiszta imának látja és láttatja. Érdekes, hogy a fennmaradt mintegy 39 zongoradarabjában négy imalelkülettel létrehozott darab is szerepel.
Ami alig történt meg a maga korában, 1880-ra már Japánt is meghódította az USA, és Nyugat-Európa, meg Dél-Afrika után ez a lengyel mini csodaalkotás.
Alig volt olyan zenemű, amit ennél többször és több helyen játszottak volna el a nemesi szalonokban Párizstól Tokióig. Elképesztően gyors világsikerét lengyel és japán, kínai, német és francia zeneszakértők a minidarab megfelelő hosszával (alig 5 perc), nehézségi fokával (Strauss és Schubert fülbemászó dallamaihoz hasonlóan), valamint kifejezőerejének nagy nyugalmával és tisztaságával magyarázzák.
És még valamivel. Az tényleg egészen lenyűgöző, milyen közel érezte lelkéhez szülőföldje táját, tájképi hangulatait, a mazóviai vajdaság lankás, lágy vidékét. Az erdőkben és lápokban gazdag szülőföld inspirálta őt életének első éveiben. Műveinek kecses és ugyanakkor egyszerű dallamai emlékeztetnek arra a tájra a lápvidék titokzatos, lenyűgöző hangjaival.
Tekla valósággal hallja kifinomult belső hallásával az erdők, mezők muzsikáját, énekét.
Műveiben a fák megszólalnak, nemcsak titokzatos reccsenéseikkel, hanem leveleik sokakkordos játékával, fény- és rezgéscsilingelésükkel. A madarak Istennek énekelnek, az erdő élővilágának fel-felröppenő polifóniája, sokhangzású beszéde háttérzenévé egyesül a serdülőlányka lelkében, aki 14 évesen alkotta meg halhatatlan imádságát zongorára.
Advent minden napjára ajánlott angyali muzsika – a japánok mélységes tiszteletadása
Hogy magunk is meggyőződjünk e muzsika különös vonzásáról, inspiráló emelkedettségéről és emberemelő harmóniáiról, elég annyi, hogy a Google-be vagy más keresőbe beírjuk ezt a linket:
Máris árad ránk az adventi imára, Istenre-figyelésre, hódolásra, a gyermeklélek tisztaságával megkomponált elragadó zenei élmény. És sodor valami különös áhítat felé. Különös történetéhez tartozik, hogy mennyire megragadta a keleti emberek lelkét.
Napjainkban a japán Yukihisa Miyayama, a King International kiadó producere szinte rajong Bądarzewska munkáiért. A leányka imája volt anyja kedvenc darabja, és a közvetlen ösztönzés arra, hogy zongoraórákat vett, és oka annak, hogy a zenével behatóan foglalkozzon. 1991-ben, amikor elkezdett dolgozni a kiadónál, Miyayama úgy döntött, hogy összegyűjti Tekla műveit a világ minden tájáról. 2007-ben kiadta elsőként a zenetörténetben azt az albumot, amelyet teljes egészében Tekla Bądarzewska-nak szentelt. Műveit egy fiatal zongorista, Julia Chaplina játszotta.
A producernek 20 évbe tellett, mire összegyűjtötte az album anyagát. A lemezeladások két héten belül tízszer felülmúlták a várakozásokat. A megjelenést követő második héten Bądarzewska albuma volt a legkelendőbb az amazon.co.jp weboldal klasszikus zenei rovatában. 2007 novemberében ez volt a 3. legkelendőbb klasszikus zenei album Japánban.
Tekla Bądarzewska műveinek egy másik, népszerű értelmezése Olga Rusina orosz zongoristától származik, aki 2012-ben kiadta Tekla Bądarzewska tíz darabja zongorára című albumát. Az is különös, hogy számtalan hangszerelése is volt: négy kézre, hangra kísérettel, orgonára, hegedűre, csellóra, mandolinra és sok más szólóhangszerre, sőt zenekarra is. Csehov Három nővér című darabját is ihlette Tekla égi muzsikája…
Ki volt hát ez a lengyel angyalkája Istennek?
Tekla Bądarzewska-Baranowska (1834–1861. szeptember 29.) lengyel zeneszerző és zongorista. 1834-ben született Mławában vagy Varsóban Andrzej Bądarzewski és Tekla Bądarzewska (Chrzanowska) gyermekeként. Tekla feleségül ment Jan Baranowski katonatiszthez, és 9 évi házasságuk alatt öt gyermekük született. 1861. szeptember 29-én hunyt el Varsóban.
14 éves korában komponálta és adta ki első darabját, a Vals Pour le Pianoforte-ot, amelyet Anna Makiewicznek, egy helyi árvaház jótevőjének ajánlott. 35 kis kompozíciót írt zongorára. A leányka imája franciául: La prière d’une vierge című darab 1856-ban jelent meg Varsóban, majd 1859-ben a Revue et gazette musicale de Paris mellékleteként. A híres zenei lexikon, a The Oxford Companion to Music-ban ez is olvasható:
Rövid életében talán többet ért el, mint bármelyik zeneszerző, aki valaha élt, mert az úgynevezett civilizált világ minden ízléstelen szentimentális emberének zongoráját olyan zeneművel látta el, amelyet mindenki el tudott játszani.
Kurt Weill és Bertolt Brecht 1930-as Mahagonny városának felemelkedése és bukása című operájában az 1. felvonás 9. jelenetében a férfikórus idézi Tekla művét.
Tekla Bądarzewska-Baranowska egész földi élete folyamatos ima, zene, Istenhez felszálló kedves odaadás volt. Hívő lengyel sors. Paulina Olko varsói zenetörténész nemrég írt cikksorozatában így fogalmazott: Tekla a feltámadt művész, a feltámadás komponistája. Gyönyörűen letisztult imája igazolja ezt.
Ezen az adventen is keresztyén hitünk együtt látja a bölcsőt és a keresztet, a jászolbölcső Isten-gyermekét. És bizonyára a feltámadott Úr Jézus Igéje szólal meg dallamára figyelő szívünkben:
Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is él
(János 11,25).
Isten éltesse továbbra is Tekla élő emlékezetét, egyszerűen szép darabját, zongoraimáját az utánunk következő nemzedékek örömére. Áldja meg az ilyen lelkeket ajándékozó lengyel népet, el egészen Karol Wojtyláig, II. János Pál pápáig!
(Dr. Békefy Lajos)