Három történelmi személyiség, akiről elnevezett kitüntetéseket évtizedek óta a nagy erdélyi fejedelem születésének évfordulójához közeli hétvégén adja át az 1980-ban nehéz küzdelmekben létrehozott Bethlen Gábor Alapítvány. Az idei ünnepség dátuma: november 4. volt, ezért a nemzeti gyásznapra való emlékezés visszatért mind a méltatásokban, mind a díjazottak köszönő szavaiban, mégis átsugárzott rajtuk az alapítvány bethleni jelmondata: „…mi minden erőt, ami a haza javára akar és tud lenni, nem eltiporni,hanem együvé fogni kívánunk.”
A 2023. évi Bethlen Gábor-díjat Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspöknek ítélte a kuratórium a magyar kultúra ápolása érdekében végzett munkássága elismeréseként. Kiemelkedő nemzetszolgálatát Lezsák Sándor, a kuratórium elnöke „örökké izzó, hamu nélküli parázs”-nak nevezte, kiemelve, hogy négygyermekes, sok üldöztetést elszenvedett családjából hitet, helytállást és Mindszenty tiszteletét hozta, s akkor választotta a papi hivatást, amikor a közéletet még az 1956. november 4. hajnalán feldübörgő tankok határozták meg.
A Bethlen Gábor-díj Péterfy László alkotása (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
1976-ban történt esztergomi felszentelése után
minden szolgálati helyén törekedett a szervezeti és hitéleti megújítás mellett a kultúra gazdagításra is.
Első fővárosi kinevezése után az Erzsébetvárosi Szent Erzsébet-plébánia élén hozzákezdett a romos templom rekonstrukciójához. Bár a belső felújításkor már székesfehérvári megyéspüspök volt, nagy elismerést jelentett számára, hogy Ferenc pápa látogatásának egyik színhelye ez a Rózsák téri Szent Erzsébet-templom volt. Számos építészeti, művészeti kezdeményező, szervező munkáját mind egyházi, mind világi kitüntetések ismerik el, például a Henszlmann-díj vagy a Jeruzsálemi Lovagrend csillagkeresztes tiszti rangja.
Spányi Antal püspök köszönő szavaival a Bethlen-díj eddigi kitüntetettjeire emlékezett, majd 1956 hőseire, akik előtt nem elég fejet hajtani, de példájukból tanulni is kell egy értékeket meghamisító korban, mert ha nem állunk ki, akkor elvész a nemzet és a keresztény kultúra.
Spányi Antal (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A Márton Áron-emlékéremmel a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat közösségformáló és segítői munkásságát ismerte el a kuratórium. Nagymihály Zoltán történész méltatásában számos adattal támasztotta alá az 1995-ben alakult szervezet sokirányú tevékenységét, amely indulásakor nagy segítséget kapott az emigrációból hazatelepült Zichy Mária grófnőtől, majd példája nyomán számos külhoni magyartól is, de a legtöbbet az anyaországtól.
Az öregek, betegek, nehéz sorsú családok, tehetséges fiatalok támogatásának szükségessége megsokszorozódott 2022-től, a háború kitörésétől.
2022 februárjában ketten érkeztek személyesen is segíteni, azóta 1700 önkéntes jött, és az adományok is tonnaszámra – főként Magyarországról. A hosszú, és még ki tudja, meddig tartó háborúban az emberek fáradnak, de a kapcsolatok megszilárdulnak, és éltet a hit, amit Reményik Sándor sorai fejeznek ki: „Egyszer talán majd mégis vége lesz, /És akkor, aki visszatérni bír,/ Csak visszatér megint a régihez. /A régi hithez, a régi házhoz – / Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez…”
A Márton Áron-emlékérem Szervátiusz Tibor alkotása (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A Teleki Pál-érdemérmet Dupka György író, szerkesztő, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke kapta. Szabó András előadóművész, a kuratórium tagja felidézte, hogy 1989-ben, első Kárpátaljára vezető útján Dupka Görgytől kapott mélyebb betekintést a kárpátaljai magyarság sorsába.
„A megmaradás énekese”, ahogyan Czine Mihály nevezte a költő Dupka Györgyöt, szerkesztőként önvédelmi, érdekvédelmi szerveződésnek is tekintette a határon kívül élő költőket, írókat. De irodalmi munkássága mellett újságírói, történészi kutatásait már a szovjet diktatúra ellenében elkezdte, és később a levéltárak, dokumentációk anyagaiba alaposabban betekintve, a kárpátaljai magyarok és németek üldöztetésének, tragédiájának, a Gulágnak egyik legjelentősebb feltárója lett.
Kezdeményezője és egyik létrehozója a szolyvai emlékműnek, könyvtárnyi kötete mögött Eurázsiát, Kaukázust bejáró, tömegsírokat, dokumentumokat, személyes emlékeket kutató utak vannak.
És még fel sem dolgozta a 2. világháború történetét – mondta megköszönve a díjat – Dupka György, és itt az új háború a 30-40%-os emberveszteségével, a 60 magyar koporsóval. Rákóczi földje, amely az ő hazája, mindig a hadak útja volt. Nagyapja, apja négy állam polgárságát élte át, ő csak a harmadiknál tart. Államok jöttek-mentek, semmi sem örök. Talán ennek a népnek a szenvedéstörténete sem. De foglalkozni kell a sikereivel is, és a háború után ugyanúgy újra fogják építeni az életüket, mint apáik tették.
A Teleki Pál-érdemérem Rieger Tibor alkotása (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A másik Teleki Pál-érdemérmet Szécsi Árpád politológus kapta, akinek méltatása alkalmat adott Bakos István művelődéskutató kurátornak, hogy felidézze a három kitüntetés születésének körülményeit, amelyben ő maga tevőlegesen, Szécsi Árpád pedig a jubileumi kiadvány szerzőjeként vett részt.
A politológus kutatásainak fő területe a Magyar Demokrata Fórum története az előzményektől, a Lakitelekhez vezető civil mozgalmaktól, a szabadság kis köreitől kezdve.
Mindehhez interjúk, levéltári oknyomozások és fotók voltak eszközei, eredménye pedig doktori disszertációja és képanyagban is gazdag kötetek.
A magyarság becsületrendjének is tartott kitüntetést megköszönve Szécsi Árpád kötelességnek nevezte a rendszerváltó idők egyik krónikásaként e folyamat szereplőinek, hőstetteinek és hétköznapjainak megőrzését és megismertetését.
Makuk János, a Beregszászi Máltai Szeretetszolgálat vezetője (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Lezsák Sándor elnöki zárszavában arról szólt, hogy az emlékezés napján fel kell tennünk a kérdést, vajon miben reménykedtek apáink, nagyapáink, miben az 56-os fiatalok? Meg kellett tanulniuk, hogy nem jött a csoda nyugatról. Mi is megtanultuk, hogy csak a magunk erejében bízhatunk. Legyen erőnk, határainkon túl is a megmaradásra, s ez az erő csak belülről jöhet és Fentről.
Az egyes díjak átadása között hangulati váltást és művészi élményt Kiss Gy. László Liszt-díjas tárogatóművész játéka nyújtott. Az ünnepségnek, amelyet Házi Balázs, a BGA titkára vezetett, ezúttal is a pesti vármegyeháza díszterme adott otthont dr. Tarnai Richárd főispán szívességéből.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
