A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepli a világ magyarsága. Ez a nap, a jeles napok közt kiérdemelte a versünnep címet.
Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadásokkal, szavalással, versmondással, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal, versmaratonnal tisztelegnek a magyar líra előtt, és a tragikusan, fiatalon elhunyt költőóriás emléke előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek.
Életét behatóan tanulmányozta és kötetekbe foglalta több irodalomtörténész, köztük Fodor András (1929-1997), a Szólj költemény és az Így élt József Attila című kötetekben, mely részletesen elemzi a költő életét és munkásságát.
Fodor András könyvei József Attiláról (Fotó: Berényi Kornélia)
Álljon itt rövid emlékezés József Attila életútjáról és művészetéről:
Apja József Áron szappanfőző munkás, anyja Pőcze Borbála mosónő. József Attila hatodik gyermekként született, de az elhalt leányok után már csak Jolán és Eta élt. Apja 1908-ban elhagyta családját. A kis Attilát a Gyermekvédő Liga 1910-ben parasztcsaládhoz adta nevelésre Öcsödre, 1912-ben tért vissza Budapestre.
A Ferencvárosban szegény proletársorban éltek. Édesanyja nehéz körülmények között nevelte gyermekeit és rákban halt meg. Az árvaság fájdalma Attila egész életét végigkísérte. Jolán férje, Makai Ödön lett a 14 éves fiú gyámja. 1920-ban Makóra került gimnáziumba, nyaranta munkát vállalt. 1922-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Megismerkedett Juhász Gyulával, az ő segítségével és előszavával jelent meg első verskötete a Szépség koldusa címen. 1923-ban a Nyugat is közölte verseit.
1924-ben a szegedi egyetem magyar-francia szakára iratkozott be, innen azonban a Tiszta szívvel című verséért eltanácsolták. A bécsi egyetemen hallgatott előadásokat, ahol megismerkedett Németh Andorral, Kassák Lajossal, Hatvany Lajossal, Lukács Györggyel.
1926-27-ben Párizsban a Sorbonne előadásait hallgatta, tagja lett az anarchista-kommunista szövetségnek. 1927-ben hazatért Budapestre. 1928-ban kötött barátságot Illyés Gyulával, és Kosztolányi Dezső is segítő barátsággal fordult felé. 1928-tól szerelem fűzte a jómódú polgárcsaládból való Vágó Mártához, ám a lány hosszú angliai tanulmányútja eltávolította őket egymástól. 1930-ban belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába.
József Jolán gyermekeivel (Fotó: Wikipédia)
Élettársával, Szántó Judittal nagy szegénységben éltek Judit kétkezi munkával keresett jövedelméből. 1932-ben szerkesztette a féllegális Valóság című folyóiratot. 1931-ben a moszkvai Sarló és Kalapács szociálfasisztának bélyegezte, 1934-ben a moszkvai írókongresszusra nem hívták meg, „kihagyták” a kommunista mozgalomból. Szociáldemokrata és liberális körökkel talált kapcsolatot, és antifasiszta egységfronttörekvéseket képviselt. 1935-ben pszichoanalitikus kezelője, Gyömrői Edit iránt támadt benne tragikus szerelem.
A Szép Szó szerkesztője lett, mely igazi szívügye volt, s a folyóirat belső köre egyszerre volt számára baráti társaság, irodalmi műhely és eszmei közösség.
Ignotus, Fejtő, s mellettük Németh Andor, Remenyik Zsigmond és a többiek nemcsak vállalták őt, hanem zászlót is bontottak mellette, úgy tekintettek rá, mint a világháború utáni időszak legnagyobb költőjére.
A Baumgarten-alapítványból segélyt, majd jutalmat kapott 1935 és 1936-ban. A Nagyon fáj című kötete sem hozta meg számára a várt elismerést.
József Attila a Szép Szó szerkesztője (Fotó: könyves.magazin)
1937 tavaszán szerelmes lett Kozmutza Flórába. Július második felében következett be az utolsó, tragikus idegösszeomlása. Három és fél hónapon át ápolták a Siesta Szanatóriumban. A Szép Szó csehszlovákiai előadó körútján már nem tudott részt venni. Novemberben nővérei kíséretében Szárszóra utazott. Amikor meglátogatja Flóra, két búcsúversét ajándékozza neki, a Karóval jöttél…, és az Ime, hát megleltem hazámat címűt.
December 2-án barátai keresik fel, Ignotus, Fejtő, Hatvany, köztük van az elmeorvos Bak Róbert is, aki a szanatóriumban kezelte. Mindent elkövetnek, hogy felvidítsák. Másnap, 3-án este a balatonszárszói állomáson a mozgó vonat alatt lelte halálát. 1938-ban posztumusz Baumgarten-díjat kapott. Méltó elismerése is ekkor kezdődött, 1948-ban életművét Kossuth-díjjal tüntették ki.
