Olyan római kúriára van szükségünk, amely egyre inkább misszióját végzi, amelyben az intézmények, hivatalok és feladatok a mai kor nagy egyházi, pasztorális és társadalmi kihívásait tartják szem előtt, és nem csak a megszokott adminisztrációt teljesítik – hangoztatta XIV. Leó pápa a római kúria tagjait fogadva hétfőn.
A katolikus egyházfő szokás szerint a karácsonyi ünnepek előtt a Vatikánváros hivatalaiban dolgozó bíborosokat, valamint azok egyházi és világi munkatársait fogadta. Beszédében az egyház, kiváltképpen a kúria szolgálatvégzéséről szólt, amelyet jól ismer, hiszen májusi pápaválasztásáig Robert Frances Prevost bíborosként az egyik jelentősebb vatikáni hivatalt, a püspöki kongregációt vezette.
XIV. Leó elődje, Ferenc pápa legelső, 2013-ban kiadott, Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdítását idézte, amelyben az egyház életének pilléreként a küldetést és a közösségépítést jelölte meg. Ferenc pápához kapcsolódva XIV. Leó a kúria küldetéséről szólt, hangoztatva, hogy a vatikáni hivatalok szerkezeti felépítésének nem szabad „megnehezíteni, lassítani az Evangélium iramát, vagy megakadályozni az evangelizáció dinamizmusát”.
„Olyan római kúriára van szükségünk, amely egyre inkább misszióját végzi, amelyben az intézmények, hivatalok és feladatok a mai kor nagy egyházi, pasztorális és társadalmi kihívásait tartják szem előtt, és nem csak a megszokott adminisztrációt teljesítik” – mondta a pápa.
Úgy vélte, az egyháznak „intra” és „extra”, vagyis belső működésében és a világban való jelenlétével utat kell mutatnia „egy új emberiség számára, amely többé nem az egoizmus és individualizmus logikáját követi, hanem a kölcsönös szeretetet és szolidaritást”.
Ami az egyház és a Vatikán belső életét illeti, a pápa szerint a személyes kapcsolatokat és a hivatalok működését is bizonyos merevség és megosztottság jellemzi: a szinodális egyházat, amelyben mindenki ugyanazon a küldetésen dolgozik és együttműködik, kijelentések és dokumentumok helyett inkább gesztusokkal és megfelelő hozzáállással lehet építeni – hangoztatta. A kúria olyan egyházi tagjairól beszélt, akik többéves szolgálatuk alatt keserűséggel és csalódással tapasztalják környezetükben mások részéről a „hatalomgyakorlás, a mindenáron főszereplés, az egyéni érdekek előrehelyezése” vágyát.
„Ilyenkor merül fel a kérdés, hogy lehet-e barátoknak lenni a római kúrián, lehet-e testvéri baráti kapcsolatban lenni a hétköznapi terhek közepette, mivel jó, ha megbízható barátokra találunk, félretéve a kétszínűséget és egymás megkerülését” – jelentette ki a pápa.
Hasonló helyzetet írt le XIV. Leó pápa az egyházon kívüli világban is, amelyet „viszály, erőszak, konfliktusok sebeznek, amelyben az agresszivitás és a harag erősödését tapasztaljuk, amit nem ritkán a digitális világ és a politika eszközként használ fel”.
A pápa rámutatott: a túlzottan darabjaira tört emberi és kulturális környezetben a kúriának és az egyháznak szélesebb távlatot kell felölelnie, és „kis kertészek helyett, akik saját kertjüket gondozzák”, az egyház tagjainak az egyetemes testvériséget kell szolgálni a különböző nyelvű és kultúrájú népek és vallások között.
XIV. Leó a kúria tagjainak karácsonyi ajándékként a tizennyolcadik században élő, a Feltámadásról nevezett Lőrinc karmelita szerzetes Isten jelenlétének gyakorlata című könyvét adta át. A könyv elolvasását a pápa a Törökországban és Libanonban november végén, december elején tett legelső külföldi útja alkalmával az őt kísérő újságíróknak is ajánlotta, hangoztatva, hogy a mű saját hite vízióját foglalja össze.
XIV. Leónak a kúriához intézett beszéde mintegy bevezette a pápa által január 7-re és 8-ra meghirdetett konzisztóriumot, amelyre a bíborosi testület tagjait szólította a Vatikánba közös tanácskozásra.
MTI/Felvidék.ma
