Pécsi L. Dániel jelképművész a közelmúltban kapta meg a Magyar Örökség díjat. Nem ismeretlen ő a Felvidék tájain. A kiállítása február végéig tekinthető meg a Csallóközi Múzeum Galériájában Dunaszerdahelyen.
Szabó András a kiállításmegnyitón elmondta:
„Amikor 2007-ben a Bethlen Gábor Alapítvány kezdeményezésére a szomszédos Királyfiakarcsán azzal a céllal állítottuk fel Rieger Tibor szobrászművész Magyarok Nagyasszonya szobrát, hogy valamiféle szakrális emlékhely lehetőségét teremtsük meg az anyaország, s az itt élő magyarság összetartástudatának erősítésére, az erre az alkalomra szerkesztett kiadványban Pécsi L. Dániel jelképművész barátom Csallóköz-címerét helyeztem el.
Aztán megismétlődött ez a „kölcsönkérés” Kárpátalja esetében is, 2021-ben, amikor ugyancsak az alapítvány égisze alatt Nagyszőlősön avattuk fel hasonló célzattal Matl Péter munkácsi szobrászművész Nagyboldogasszony-alkotását. Ez alkalommal is Pécsi L. Dánieltől kértem el közlésre az általa tervezett Kárpátalja-címert.
Hogy is van ez? Pécsi L. Dániel megelőzött minket az összetartozás jelképekkel történő erősítésében? Meg bizony, és már mióta végzi nemes feladatát, a nemzetegyesítés e téren megvalósuló magasztos kísérletét. Minden megtervezett címere egy lépés az önazonosság, az identitás megerősítése felé.”
Akinek a Kárpát-haza az otthona, az gyakran járja a tájat, a csodahelyet, mert jól érzi magát benne. Barátokra, testvérekre lel, s egy életre való kötődés jön létre Erdély, Délvidék, Kárpátalja, vagy a Felvidék csodálatos tájai, emberei, közössége között
– írtam egy korábbi méltatásban a művészről, amit a kiállítást megnyitó is idézett.
Fotó: https://dunaszerdahelyi.sk/
Ezek szerint a címer véd is, pajzsot ad, mint oltalmat nyújtó heraldikai jelkép, s fordítva is igaz, egy közösség lelki épsége, összetartó ereje tartja meg címerének állandóságát
– mondta Szabó András, majd így folytatta:
„De szálazzuk tovább a történetet. Amikor egy jelképművész, egy település, egy intézmény, legyen az világi vagy egyházi, egy tájegység címerének megtervezésére kap megbízást, legelőször is meg kell ismernie annak a tájnak, országrésznek a történelmét, természeti-geográfiai adottságait, az arra a vidékre döntően jellemző tevékenységi formákat. Ha oktatási intézményről, iskoláról, szakrális létesítményről van szó, utána kell járni az alapítás évének, az alapítók szándékában megfogalmazott célkitűzéseknek, a jelenben élő múlt minden fellelhető szegmensének. Magáncímereket is tervez Pécsi L. Dániel, s ott ugyanilyen fontos körültekintő kutatómunka előzi meg a jelkép megszületését.
Később már önálló alkotóként tervezi meg az anyaország, s az elszakított országrészek településeinek címereit, zászlait és emlékérmeit.
Egyre nagyobb és fontosabb feladatokkal látják el. A Magyar Posta felkérésére, a temesvári forradalom 10. évfordulójára postai levelezőlap kivitelezésére kap megbízást, a magyar–román megbékélést jelképező nyomott bélyeggel. A Magyar Reformátusok Világtalálkozójának ő a jelkép- és arculattervezője. Jászón a Mécs László Szabadegyetem címeres zászlajának felavatására 2021 augusztusában kerül sor. Munkája során több száz anyaországi, felvidéki, partiumi, kalotaszegi, székelyföldi és kárpátaljai település és oktatási intézmény jelképeinek lesz tervezője. Beteljesedik, amit vállalt feladatként maga elé tűzött.
„Címereimmel – idézem őt – mozaikszerűen próbálom összeilleszteni a szétszabdalt Kárpát-hazát.”