József Attila művészete kezdetben a Nyugat hatását mutatta, jól formált versei leginkább realisztikusságukkal vagy különös bensőségességükkel hívták fel magukra a figyelmet, mint a Rög a röghöz versben.
A kozmosz éneke című szonettkoszorúja részleteiben már megelőlegezi a későbbi kiteljesedést. Az avantgárd különböző irányaival kapcsolatba kerülve részben elemi erejű változások közeledéséről, mint a Nem én kiáltok, részben a modern nagyváros ellentmondásos világáról ad képet a Szép nyári este van versben. A hetedik, a Klárisok, Áldalak búval, vigalommal, a Medáliák és a Medvetánc című verseiben az ősi igézések, népdalok, máskor mesék vagy zsánerképek hagyományosabb elemeit társítja merész asszociációkkal.
Illyés Gyula és József Attila kezet fog (Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum)
Néha a szelídséget hirdeti, mint a Tanításokban, de megszólal soraiban a szociális lázongás is, mint a Tiszta szívvel és a Végül című versekben. Ez a harmincas évek elején forradalmisággá erősödött, tudatos politikai költészetet hozva létre, amikor megírta a Szocialisták, a Tömeg, A város peremén, Mondd, mit érlel … című verseket. Nem kerülték el azonban figyelmét az élet parányi mozzanatai sem, melyről a Hangya című költemény tanúskodik.
Ekkor már erősödött benne az elidegenedés érzése, mint a Mióta elmentél, Óh szív! a Nyugodj!, vagy a Reménytelenül versekben.
1933-tól alkotta meg összetett szemléletű, hagyományosabb és avantgárd sajátságokat ötvöző verseit, melyekben egyszerre van jelen a világgal való ösztönös kapcsolattartás és a szigorú, önelemzésre is kész tudatosság. Az érzelmi reagálásokban is gazdag nyelvi anyagot erőteljes motívumszerkesztés fogja egységbe. Ilyen a Téli éjszaka, az Óda, az Eszmélet, vagy „Költőnk és Kora”. Fontos szerepet kapnak a különféle tájak, sokszor kozmikus összefüggésekben: a Falu, a Tiszazug, a Külvárosi éj, a Tehervonatok tolatnak…, és az Elégia költeményekben.
József Attila és barátai egy csillebérci kiránduláson (Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum)
Visszatérően fejezi ki a fájdalom végleteit, a szerelmeinek viszonzatlanságát, ilyen a Nagyon fáj, és anyja elvesztését a Kései siratóban. Gyakorta eltávolodik az egyedi élményforrásoktól, mint az Egy kisgyerek sír vagy a Kiáltozás versekben. Megfoghatatlan bűnök terhével küzd, ami a Bűn, Én nem tudtam, Tudod, hogy nincs bocsánat és a Kiáltás versekben érződik. Erősen hat rá a freudi szemlélet, melyről az Amit szivedbe rejtesz, „Költőnk és Kora” versek tanúskodnak.
Radikálisan demokratikus társadalomszemléletét életének utolsó éveiben is értékes versekben fejezte ki.
Ilyen a Thomas Mann üdvözlése, a Levegőt! vagy a Hazám című költemények. Az ember kiteljesedésének feladatát is társadalmi összefüggésben szemléli, mint a Két hexameter és a Kész a leltár versekben. A derű, az életörömre vágyás kései szerelmi ciklusait is át tudja hatni, mint a Flóra versben. Magas művészi szintet képviselnek önmegszólító versei is, mint a Tudod, hogy nincs bocsánat és a Karóval jöttél.
Nagyszerű költőnk, József Attila istenes verseivel is felülmúlhatatlant alkotott. Ezek a Nem emel föl, a Bukj föl az árból, az Isten itt állt a hátam mögött, a Csendes estéli zsoltár, az Isten, A Szent Jobb ünnepén, a Kiáltunk Istenhez, az Istenjárás, az Uram! vagy a Lázadó Krisztus.
Marton László, Vadász György alkotás: A Dunánál, József Attila szobra (Fotó: Wikipédia)
Műfordítóként a szomszéd népek kortárs lírájának tolmácsolására törekedett, német, francia nyelvtudása tökéletes volt, és értékesek Villon-fordításai is.
„Miért marad érvényes a jövőben is József Attila munkássága?” – teszi fel a kérdést Fodor András a róla szóló könyv végén, melyet így válaszol meg:
„Azért, mert művészetének minőségét tehetség és erkölcs együtt szavatolja, mert a divatok önző hangoskodása, a közöny porlasztó csendje alatt is évülhetetlen elevenséggel fogalmazta meg sorsunk és korszakunk tanulságát, végső elhagyatottságában is társkereső embert mutatva fel önmagában:
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon!”
(Forrás: Magyar Irodalmi Lexikon, Magyar Életrajzi Lexikon, Wikipédia)
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
