Idén, 2024 őszén is elzarándokolhatunk Nagyszombatba, a Könnyező Szűzanya tiszteletére tartott kilenced keretén belül a magyar búcsúra. November 16-án, szombaton 11:30 órai kezdettel az ünnepi szentmisében Erdő Péter bíboros úr szól majd a magyar hívekhez.
Templomokban, zarándokhelyeken, búcsúkon gyakran felcsendül e kedvelt Mária-ének, amelynek első szavai mintegy meghívásként is szolgálhatnak számunkra. Meghívásként Mária tiszteletére, s ezen keresztül Isten imádására. A számos magyar nyelvterületű búcsújáróhely mellett – mint például Bacsfa-Szentantal vagy a bényi Szentkút – akadnak olyanok is a mai Szlovákia területén, ahol évről évre hagyományosan legalább egy alkalommal magyar nyelvű szentmise is bemutatásra kerül: júliusban Kistapolcsányban Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe alkalmából, októberben Máriavölgyben a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére, novemberben pedig Nagyszombatban Szűz Mária kegyképénél. Ez utóbbi a közeljövő eseményei közé tartozik.
Évről évre ünnepel Nagyszombat és környéke, emlékezve Égi Édesanyánk csodás közbenjárására. November 13-tól kezdődően kilenc napon át készülnek Szűz Mária bemutatásának ünnepére, a gazdag lelki program keretén belül hívek ezrei kérik e napok folyamán különösképpen Mária pártfogását.
Az idei kilenced ideje alatt a nagyszombati Szent Miklós-bazilikában november 16-án, szombaton, délelőtt fél 12-kor magyar nyelvű szentmisére is sor kerül.
A nagyszombati Szent Miklós-bazilikában nagy tiszteletnek örvendő Szűz Mária-kép egy Rómában ismert kegykép alapján készült. A festmény, amelynek szerzőjét nem ismerjük, egy ott tanuló teológus – valószínűleg Forgách Ferenc későbbi bíboros, esztergomi érsek – felkérésére készült, aki 1585-ben tért haza Nagyszombatba. A képet a plébániatemplom bal oldalhajójának falán helyezték el. Az oldalkápolnák építésének befejezésekor, a 17. század első felében a kép az akkori Szent Kereszt-kápolnába került. Ez a templom egyébként 1534 és 1820 között az esztergomi érsek és káptalanja átmeneti székesegyházaként működött.
A török vezér, Köprülü Ahmed 1663-ban nagyra törő erőkkel Bécs bevételére készült, odáig azonban nem jutott el. A hatalmas török sereg a Párkánynál megépített hídon átjutva negyvennapi ostrom után bevette a Felvidék legerősebb várát, Érsekújvárt, így minden valószínűséggel várható volt, hogy tovább haladva Nagyszombatot is elfoglalják. Sokan elhagyták a várost, az ottmaradottaknak pedig csak a hit maradt. Az Istenanya azonban védte és megmentette a várost. Mert hogyan lehetne másképpen megmagyarázni a tényt, hogy a továbbterjeszkedő török elkerülte Nagyszombatot?
Ugyanebben az időben egy másik csodálatos esemény is történt a városban. A Szűz Mária-képen véres verejtéket fedeztek fel. Erről az eseményről kevés a hír, ám elevenen élt az emberek emlékezetében.
Néhány évvel később, a második kuruc háború ideje alatt, 1708-ban a nagyszombati Mária-kép még inkább a csodálat és tisztelet tárgyává lett, ugyanis Égi Édesanyánk három alkalommal könnyezett a nép bűnei és a várost, valamint környékét sújtó csapások fölött.
Július 5-én, reggel hat óra előtt Mártonffy György prépost paptársaival, hívek társaságában imádkozva észrevette a kép könnyezését. Többen látva ezt, eskü alatt tanúskodtak a történtekről. A csoda híre gyorsan terjedt, sokan a templomba sietve kérték a Szent Szűz oltalmát és közbenjárását. Ugyanabban az évben, augusztus 10-én délután három és négy óra között a képen a Szűzanya mindkét szeme alatt könnycseppet véltek felfedezni. A helyi plébános saját kezűleg törölte le a könnycseppeket, így is meggyőződve a csoda valósságáról.
Másnap, 11-én az egész templom megtelt hívekkel. A kápolnában Szűz Mária képe előtt térdelt Mártonffy prépost több pappal együtt. Amikor megszólalt az orgona és felcsendült a Mária-ének, a könnyezés megismétlődött. Az egymást követő három könnyezés után megkezdődött a történtek hivatalos kivizsgálása.
Még abban az évben, Szent Miklós püspök ünnepén megkoronázták a nagyszombati Szűzanya kegyképét. A korona Esterházy Pál feleségének, valamint Thuróczy Erzsébet szemtanúnak az adományaiból készült.
A tanúvallomások és a kivizsgálás eredményének alapján az akkori esztergomi érsek 1708. december 19-i levelében engedélyezte a kegykép nyilvános tiszteletét a nagyszombati Szent Miklós-templomban.
1710-ben súlyos járvány tört ki a városban, amely július 19-én megkövetelte első halálos áldozatát. Két hét múlva a járvány úgy kezdett terjedni, hogy a város vezetősége teljesen tanácstalan maradt, a betegség szegényt és gazdagot utolért. E szörnyű állapotban, ahol az emberi igyekezet már kevésnek bizonyult, a város lakói a vezetőség képviseletében Mária pártfogásáért fohászkodtak, az Ő közbenjárásában bízva kérték Isten irgalmát.
Másnap, november 21-én, Szűz Mária bemutatásának ünnepén a város lakói már a reggeli órákban a plébániatemplomban gyülekeztek, ahonnan körmenetben indultak a kegyképpel együtt a város utcáin keresztül a Szentháromság-szoborcsoportig, majd vissza a templomba. És mi történt ezután? Amikor a körmenet visszaért a templomba, és a jelenlevők ajkán felcsendült az ének: „Téged, Isten dicsérünk…“, a járványnak vége lett. E Mária-ünnep délelőttjén leírhatatlan öröm töltötte el a várost. Még abban az évben búcsút engedélyezett az akkori esztergomi érsek Szűz Mária bemutatásának ünnepére.
(Molnár Tamás/pozsonyikatolikusok.sk/Felvidék.ma)
