Számtalan olyan kedves ismerősöm és barátom publikál a Felvidék.ma, a Ma7.sk és a Piros7.es oldalak hasábjain, akiknek a cikkeit, beszámolóit, eszmefuttatásait tízezrek olvassák és szeretik mind a Felvidéken, mind szerte a Kárpát medencében, sőt azon túl is.
Őket viszont soha, senki nem bírta még szóra riportalanyként, ezért úgy gondoltam, itt lenne az ideje. Nos, nem csalódtam bennük, sokuk nehezen állt kötélnek, de így az év végére sikerült mindegyik publicista riportalanyomból kisajtolni a saját véleményét.
Izgalmas, tanulságos és szórakoztató lesz mindegyik válasz.
A beszélgetések tartalmát háromrészes sorozatban közöljük. A második részben Pósa Homoly Erzsébet, Hajtman Gábor és Mácsadi István gondolatait olvashatják.
Pósa Homoly Erzsébet, a SZAKC és a Felvidék.ma munkatársa
Milyen élethelyzet, szakmai vagy magánjellegű történet volt a legkedvesebb számodra?
Boldogsággal töltött el, hogy 2022-ben megünnepelhettem a SZAKC rimaszombati irodájának húsz évvel ezelőtti megnyitását, illetve a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete megalakulásának szintén 20. évfordulóját. Utóbbit országos elnökünkkel, Csáky Csongorral ünnepeltük Rimaszombatban, s ő volt az ünnepi szónok is a március 15-i megemlékezésen, s közvetítette, hogy egyre többen érezhetjük át, részesei vagyunk az egységes nemzetnek. A Szövetség rendezvényein ezt többször átélhettük.
Mi volt a legkellemetlenebb emléked az óévben?
Operáció után meg kellett tapasztalnom, hogy a levegővétel és a vízivás nem is olyan természetes, s az egyik a másik nélkül nem megy.
Melyik cikked, beszámolód, riportod volt a legkedvesebb a számodra?
Az első tárlatvezetés a Pósa Lajos Képtárban. Megtiszteltetés, hogy megbíztak azzal a feladattal, nyomatékosítsuk a nemesradnóti Pósa Lajos-emlékhelyet. A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének vezetőjeként húsz éve foglalkozom kedvtelésből Pósa Lajos szellemi hagyatékával. Az idén átadott képtár egy újabb értékteremtő állomás, melyet elképzelésem szerint újabbak követnek.
Melyik közéleti, politikai esemény okozott a legnagyobb örömöt, illetve a legnagyobb csalódást?
Örömteli, hogy Besztercebánya megyében magyar politikusaink sikertörténeteket tudnak alkotni, s ezekről van alkalmam beszámolni. Ugyanakkor elkeserítő, hogy gömöri faluközösségeink pusztulnak, s erről nem beszélhetünk nyíltan. Csalódásként élek meg minden apátiás hozzáállást, s nehéz elfogadnom, ha valaminek vesznie kell.
Mi a kedvenc karácsonyi, ünnepi ételed?
A pikáns gombaleves.
Mit kívánsz 2023-ra az olvasóknak, illetve a felvidéki magyar közösségnek?
Azt kívánom, hogy Olvasóink továbbra is álljanak ellen minden más csábításnak, s maradjanak hűségesek a Felvidék.má-hoz. Közösségünknek eseménydús és áldásokkal teli napokat kívánok, s akkor nálunk továbbra is csak jó és pozitív híreket olvashatnak.
***
Hajtman Gábor, a ma7.sk munkatársa
A 2022-as esztendőben milyen élethelyzet, szakmai vagy magánjellegű történet volt a legkedvesebb számodra?
Talán az Ultralaton teljesítése. A Balaton körbefutását csapatban abszolváltuk, de így is 25 km-t vállaltam ebből, amely azért magamhoz képest nem kis teljesítmény. Örültem annak is, hogy ebből egy riport is készült, az élményeket megörökítettem, és így a csapatnak is egy kis örömet tudtam szerezni.
Mi volt a legkellemetlenebb emléked az óévben?
Májusban egy elég nagy szerelmi csalódás ért. Jó hosszú ideig rágódtam ezen, picit hosszadalmas ideig tartott a felejtés, de ez már a múlté. A legfontosabb tanulság, amelyet ebből levontam: el kell fogadni a másik fél döntését, még akkor is, ha mi máshogy érzünk. Tehát elfogadni magunkat, elfogadni egymást, megbocsájtani magunknak.
Melyik cikked, beszámolód, riportod volt a legkedvesebb a számodra?
