Magyar magyarnak partnere

Pontosan 36 évvel azután, hogy Tóth Lajos ötvenedik születésnapjára „álcázott” konferenciával a felvidéki magyar értelmiség elindította a rendszerváltást Csehszlovákiában, ugyanabban a Centrál szállóban gyűltek össze újra a „Magyar közügy” rendezvénysorozat résztvevői. A mottó – s egyben a küldetés – most is ugyanaz: „magyar magyarnak partnere”.

Miért pont itt és most?

A helyszín és az időpont nem véletlen.

1989. november 17-én, miközben Prágában a Národní třída-n a rendőrség a diákokat verte, Vágsellyén egy hivatalosan „Csehszlovákiai Magyar Értelmiségi Lét” címmel meghirdetett konferencia zajlott.

Akkor a teremben ott volt a teljes generációs paletta: a két háború közti öregek, a ’68-asok és a fiatal „progresszívek” (ami akkor teljesen mást jelentett, mint ma). Az estét egy szigorúan titkos, éjszakai alapító ülés koronázta meg egy vágsellyei lakásban, ahová Molnár Imre egyenként „csempészte” át a megbízható embereket a hivatalos fogadásról. Ott született meg az FMK, az első független magyar politikai párt Csehszlovákiában.

Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke (Fotó: Felvidék.ma)

Két út áll előttünk: leépülés vagy felépülés?

Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke 2025. november 17-i köszöntőjében nem kertelt:

„A szabad választások, a szabad piac, a szabad vélemény és a nyitott határok klasszikus polgári vívmányain túl közösségi ügyeinkben a rendszerváltás vesztesei vagyunk, vagy ha kicsit elnézőbbek akarunk lenni: győztesei közül az utolsók.”

Felsorolta a fájó tényeket: 150 ezerrel kevesebb magyar, nincs alkotmányos garancia a jogállásunkra, nyelvünk nem egyenrangú, iskolahálózatunkat nem védi törvény, nincs magyar többségű megye, a ’45–48-as sérelmekért nem hangzott el megfelelő bocsánatkérés, és elvesztettük a parlamenti képviseletet.

Innen szép nyerni, mondhatnánk, s ezt érzékelve a pártelnök ki is jelölte az irányt:

„Ma két út áll előttünk: a leépülés és a felépülés útja. Az egyikhez elég, ha kikapcsoljuk a józan életösztönt. A másikhoz szövetségkötés kell. Én az utóbbit ajánlom.”

Szarka László történész (Fotó: Felvidék.ma)

Hogyan született 1989-ben egy párt egy éjszaka alatt?

Szarka László történész felidézte: a kisebbségi magyarok – Felvidék, Erdély, Vajdaság, Kárpátalja – élen jártak a saját országuk demokratikus átalakulásában. A magyarországi „legpuhább diktatúra” szabadsága részben rajtuk keresztül sugárzott át a határokon. A Centrálban tartott konferencia utáni éjszakán, egy vágsellyei lakásban történt az, ami sokkal fontosabb volt a szép beszédeknél: „az első magyar kisebbségi párt megalapítása. Politikai párt nélkül nincs politikai élet, nincs közösségi élet.”

Öllős László politológus hozzátette a legendás mondatot: „November 17-én sosem veszek öltönyt, mert forradalmat öltönyben nem csinálunk.” A pulóver azóta is szimbólum maradt: le kell hajolni a néphez.

Molnár Imre történész pedig elmesélte, hogyan „csempészte” át éjfél után az embereket a hivatalos fogadásról a párhuzamosan zajló pártalapító ülésre, és hogyan robbantotta be egy (később fake newsnak bizonyult) prágai hír a nyilatkozathullámot. Másnap az ő remegő hangú élő interjúja szólt a Kossuth Rádió Déli Krónikájában:

„Megalakult Csehszlovákiában az első független magyar politikai szervezet.”

Öllős László politológus (Fotó: Felvidék.ma)

Visszahozták Esterházy Jánost – és vele a méltóságunkat

Molnár Imre elmondta, eredetileg a csehszlovákiai magyar értelmiség útjáról szóló előadásra kapott felkérést, de úgy döntött, születésnapi ajándékként inkább egy emberről beszél: Esterházy Jánosról. Az előadás revelációként hatott. Grendel Lajos akkor úgy összegezte:

„Ha ilyen őseink vannak, akkor nekünk nincs miért szégyenkeznünk.”

A teremben tudatosult: a kommunizmus nem csak jogainktól, hanem a múltunktól is megfosztott bennünket. Múlt nélkül azonban nincs jövő.

Van még esély területi autonómiára 2025-ben?

Szarka László realista mérleget vont: a három nagy opció közül az együttkormányzás (Dzurinda-kormányok 8 éve) részben sikerült, a területi autonómia azonban mára elveszett. Maradt a funkcionális önkormányzatok építése (oktatási, kulturális, regionális társulások).

Öllős László viszont nem engedte el az álmot:

a szlovák közvélemény irracionális félelme („az autonómia = Szlovákia szétverése”) megváltoztatható.

A belgiumi német közösség példája mutatja, hogy két különálló területi egységgel is lehet stabilan működni. A XXI. század új eszközei (internet, nyitott határok, erősödő közép-európai identitás) lehetőséget adnak egy nagy kisebbségi összefogásra. „Végül is egyszer élünk. Lássunk hozzá!”

Molnár Imre történész (Fotó: Fotó: Felvidék.ma)

Lehet rendszert váltani morális megújulás nélkül?

Molnár Imre a lengyel Szolidaritás 21 pontos programját hozta példának: csak egyharmada volt gazdasági, egyharmada szociális, egyharmada morális követelés. Enélkül az erkölcsi dimenzió nélkül szerinte nem megy.

„Minden nemzet alapköve a tiszta erkölcs”

– idézte Berzsenyit.

Mit üzen 2025 a felvidéki magyarságnak?

Szarka László végszóban konkrét cselekvési tervet tett az asztalra:

• Magyarország támogassa nemcsak a magyarokat, hanem a szlovákokkal közös programokat is.
• Magyar–szlovák megbékélési alap létrehozása (francia–német modell).
• Vasárnapi magyar iskolák hálózata a vegyes házasságban élő gyerekeknek.
• Kistérségi logika (Mátyusföld, Gömör, Bodrogköz, Ung-vidék) és helyi felelősök kinevezése.

’89 novembere kötelez, mert a rendszerváltás a nemzetiségi jogokban és régióink életminőségében még nem teljesedett be – fogalmazta meg Gubík László, amiből levonható a következtetés: a Centrál 2025-ben ugyanazt üzente, mint 1989-ben – a felvidéki magyar közösség sorsa a saját kezünkben van.

Most már nem elég nosztalgiázni. Most már cselekedni kell!

szd/Felvidék.ma