A héten a Fekete Sólyom Történelmi Íjászklub vezetői, Bogár Péter és Valéria marcelházi íjászközpontjukban, a Sólyomfészekben fogadták a japánból érkező Ryuji Harada senseit és három tanítványát.
A japánok látogatási célja a Kyudo íjászat népszerűsítése és oktatása külföldön. A napokban Bécsben és Budapesten tartanak majd szemináriumokat hagyományaikról és munkásságukról. A Bogár házaspár nagy örömmel látta vendégül őket az otthonukban.
Bogár Péter és Bogár Valéria világbajnoki címmel rendelkező felvidéki íjászok és íjkészítők. Céljuk, hogy minőségi tudást nyújtsanak a szakmájuk iránt érdeklődőknek, továbbá az általuk szervezett versenyekkel összetartsák a felvidéki íjászcsapatokat és a hagyományőrző közösségek kölcsönösen támogassák egymást.
Elsősorban a tradicionális íjak népszerűsítése fontos számukra.
Harada sensei a Nemzetközi Budo Egyetem (International Budo University) professzora, ahol a Bogár házaspár régi barátja, Makinori Matsuo professzor munkáját vette át. Az IBU 1984 óta működő magánegyetem a Csiba prefektúrában, Katsuura városban. Az egyetem speciális tantervvel rendelkezik a testnevelésben, különösen a Budó japán harcművészetekben, a sportban és a testkultúrában. Az egyetem a harcművészeti képzés mellett elméleti órákat is kínál különféle tantárgyakból. A Budó japán kifejezés, jelentése „a harcos útja”. A „bu” harcot, a „do” utat jelent, a Budo a hagyományos, japán eredetű harcművészetek összefoglaló neve.
Matsuo professzor Harada sensei tanítómestere volt, akivel még 2009-ben Dél-Koreában a Tradicionális Íjász Világfesztiválon kötöttek barátságot Bogárék.
Bogár Péter Matsuo mestert kérte meg, hogy lássa őt el tanácsokkal a japán technika helyes alkalmazásával kapcsolatban.
A segítségével így már Péter az itthoni íjászati bemutatókon is meg tudja mutatni a Yumi japán íj helyes használatát. Harada sensei véleménye szerint Péter egy őstehetség és ugyancsak mesternek nevezte őt, mert annak ellenére, hogy ritkán van alkalma gyakorolni, kiváló a technikája a Yumi íjjal.
Kyudo „Az íj útja“ A japán íj (Yumi) története legalább 1700 évre nyúlik vissza. A hagyományos japán íjászat eszközeiről, mint az aszimmetrikus íjról már körülbelül i. sz. 300-ból fennmaradtak különféle írásos emlékek. Az íjászat (Kyujutsu) lett Japán első hivatalosan is lefektetett harcművészete. Az első igazán harctéri íjászatot oktató iskolák a XI–XII. században alakultak ki. A kyudo gyakorlása is magába foglalja az erkölcsi és szellemi fejlődés eszméjét. Manapság azonban sok íjász inkább sportként tekint rá, így számukra a lövéstechnika a fontosabb. Az évszázadok során azonban kialakult hagyományos elemek nem igazán hagyhatók el, hiszen ahogy sok más japán sportágat, ezt a területet is szigorú szabályrendszer övezi.
A délután folyamán a házaspár a vendégeknek megmutatta az íj- és nyílvesszőgyűjteményüket, a magánmúzeumuk értékes és ritka darabjait, a magyar hagyományos viseletet, valamint a magyar íjat is.
Készültek egy kis meglepetéssel is a japánok számára. Egy rögtönzött bemutató keretein belül láthatták, hogyan is lehet átlőni a bőrpáncélt, a láncinget és a modern vértet.
Közös edzést is tartottak, kipróbálták a különféle íjakat, a magyar, az asszír és a török fajtákat, melyek mind nagyon eltérnek a japán íjaktól.
Péter megmutatta a nyertes távlövő íjait és nyílvesszőit is, melyekből ajándékba is adott egyet-egyet a vendégeknek.
A napot a jurtában közös teázással és beszélgetéssel zárták, majd a japán íjászat népszerűsítői tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodva folytatták európai útjukat.
Chovan Lilla/Felvidék.ma