Rengeteg politikai jegyzetet, kommentárt írtam, és interjút készítettem. Főleg a szlovák belpolitikáról írtam, igyekeztem minden héten elemezni, kommentálni a belpolitikai eseményeket. Ősszel egy nagyon mély tragédia rázta meg az országot. Egy tébolyult őrült azért gyilkolt meg két fiatalt Pozsonyban, mert mások voltak, és azonos neműként egymást szerették. Ezzel kapcsolatosan írtam egy véleménycikket, amelyben rámutattam arra, hogy például az olyan konzervatívan gondolkodó véleményformálóknak, mint amilyennek én is tartom magamat, nagy felelősségünk van abban, hogy felismerjük és megállítsuk a szélsőséges ideológiákat. Ezért fontos észrevenni azt, hogy a gyűlölködés, és az uszítás nem jó irány. Sajnos láttuk, hová vezet.
Melyik közéleti, politikai esemény okozta a legnagyobb örömöt, illetve a legnagyobb csalódást?
Nagyon meglepődtem, és örültem annak, hogy a Szövetség párt sikeresen szerepelt az összevont önkormányzati és megyei választásokon. Közösségünknek égető szüksége van ezekre a sikerekre. Erre lehet építkezni, és azt hiszem, hogy most már a bizalom is nagyobb a választók részéről. Ezért fontos az, hogy a Szövetségen belül megértsék: nem egymás legyőzése a cél, hanem a párton belüli különböző álláspontok elfogadása. Az őszi választásokon nem volt a magyar térfélen rivalizálás, egy táborba csoportosult mindenki, így sikerült megszólítani a felvidéki magyarság nagy részét. A választó pedig ezt szeretné, nem azt, hogy egymást legyilkolják a politikusok a párton belül. A rombolás helyett egymás erősítését kell folytatni. Ugyanis csak ez működik!
A legnagyobb csalódást mindenképpen az orosz agresszió, a háború kitörése okozta a számomra. Putyin gyakorlatilag felborított mindent, és a legszégyenletesebb módját választotta annak, hogy akaratát érvényesítse. Az ukránokat, és az ukrán nemzetet teljesen le akarja rombolni, az országában pedig hamis propagandával próbálja igazolni azt, hogy mindezt az orosz nép védelmében teszi. Putyin ámokfutása miatt szenved a világ a gazdasági, és az energiaválság miatt is. Jó lenne, ha véget érne a háború, és beköszönne végre a béke. Ehhez szerintem az kell, ha az oroszok visszahúzódjanak, a politikájuk pedig radikálisan megváltozzon.
Mi a kedvenc karácsonyi ételed?
Sok karácsonyi étel van, amit megeszek. Szeretem a halászlét, a sült halat, de a krumplisalátát is. Mégis inkább a halászlét mondanám.
Mit kívánsz 2023-ra az olvasóknak, illetve a felvidéki magyar közösségnek?
Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen egy sikeresebb éve az előzőnél, sikerüljön átvészelni a ránk nehezedő válságokat, mindenki találja meg a maga lelki nyugalmát, és ne féljen a változásoktól. A felvidéki magyar közösségemnek pedig azt kívánom, hogy végleg szakítsunk a közömbösséggel, és legyünk bátrak megszólalni, véleményt formálni, illetve kiállni a minket érintő dolgaink mellett.
***
Mácsadi István, a Piros7.es munkatársa
A 2023-as esztendőben milyen élethelyzet, szakmai vagy magánjellegű történet
volt a legkedvesebb számodra?
Talán az év legviccesebb története volt, amikor az egyik rendezvény előtt a farnadi kultúrház bejáratánál odajött hozzám két helyi roma polgár, és elkezdtek dicsérni sajátos stílusukban.
„Ez a gyerek nagy inteligent. Köszönget mindenkinek a faluba. A sok csücskének, még a legnagyobb alkoholistának is aszongya, hogy jó napot!”
Mire a másik rákontrázott.
„Az biztos. Úgy tud beszíni, hogy nem is értem itet, olyan szavakot mond. Szeretem, mert nem níz le minket. Ennek mindegy, hogy fekete a ember, szórakszik azokval is. Lesz belüle nagy valaki. Öltönyökbe látom rúla a kípeket. Majd itt a faluba is csak csinál nekünk valamit. Mi teszünk rád csak indujjá.”
Az ilyen, és ehhez hasonló történetek színesítik mindennapjaimat. Az élet apró örömeit ezek a pillanatok adják.
Mi volt a legkellemetlenebb emléked az óévben?
