A Pátria Rádió reggeli műsorának vendége volt Gubík László, a SZAKC elnöke, az Esterházy Akadémia igazgatója, akit annak apropóján faggattak, hogy – három másik jelölt mellett – maga is pályázik a Magyar Szövetség elnöki posztjára. Jellemző módon a beszélgetés mindjárt azzal indult, hogy Gubík László magyar állampolgársága vajon nem jelent-e hátrányt…
Gubík mindjárt az elején tisztázta:
nem pártelnöknek jelentkezik, hanem feladatra és szolgálatra – ez az alapvető hozzáállása a megmérettetést illetően.
S talán – tegyük hozzá – a felkészültség mellett ez az egyik legszembetűnőbb különbség is a többi jelölthöz képest…
Ami a magyar állampolgárságot illeti, a párttörvény értelmében egy EU-s állampolgárnak elegendő, ha szlovákiai lakcímmel rendelkezik, s ezzel megfelel minden követelménynek, amely egy párt bármely tisztségének viselőjére vonatkozik – beleértve az elnököt is. Vagyis: ha a szlovák képviselők által hozott törvény nekik megfelel, akkor nekünk már miért kéne hogy ezzel gondunk legyen?
A politikai múltját – vagy annak vélt hiányát – firtató kérdésre Gubík elmondta: 2005 óta tagja az MKP-nak s annak ifjúsági szervezetét vezette – vagyis mint ilyen, tanácskozási joggal vett részt a párt országos elnökségi ülésein. Az elmúlt években a civil szférára összpontosított, 2017-ben alapította meg az Esterházy Akadémiát, mint közéleti tehetséggondozó műhelyt, amely a közéleti pályára készíti fel a fiatalokat, sőt, azon belül a szűkebb közéleti pályára, tehát politikai pályára is. Ebből a párt is tudott volna profitálni, már ha szeretett volna.
2020 óta pedig a Szövetség a Közös Célokért társadalmi ernyőszervezet elnöke, Duray Miklós utódjaként.
A beszélgetés további részében Gubík felvázolta a Magyar Szövetséget teljesen új alapokra helyező elképzeléseit, melyekkel a sír széléről kellene visszarántani a minden ízében szétkorhadt pártot:
„A már említett frissességet, dinamikát és szakmaiságot. Tehát egy komoly pártreformra van szükség, hogy a pártot hatékonyabbá tegyük, és beköszöntsön végre a 21. század a párt struktúráin és a párt életén belül.
Ez szerintem eddig nem történt meg. A döntéshozatalban én úgy látom, hogy nem a saját magunk tudására kell támaszkodni, hanem aki profi módon szeretné űzni a közéletet, ha úgy tetszik, politikát, ott profi döntéselőkészítőkre és szakemberekre is szükség van. És a sokat ragozott és sokat emlegetett agytröszt létrehozására. Erre égető szükség van, már tegnap az lett volna, de mostantól a tisztújítás után, meg aztán pláne. Mind a kommunikáció terén, mind közvélemény-kutatások terén.
Fontos, hogy professzionalizáljuk a párt működését, hogy ne csak sötétben lövöldözzön a párt, ha döntést kell hozni, hanem egzakt módon tudja, hogy a választók, a felvidéki magyar emberek mit kívánnak, mik a preferenciáik, legyen szó személyi kérdésekről, legyen szó tartalmi kérdésekről, szóval ennek a megteremtését én vállalom, és ez a programomnak egy kulcsfontosságú része.
Az önkéntes hálót is végre be kell fejezni. Ennek a fölépítése elkezdődött. Én azt látom, és ezzel kiegészítem az előző gondolatot, hogy bár fontos a 21. században a digitális lehetőségekkel élni, de azért mégiscsak az emberek meggyőzésénél a kézfogás, a másik szemébe nézés és a személyes kapcsolat a döntő, és itt nélkülözhetetlen, hogy legyen egy olyan réteg a tagságon belül, akik ezt a terepmunkát elvégzik.
Mindez pedig kiegészítve egy kommunikációs és mediális fegyelemmel, fegyelmezettséggel, ami az elmúlt három évben, illetve a Szövetség megalapítása óta finoman szólva nem volt tapasztalható vagy tetten érhető a párt működésében
Én mindig azokra a politikusokra néztem fel, akiknek egyrészt a kisujjukban van a közösségük múltja, küldetése, és ismerik a mechanizmusaikat, illetve ezt kiegészítve, pontosabban ebből építkezve hosszú távú víziót is képesek a közösségek, közösségük számára nyújtani. A már említett Duray Miklós ilyen politikus, ilyen gondolkodó volt.
Tehát én ezt az elvi szintű politizálást, ezt a programalapú gondolkodást szeretném visszahozni, illetve a mindennapok részévé tenni.
Merjünk nagy terveket szőni, és merjünk ne csak hónapról hónapra, évről évre, választási ciklusról választási ciklusra gondolkodni, hanem hosszabb távú és a felvidéki magyar emberek számára kedvező, az ő gondjaikkal foglalkozó programot eléjük tárni.
Én ebben hiszek, én ezért megyek ebbe a küzdelembe.
(A teljes beszélgetés meghallgatható ITT).
(Felvidék.ma)
