Zathureczky Ede hegedűművész 120 éve, 1903. augusztus 24-én született Iglón. Abban a városban, mely annyi jeles személyiséget adott nemzetünknek. Ebből az alkalomból Lýdia Urbančíková zenetörténész tartott magyar nyelvű előadást a Kassai Polgári Klub meghívására a Rovás MaJel Központban.
Az előadó kutatásai során sok érdekes, de még nem közzétett adattal találkozott, amelyek nagyobb betekintést engednek Kassa zenei életének múltjába. Homolya István írónak köszönhető a művész életét bemutató kötet, melyet 1972-ben írt.
Zathureczky Árpád, Ede édesapja Iglón telepedett le. Vasúti tisztviselőként a mozdonyiroda vezetője volt. Itt született egyetlen fia, Ede. Édesanyja, Fibiger Mária tehetséges zongorista és operaénekes nagy hatással volt fiára, de később is megmaradt a szoros érzelmi kapcsolat. Következő állomásukon már Tessényben laktak, a cseh–osztrák határhoz közel, ahol az édesapa 1910-ben fiát beíratta az ottani zeneiskolába. Első tanára Michael Pogrobiński, lengyel származású hegedűs volt.
Ott 8 éves korában lépett fel először, 1911. március 18-án a növendékek hangversenyén. Ahogy az édesapa munkahelyei változtak, úgy került a kis diák különböző tanárok és iskolák hatása alá.
Legfontosabb talán a család kassai letelepedése lett 1914-ben, röviddel az első világháború kitörése előtt, amikor a Petőfi téren (ma: Széna tér) lakást béreltek. Itt Kun Tivadar tanár hatott rá a premontrei főgimnáziumban. Akkoriban a Zeneiskola igazgatója Kövér Dezső karmester és hegedűtanár, városi karnagy és zeneigazgató volt. Fellépései 1921-ben ebben a városban kezdődtek.
Közben 1918-ban került Budapestre, jelentkezett a Zeneakadémia hegedű tanszakára, ahol fiatal kora ellenére Hubay Jenő egyenesen saját akadémiai osztályába vette fel és nemsokára kedvenc tanítványa lett.
A tehetséges növendék első szóló hangversenyét 1919. szeptember 19-én adta Eperjesen. Dr. Herz Ottó eperjesi zongorista kísérte. A következő évben került sor az első budapesti hangversenyére a Zeneakadémián. 1929-től lett a Zeneművészeti Főiskola tanára, Hubay Jenő asszisztenseként. Az 1930-as évek közepétől szoros együttműködést alakított ki Bartók Bélával.
Nemcsak a nagy világvárosokban szerepelt, de vidéki kisvárosokban is, Kassán, Eperjesen, a Magas-Tátrában és Iglón játszott. Fontos adatokat szereztek Zathureczky Ede gyakori szerepléséről édesanyja révén.
Kassai fellépéseinek, koncertjeinek vendégkönyveit Dr. Eleonóra Blašková bibliográfus fedezte fel, aki pontosan felsorolja, milyen művészi estéket tartottak a Schalk-házban 1925 és 1943 között. Szólistaként leggyakrabban 1922 és 1929 között lépett fel, a következő években pedig előkelő hangversenyeken zenélt Olaszországban több mint százszor (Milánóban, Velencében, Rómában), közben Bécsben és Prágában.
A kassai rádió 1927. április 17-től naponta közvetített zenei műsort. Zathureczky fellépései nagy hatást gyakoroltak a hallgatókra. Leggyakrabban a tanára, Hubay Jenő és Mozart, Haydn, Beethoven műveit játszotta
.
1928-ig több mint negyvenszer szerepelt egyenes adásban Johann Sebastian Bach, Georg Friedrich Händel, Paganini, Wieniawski és más művekkel.
