Vannak események, amelyek túlmutatnak a kötelező protokollon és a báli szezon csillogásán. A Pesti Vigadó falai között megrendezett XII. Budapesti Székely Bál idén pont ilyen volt. Nemcsak a találkozás öröme vagy a közös gyökerek miatt, hanem mert olyan elismerések találtak gazdára, amelyek a mi közösségünknek is fontos visszaigazolást jelentenek.
Az est folyamán ketten is átvehették Szász Jenőtől a Tiszteletbeli Székely címet: Szarka Tamás, Kossuth-díjas művészünk, valamint Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója.
(Fotó: Erdély Bálint Előd, Magyari Hunor)
A két díjazott életútja különböző, mégis ugyanazt az értékrendet képviselik. Aki ismeri Szarka Tamás munkásságát, tudja, hogy nála hitelesebben kevesen közvetítik azt a fajta „őserőt”, ami a székelyek sajátja is.
Bakondi György méltatása során pedig a közösségért végzett áldozatos munkát és a nemzet biztonsága iránti elkötelezettséget emelték ki.
(Fotó: Erdély Bálint Előd, Magyari Hunor)
Ezen az estén a felvidéki magyar lélek, a rendíthetetlen szolgálat és a székely virtus hivatalosan is kezet fogott Budapest szívében.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által szervezett est fővédnöke Kövér László volt, a program pedig hozta a tőle elvárható magas színvonalat. A Hampel Katalin nevével fémjelzett viseletbemutató megmutatta, hogy a magyar elegancia nem múzeumba való, hanem a ma emberének is tartást ad.
(Fotó: Erdély Bálint Előd, Magyari Hunor)
A színpadra a Kárpát-medence legkülönbözőbb pontjairól érkeztek a fellépők. Különösen szívet melengető volt látni a kárpátaljai művészeket, többek között Szűcs Nellit, akik a háborús mindennapokból érkezve emlékeztettek minket arra, mi a valódi tétje a kultúra megőrzésének. A zenei paletta is színesre sikerült: Keresztes Ildikó és a Kokas Banda mellett olyan formációk is színpadra léptek, mint Pásztor Anna és Pásztor Sámuel duója, vagy éppen Papp Máté játéka.
A vacsora utáni mulatságról Mici Farkas Gyula, Beke Farkas Nándor és a Kokas Banda gondoskodott, ahogy azt egy rendes bálon illik.
(Fotó: Erdély Bálint Előd, Magyari Hunor)
De ami a lényeg:
Szarka Tamás és Bakondi György elismerése nem csupán egy-egy kitüntetés a sok közül. Azt jelzi, hogy a székelység, a felvidékiség és az anyaországi szolgálat között van egy nagyon is élő, közös nevező.
A „tiszteletbeli” jelző ebben az esetben csak formalitás – a közös hang eddig is megvolt, mostantól csak még hangosabban szól.
Csonka Ákos, Felvidék.ma
