A január 28-i vasárnap, a nemzetközi liturgiai naptárban az epifánia utáni utolsó vasárnap, és az Ökumenikus Imahét zárónapja egyben Ökumenikus Bibliavasárnap is. Logikus, hogy az Ökumenikus Imahét záró alkalmán keresztyénségünk közös alapjára, fundamentumára, a Bibliára irányuljon minden tekintet és gondolat.
Hazánkban esik-e kellő hangsúly erre a fontos tényre a mai napon?
Nagy leleplezések, a kendőzetlen valóság ismeretforrása
1935-öt írtak, amikor a Nagy Hitető hatalma Németországban, s egész Európára nézve felemelkedőben volt. Prófétai előérzettel a borús jövendőt előre sejtve, a Német Hitvalló Egyház tagjai Karlsruheban összejöttek, s január 18-tól ökumenikus bibliahetet hirdettek. Azóta január utolsó vasárnapjától egy héten át a római katolikusok, protestánsok, ortodoxok, szabad egyházak, evangelikálok egy héten át a Biblia ugyanazon könyvét tanulmányozzák. Idén a fő téma: Isten teremtett világa – ajándék és feladat az 1Mózes 1,26-31 alapján.
A Biblia a keresztyénség közös alapja és fundamentuma. Ez a gondolat 89 éve az akkor fiatal és fiatalokat ébresztő, Jézushoz toborzó evangélikus teológus, a II. világháború utolsó napjaiban mártírhalált halt Dietrich Bonhoeffernél így szólalt meg: „Merjétek a Bibliát magatok ellen olvasni!”. Felismerte és felismertetni kívánta, hogy a Biblia nem a szépített, kozmetikázott tények, hanem a leplezetlen valóság könyve.
Első betűjétől az utolsóig apokalipszis, nagy leleplezés, nyilvánvalóvá tétele az Isten alkotta valóságnak.
A világtörténelminek és az üdvtörténetinek, a Krisztusban szemlélt vagy a Diaboloszban, a Sátánban szemlélt valóságnak. Hiszen félreérthetetlenül szól arról, hogy a világot Isten teremtette szava és Szentlelke által, s az nem csak úgy véletlenül lett. Mózes első könyvének teremtés-prológusa, a világ és az ember isteni teremtéséről (1Mózes 1-2) hitvallás Isten alkotó tettéről, a szellem és a Lélek elsőbbségéről az anyagi világgal szemben. Az isteni kezdet ilyen leleplezése, feltárása, nyilvánvalóvá tétele adja meg a Biblia legsajátosabb vonását: ez az igazi valóság, a teremtett valóság hamisítatlan megismertetésének a forrása. De nem csak teremtésteológiai értelemben a nagy leleplezés könyve, hanem antropológiai, sőt bűnismereti és boldogság potenciál tekintetében is az.
Nyilvánvalóvá teszi, hogy az ember teremtési rangját maga Isten adta meg azzal, hogy saját lelkét lehelte orrába, azaz legbelső lényegéből juttatott nekünk (1Mózes 2,7: az Úristen „az élet leheletét lehelte orrába, így lett az ember élőlény”). A teremtés felrangosítását az Isten Lelke lebegése adta a vizek fölött, meg az isteni szó: Legyen! (1Móz 1,2-3.). Az ember felrangosítását az isteni lehelet megosztása jelentette. Minderről leplezetlenül, apokaliptikus realitással ír a Biblia. Miként arról is, hogy a bűnbeesés szánalmasan önsorsrontó históriája, Ádám-Éva hazudozása, egymásra mutogatása, a felelősség áthárítása milyen gyatra színjáték, végkifejlet volt az édenkerti boldog állapot feladásával, majd a kiűzetéssel, ami globális korrupciót, romlottságot zúdított rá a jövendő embervilágra (1Mózes 3).
Isten szándékváltoztatásának dokumentuma a Biblia
Káin testvérgyilkos bűncselekménye véglegesen leleplezte az édenkerti konspiráció életellenes következményeit, ami Isten és embertárs előli bujdosóvá, kóborlóvá (hontalanság az Isten-ember dráma nyomán) tette a káinizmus által önsorsrontó emberiséget. Isten azonban nem könyörtelen diktátor, nem despota önkényúr. Szíve és irgalma egyetlen pillanatra sem fordult el teremtett világától és lelke alkotásától, az emberiségtől. Bár tisztán látta, hogy „az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön és megszomorodott szívében” (1Móz 6,5-8).
