A volt oktatásügyi miniszter, Branislav Gröhling (SaS) parlamenti képviselő szerencsétlen megoldásnak tartja, hogy az igazolatlanul mulasztott tanórákért a tanulók szüleit pénzbírsággal büntessék. Az OĽaNO ugyanis kötelezővé teszi a városok és falvak számára, hogy havi 15 órai igazolatlan iskolai hiányzásért bírságolják meg a szülőket.
Az említett bírság 30 eurótól 331,50 euróig terjedhet. Gröhling szerint sokan úgy gondolhatják, hogy ez rákényszeríti a felelőtlen szülőket arra, hogy rendesen járassák iskolába a gyermekeiket, ám ő ezt ennél sokkal nagyobb és összetettebb problémának tartja, mintsem ily módon megoldható lenne. Az ezzel kapcsolatos véleményét a közösségi oldalán osztotta meg.
„Képzeljenek el egy családot, mely anyagi szükséget szenved, s télen nem képes megfelelő lábbelivel és ruházattal ellátni a gyermekét, aki emiatt három tanítási napot mulaszt. Vagy egy két gyermekét egyedül nevelő anyát, akinek munkába kell mennie és az idősebb gyermekre kénytelen hagyni a kisebbet.
A város pedig mindezért kötelezően 30-tól 331,50 euróig terjedő bírság megfizetésére kötelezi őket, miáltal még rosszabb anyagi helyzetbe kerülnek, a probléma pedig egyáltalán nem tekinthető megoldottnak“ – vázolta a helyzetet a volt oktatási miniszter. „Ráadásul ezt a bírságot minden egyes alkalommal újra ki kell rónia a városnak!“ – tette még hozzá.
Gröhling felteszi tehát a kérdést, vajon olyan intézkedés valóban megoldásnak tekinthető-e, mely tovább nehezíti az amúgy is válsághelyzetben lévők életét? Nem érti, miért javasolták az OĽaNO politikusai, akik talán úgy gondolják, hogy ez lenne az igazi családpolitika…
A megoldás szerinte egyszerű, a településeknek lenne rá lehetőségük, ám az nem a bírságok kötelező fizettetése lenne, hanem az esetek egyénileg történő elbírálása és megoldása. Ezzel elkerülhetők lennének az olyan helyzetek, amikor a bírságok tönkreteszik a családokat. Hozzátette, hogy nagy mennyiségű mulasztott tanóra esetén a szülő büntetőfelelősségre vonható az ifjúság erkölcsi nevelése veszélyeztetése címén.
„A legfontosabb eszköz mindenképpen a megfelelő kommunikáció a tanulóval, a szülőkkel, rosszabb esetben a Munka-, Szociális és Családügyi Központtal. S ugyancsak nagyon fontos, hogy minden esetet egyénileg bíráljanak el“ – véli Gröhling. Emlékeztetett még, hogy nem mindent old meg egy mindenhatónak vélt rendelet.
„Tisztában vagyok azzal, hogy sokan úgy gondolják, egyes szülőknél csak ez segít, de nem tekinthető megoldásnak az, ami árt a nehéz helyzetben lévő embereknek és még kilátástalanabb helyzetbe sodorja őket “ – tette hozzá.
(NZS/Felvidék.ma/Webnoviny)