Pozsonyban először 1933-ban lépett fel, de az ottani rádióhallgatók lehetőséget kaptak hallani őt már 1929. október 15-én, amikor a nagyhatású Caesar Franck Szonátáját adta elő. Bartók Béla, Dohnányi Ernő és Zathureczky Ede együtt léptek fel a Kassai Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon 1939. szeptember 22-én. A Budapesti Filharmóniai Társaság hangverseny zenekarának közreműködésével jött létre a hangverseny. Azt a Magyar Rádió egyenes adásban közvetítette.
Lýdia Urbančíková (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Édesanyja halála (1942) nagyon megrázta Zathureczkyt. Viszont 1944-ben gyakran mikrofonhoz hívták a világjáró művészt, ilyenkor gyakran előfordult, hogy tévesen kassai születésűnek nevezték. Amerikában a híres Bruno Walter (1876-1962) karmester szimfonikus zenekarával lépett fel New Yorkban, Chicagóban és Bostonban.
Zathureczky 1942-ben lett a Zeneiakadémia főigazgatója. 1957-ig töltötte be ezt a tisztséget. Nagy hatást gyakorolt a magyar zenei életre. Legfontosabb kísérőmestere a már említett Dr. Herz Ottó (1894-1976), aki élete végén a Mannhatten School of New York tanára lett. Prágában Jaroslav Kociántól Zathureczky mesterórákat vett (1925-26). Móryné Szakmáry Magda kassai hangversenyeken lépett fel vele, ahogy Masikáné Hemerka Mária és Reiter Márta is, akik a kassai zeneiskola tanárai voltak.
Saját növendékei közé tartozott a késmárki születésű Mikuláš Jelínek (1925-?) hegedűs és Tibor Gašparek kitűnő hegedűtanárok, a lengyel Wanda Wilkomirska, de diákja volt Járdányi Pál, Devich Sándor, Kovács Dénes, Komlós Péter. A karmesterek közül említsük meg Ernest Ansermet-t, vagy Otto Klemperert, akivel fellépett.
1943 őszétől újból elindított mesterképző vezetője Zathureczky lett. Ekkor a pozsonyi születésű Dohnányi Ernő utódaként őt nevezték ki a Zeneakadémia igazgatójává, amelyet emigrálásáig vezetett.
1948/49-ben Bartók Hegedűversenyének sorozatos előadásaival szinte kulturális küldetést teljesített. Történelmi fontosságú volt 1954-es szereplése és tanárkodása Kínában.
A hegedűművészt kimagasló megbecsülés érte, amikor megkapta a Kossuth-díj első fokozatát 1951-ben és 1955-ben is.
Budapesten legtöbbször Dohnányi Ernővel, Bartók Bélával és Fischer Annieval koncertezett. Az 1956-os magyar forradalom után Amerikába emigrált, ahol az Indiana University professzora lett Bloomingtonban. Kolléganőjét, Fáber Verát, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia zongoratanárát ekkor vette feleségül, ahol 1959. május 31-én váratlanul elhunyt.
Zathureczky kevés felvételt készített. Élete vége felé Floridában Dohnányival – feltehetően 1958-ban – kiadtak egy albumot. A lemezen Mozart- és Beethoven-szonáták, Schumann zongora-hegedű szonátája is elhangzik. Utolsó rádiófelvételét 1959 februárjában már a halála után adták ki lemezen. A programban Caesar Franck A-dúr szonátája, Beethoven G- dúr szonátája és végül Bartók – Zathureczky közös műve, a Gyermekeknek, amelyet az előadás végén meghallgattunk.
Az előadást követő beszélgetés alkalmával szóba került, hogy Márai Sándor felesége naplójában halála alkalmából a következőket jegyezte le: „Nagyon buta ember volt Edus, kassai, állítólag jó zenész.“ Utolsó koncertjét Kassán 1951-ben adta.
Egyik tanítványa, Ginelli Nándor (1913-1989) jeles kassai hegedűtanár volt.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