Az isteni apokalipszis, önleleplezés a Teremtő mélységes szomorúságáról műve mélyrepülése miatt elsőként a totális pusztítás gondolatát váltotta ki benne, mégis meggondolta tervét és Noé kegyelmet talált az Úr előtt. Az özönvíz és a bárkalét szűrőjén át még egy esélyt adott a világnak. S amikor rájött, hogy ez sem segít, akkor az idők teljességében elküldte Egyetlen Fiát, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen (János 3,16). Őbenne esélyt adott azoknak, akik hisznek, hogy visszatérjenek az atyai házba, a jövőbe előrevetített Éden-kertbe. Nem véletlen, hogy ilyen történelmi drámák, istentagadások, gyilkosságok láttán a zsoltáros, s vele együtt mi is Ökumenikus Bibliavasárnapon csak ámulunk-bámulunk: „Micsoda a halandó, hogy törődsz vele?… Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg” (Zsoltárok 8,5-6).
Néhány fontos adat a felrangosítás könyvéről
Ilyen kozmikus, létdöngető, önsors-roppantó drámákról, és az irgalomból, szeretetből emberlétet és minket felrangosító üdvtörténeti küzdelmekről szól az Élet Könyve. A teljes valóság és az üdvözítő kegyelem igaz története a Biblia első betűjétől az utolsóig. Ez a mennyei távlatosság és létértelmező kijelentés-sorozat tartotta, tartja életben ma a 2,6 milliárdnyi keresztyén reményét. Ez adott bátorságot millióknak, ma is vagy 350 millió testvérünknek, hogy Jézus-hitükért mindent, de mindent vállaljanak. Az Isten tervezte, Isten látta és Isten őrizte valóság apokalipszise kötötte lelkét a Bibliához Bethlen Gábor nagyságos fejedelemnek, akinek kormányzástechnikai iránytűjévé vált a Szentírás, amit 30-nál többször olvasott el. Ezáltal lett a túlélés könyve a gályaraboknak, a hazai protestantizmusnak, ahogyan annyian megénekelték. Az imádkozókat több festményén megörökítő van Gogh, a református papgyerek, festőzseni vallomása igaz: A Biblia a legcsodálatosabb könyv a világon.
Valóban az. Ezt köszönjük meg a nagy Leleplező Szeretetnek, mely nem ellenünkre, hanem javunkra (pro-testálva) mutatja meg a meztelen igazságot a teremtett világról, rólunk, az emberi elesettségről. Hiszen Atyaként nem célja elkárhoztatásunk, hanem hogy éljünk – e földön, majd az örök hajlékban. Ezért lett a Biblia a Könyvek Könyve, aminek nyomtatásában hatalmas fejlődést látunk. 1900-ban 5 millió példány volt a Földön, 2023-ra ez 1,78 milliárd. Hatalmasan terjed Brazíliában (8,6 millió), az USA-ban (3,3 millió), Kínában (3,2 millió), Indiában (2,3 millió), Nigériában (1,7 millió), ahol 2018-ig a szívek közelébe ennyi jutott nyomtatásban. Ma a legnagyobb példányszámban spanyolul nyomtatják, egy év alatt 6,4 milliót, portugálul 5,6 milliót, angolul 3,4 milliót, kínaiul 3,2 milliót.
Az Ökumenikus Bibliavasárnapon tudjunk örülni, hálásak lenni Istennek azért, hogy a leleplezés és felrangosítás, az ítélet és a kegyelem, a gyomlálás és a plántálás, az elesés és a felemeltetés összefüggéseit valósághűen megvilágító Élet Beszédét, az Igazság evangéliumát adta és adja az emberiségnek.
Azzal az önismereti és üdvösségismereti céllal, hogy „nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata” (Lukács 2,35). Sola Scriptura – amiről még Gárdonyi is szinte csak szent dadogásban szólt: Csak ez a könyv nem tér porba,/Mintha volna élő lelke!…/Ez a könyv a Mózes bokra:/ Isten szíve dobog benne.
(Dr. Békefy Lajos)