Amikor nem sikerült legyőzni a közeli Kéty község focicsapatát, annak ellenére, hogy a pályán látottak alapján kimagaslóan jobb teljesítményt nyújtottunk, és végig 12 játékos ellen küzdöttünk. Sajnos az ottani focikedvelők közül valaki a barátság jegyében kilóra megvette a bírót, akit a mérkőzés lefújtával radikális módon szembesítettünk a saját tetteinek következményeivel. Az inzultust később zöld asztalnál tárgyalták, aminek következtében a csapatunkat pénzbírsággal, pályaeltiltással sújtották, és két nézőnket évekig eltiltottak a mennyei megyei látványától. Továbbá vizsgálták a tömegben betöltött szerepemet, ahol állítólag a játékvezetőt kellett volna megtámadnom, amit persze bizonyíték hiányában felfüggesztettek (nem is értettem, miért kell ezt három hétig tárgyalni). Máig rettenetesen igazságtalannak tartom a többi ítéletet, és morális szempontból elszomorít, hogy barátunknak tartott magyar csapat ezt teszi a másik magyar csapattal.
Melyik cikked, beszámolód, riportod volt a legkedvesebb a számodra?
Kiemelném az egyik decemberi cikkemet, amelyben az aktuális politikai eseményekre reagáltam. Az egész gondolatmenetem egy fikció, de a realitástól nem elrugaszkodott történet. A XXI. századi marketingpártból mára önálló platformmá kizsarolt, magukat fiatalként definiáló karrieristák, opportunisták, hataloméhségben szenvedő pénzéhes „politikusok” baráti társaságának (az Összefogás-platformnak) parlamenti szereplését szemléltettem. Egy kitalált történeten keresztül mutatom be egyes feltörekvő, önérdeket előtérbe helyező személyek politikai ambícióinak beteljesült forgatókönyvét. Az egész írás tele van iróniával, kicsinyes komikus elemekkel, hogy az olvasó könnyebben megeméssze a felvidéki politikában történt gyomorforgató történéseket.
Melyik közéleti, politikai esemény okozta a legnagyobb örömöt, illetve a
legnagyobb csalódást?
Egyértelműen pozitívumként könyvelem el az önkormányzati és megyei összevont választások eredményét. Megtiszteltetés 21 évesen szeretett szülőfalumban önkormányzati képviselőként dolgozni. Tősgyökeres lokálpatriótaként külön öröm számomra, hogy a Lévai járás magyarsága is jelesre vizsgázott. A járás kilenc megválasztott megyei képviselője közül öten a Szövetség színeiből kerültek ki, mindezt úgy, hogy a járás 78%-ban ma már szlovák nemzetiségű. Csenger Tibor megyei alispán munkatársaként jártam a falvakat, és a személyes felkeresések, nyomtatott havilapban közölt beszámolók, telefonon keresztüli tájékoztatás meghozta gyümölcsét. Büszke vagyok rá, hogy egy hasznos láncszemként hozzájárulhattam a közös sikerhez.
Az önkormányzati választásokon a helyben lakó polgárok egyéni szimpátia és egyéni kvalitások alapján választottak, nem a pártok támogatása alapján. Megyei szinten az eddig elért eredmények, és a jó kampány alapján szavaztak. Sajnos politikusaink az önkormányzati és megyei választások alapján vonják le a következtetéseket. Az MKP ezt a hibát elkövette 2014, majd 2018 után is. Helyhatósági és megyei szinten megmaradt a párt erőteljesebb jelenléte, dominanciája, de ez kevés volt a parlamenti küszöb eléréséhez. A legnagyobb csalódás számomra sajnos ez, hogy már harmadjára követik el ugyanazt az amatőr hibát.
Mi a kedvenc karácsonyi ételed?
Kedvenc ételeim egyike a krumplisaláta rántott hússal.
Mit kívánsz 2023-ra az olvasóknak, illetve a felvidéki magyar közösségnek?
Azt kívánom a Felvidék.ma olvasóinak, hogy a wokeizmus, az LMBTQ-lobbi, a cancel culture és a kártékony, fertőző progresszív ideológiák jó messziről kerüljék el falvainkat, városainkat, és hagyják békén gyermekeinket. A felvidéki magyarság egészének azt kívánom, hogy a feltehetően kudarcos előrehozott parlamenti választások után az álliberális dögkeselyűktől szabaduljon meg az egyetlen etnikai pártunk, hogy a Freudo-marxisták ne tudják tovább zülleszteni a már egyébként is ezer sebből vérző felvidéki magyarságot. Adjon az Isten szebb jövőt!
Folytatódik…
(Papp Sándor)
