A sokat látott kassai evangélikus templomban április 18-án, nagypénteken reggeli 8 órakor magyar nyelvű istentiszteletet tartottak. Igét a helyi pap, Magdaléna Činčurová lelkész és pedagógus hirdetett. A passiót Lax Judit, a kassai Thália színművésze olvasta föl.
Az egyes részeket a lelkész éneke, melyet orgona kísért és hegedűjáték szakította meg. Az orgonával kísért hegedű csillogóan ünnepélyes zenét eredményezett. Az orgonánál Vladislav Sedlák ült, hegedűn Bikár József játszott. Közismert protestáns énekeket adtak elő.
A prédikáció alaptextusa Péter háromszori tagadásából indult ki. A kommunista rendszerben – mondta a lelkész -, sokan tagadták meg hitüket. Rendszerint félelemből. Azok azonban, akik templomba járnak ezzel demonstrálják, hogy Jézushoz tartoznak. Ő hitünkben meg tud erősíteni, hogy a béke, szeretet és megbékélés uralkodjék.
Az oltár előtt (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ezután úrvacsora következett. Az istentisztelet végén a lelkész mindenkihez odajött és áldásos húsvétot kívánt.
A protestáns üldözés idejében a kassai evangélikusoknak a városfalon kívül, három fatemplomuk volt, mindegyik nemzetiség számára. Majd Kitzling György kamarai építőmester tervei alapján 1804-ben kezdődött meg a klasszicizáló empire stílusú templom építése, mely kupolával és két zömök toronnyal rendelkezik. 1816-ban szentelték fel mindhárom gyülekezet számára.
A magyar evangélikusok a legkisebb részt képviselték, mára ehhez képest is számuk nagyon megcsappant.
Ezen az istentiszteleten tizennégyen vettünk részt. Évente a kassai templomban öt alkalommal tartanak magyar istentiszteletet. A lelkésznő elmondta nekem, korábban Dunaszerdahelyen szolgált, így megtanult magyarul.
-
- Az üres padok (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
-
- Kevesen voltunk (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ebben a templomban található Krcsméry Gyula evangélikus püspök emléktáblája két társával együtt, aki rokonom. Trianon után felkereste püspökét, Raffay Sándor püspököt és tanácsot kért tőle. Az azt javasolta, ne települjön át a trianoni Magyarországra, mert az elcsatolt területeken is szükség van magyarokra. Ő azonban nem bírta az asszimilációs nyomást, családja elszlovákosodott, így az emléktáblán Július Krčméry szerepel. 1953-58 között szolgált Kassán.
Gyermekkoromban találkoztam vele egyszer, amikor Lónyabányán szolgált. Magyarul beszélgettünk. Ott is hunyt el.
Hiába, „megverem a pásztort és elszélednek a juhok.“ Hát így csappant meg alaposan az evangélikus magyarok száma Szlovákiában. A feltámadás várat magára.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