Mennyit kellett utaznia, többnyire vonaton, hogy eljusson azokra a nemegyszer több száz kilométerre fekvő településekre, apró falvakba, városokba, ahonnan a segítségét kérték. Kifogyhatatlan energiával végezte kitűzött feladatát. A régi igricek, énekmondók sorsában osztozott, akik keresztül-kasul utazták a történelmi Magyarország tájait. Láttam fáradtnak, törődöttnek is, de élményekkel gazdagodva, mindig feltöltekezve érkezett haza ezekről az utakról. Mert nem lehet úgy címert alkotni, hogy az ember legalább egyszer, de leginkább kétszer ne járjon azon a tájon, ne beszélgessen az ott élőkkel, akiknek jelképét meg kívánja tervezni. A tulajdonképpeni alkotómunka, a jelkép grafikai létrehozása, maga a művészi munka csak ezután következik.
Ha az érdeklődő a folyamatnak ebbe a fázisába kíván elmerülni, szíves figyelmébe ajánlom Pécsi L. Dániel e téren nélkülözhetetlen könyvét, a „Címerekkel írt történelem” című munkáját.
Fotó: https://dunaszerdahelyi.sk/
Ebben a komoly, tudományos igényű szellemi opusban olyan áttekintést kap az olvasó a heraldika, a címertan tudományáról, a címertani alapismeretekről, melyek hozzásegítenek a jelképek világának megértéséhez és értelmezéséhez. Nemcsak útmutatót kap az olvasó a címertan lényegéről, de részletes, fontos tájékoztatást is az alkotói tevékenységről, vagyis arról a folyamatról, amikor a megszerzett történelmi, néprajzi, geográfiai, az adott tájegységre különösen jellemző ismeretek birtokában megindulhat a tervezés, végleges formát kap az elképzelés.
Vegyük példának Csallóköz címerét.
Az ismertetés Csallóköz földrajzi elhelyezkedésével indul, majd történetével, jelentősebb településeivel, így Dunaszerdahely említésével folytatódik, és szerepet kap a leírásban a múltban az erre a vidékre annyira jellemző aranymosás, a halászat és a kékfestés is.
A címerpajzson – melynek tetején a Szent Korona helyezkedik el – a 3. számú, úgynevezett osztatlan mezőben a történetiséghez ragaszkodva egy stilizált kéttornyú vár aranyszegélyű vörös hátterében megjelenik két egymást keresztező kard pengéje. Közötte az 1849-es évszám, mely Klapka György honvéd tábornok hősies helytállására utal a komáromi vár ostromakor.
A stilizált vár jobb és bal oldalán azért helyezte el az egykori Pozsony és Nyitra vármegye címereit Pécsi L. Dániel, mert Csallóköz e két vármegye közigazgatása alá tartozott a múltban.
A lenti alsó térmezőben a két hullámzó ezüst vonal a Csallóközt határoló folyókat, a Kis-Dunát, a Vág-Dunát és az Öreg-Dunát jelképezi, melynek vörös hátterében, utalva a halászatra két egymással szembe úszó aranyszínű csukát látunk.
A heraldika szigorú szabályai tehát megengedik, sőt a közösség számára egyenesen kívánatossá teszik a helyi vonatkozások, a helyi sajátosságok feltüntetését a címerpajzson.
„ Az a jó címer, mely mindenki számára közérthető, és szellemi üzenete a múltból a jelenen át jövőbe mutató!” – vallja Pécsi L. Dániel.
Munkájába vetett hite, az őt és jelképeit fogadó közönség, a közösség szeretete legyen vele továbbra is még nagyon sok esztendeig” – hangzott el Szabó András megnyitó beszéde.
Fotó: https://dunaszerdahelyi.sk/
A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum Galériájában 2025. február 11-én Nemzetegyesítés címerekkel címmel került megrendezésre Pécsi L. Dániel jelképművész életmű-kiállítása. A kiállítást megnyitotta Szabó András előadóművész. Megnyitójában összegezte Pécsi L. Dániel életművét, munkásságát, példaértékű emberi magatartását, elkötelezettségét népéhez, nemzetéhez, hitéhez, hazájához. A kiállítás közönségét köszöntötte Varga Olivér, a kiállítás kezdeményezője és Nagy Iván múzeumigazgató. Közreműködött Földessy László zsérei pánsípművész.
A kiállítást megnyitó ünnepség, melyen a művész több száz műve jelent meg, a magyar és a székely himnusz eléneklésével fejeződött be.
A tárlat február végéig megtekinthető a Csallóközi Múzeum Galériájában Dunaszerdahelyen.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
