A magyar hősök emlékezetét először az első világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe, majd a Hősök emlékünnepét 1924-ben rögzítette Magyarországon is törvény, de 1945 után nem ünnepelte senki. A rendszerváltás-változás után az ünnepet „rehabilitálták” és a Magyar Országgyűlés 2001-ben kibővítette a törvény hatályát mindazokra, akik vérüket ontották Magyarországért.
Száz év tükrében a nagy háború 1916–2016 címmel hirdetett történelmi ismeretterjesztő klipvetélkedőt az Aspektus, aminek nyitórendezvényét május 23-án rendezték meg az ELTÉ-n. A vetélkedő során a szervezők a Kárpát-medencében élők (így a felvidékiek) akár az első világháborút valamilyen szinten érintő, akár dédszüleikről szóló, vagy történetüket legalább részben feldolgozó kisfilmjeire számítanak – egészen 2016. december 31-ig. Az 1916-os esztendőről tartott vitaest muníciót, elrugaszkodási pontokat volt hivatott biztosítani a 2-4 perces klipet készíteni szándékozóknak.
„Az I. világháború története rendkívül érdekes, ám mivel a mai fiataloktól messze áll, s a hagyományos tanítási megközelítések nem elég hatékonyak, formabontó megoldásokkal kell iránta az érdeklődést felkelteni” – vetette fel Ősz Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vezető oktatója, a Petőfi Sándor Gimnázium tanára, aki kiváló kezdeményezésnek véli e témakörben a klipvetélkedő meghirdetését. Vagy inkább folytatását, hiszen az Aspektus két évvel ezelőtti Száz év tükrében az erőszak 1914– 2014 című, a szarajevói merényletre koncentráló sikeres pályázata számított igazán úttörőnek, ez a mostani annak a folytatása.
Az Aspektus mostani Száz év tükrében a nagy háború 1916– 2016 elnevezésű történelmi ismeretterjesztő klipvetélkedőben a két éve felhalmozott ismeretek tapasztalatait hasznosítja. A buktatókat immár kikerülve nyújtották be pályázatukat az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottsághoz. A Kulturális Életért Közhasznú Egyesülettel továbbra is főként a 16 és 26 év közötti diákkorosztályra számítanak a kisfilmpályázat meghirdetésekor azzal az alapvető különbséggel, hogy 4–5 perces produkció helyett most 2–4 perceseket kérnek.
Nemcsak a pályázat feltételeiről, hanem minden további, a pályázattal kapcsolatos tapasztalatukról folyamatosan, egészen a 2016. december 31-i határidőig be fognak számolni a szervezők a www.aspektus.eu honlapon, valamint az Aspektus facebook-oldalán. Szeptembertől kezdődően heti rendszerességgel a klipkészítés szerkesztési tapasztalatairól szerveznek másfél órás gyakorlatot az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékén.
Lehet hozzájuk fordulni az ujaspektus@gmail.com e-mail címen, illetve a honlapon már él az az oldal, ahol a szervezők arcképére kattintva küldhető nekik közvetlenül is e-mail, de a lehetőséget még felhasználóbarátabbá alakítják az elkövetkező napokban.
A sorozatindító klipvetélkedő nyitórendezvényén Ősz Gábor összegezte a középiskolás tanár kollégákkal az I. világháború tanításával kapcsolatos legfrissebb tapasztalatokat. Elsőként a Szent Margit Gimnázium történelemtanárát hívta a pulpitushoz. Lados Balázs, a Rákóczi Szövetség nyári történelemtáborának egyik fő szervezője arra hívta fel a figyelmet, hogy hat éve vezetnek túrákat a Rákóczi Szövetséggel Lengyelországba katonasírok meglátogatására. Jártak már az Uzsoki–hágónál, megfordultak a háború különböző felvidéki helyszínein, sőt a Doberdó környéki temetőkbe és Erdélybe is szerveztek már lövészárok-látogatást. Sokkal hatékonyabban keltik fel a történelem iránti érdeklődést ezek a kirándulások, mintha csak a térképen „kalandoznának” – állítja Lados Balázs.
Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumának vezető történelemtanára, Száray Miklós sem tagadja, hogy a gyerekeket nagyon nehéz aktivizálni. Szüleikkel egyetemben többnyire arra hivatkoznak, hogy nincs idejük. A két évvel ezelőtti klipvetélkedő feltételeit kidolgozó, több történelemkönyvet is jegyző Száray Miklós szerint viszont mégsem lehetetlen, hogy foglalkozzanak a témával, hiszen ha szűkebb közösségükben sikerül megvizsgálniuk, hogyan jelenik meg a világháború például a különböző világháborús emlékművekben – vagy más konkrét témát kapnak, hogy miről készítsenek klipeket –, akkor magukénak érzik a feladatot és sikerre viszik az ügyet.
Száray Miklós. (Fotó: Thaler Tamás)
Ősz Gábor konkrét példái között elsőként Jaroslav Hašek Švejk című műve hangzott el, amely élményszerűen jeleníti meg ugyan a háborút, de hiányossága az adott szempontból, hogy csak 1916-ig követi azt. Szerencsére a történetnek van folytatása is – mutatott rá Ősz Gábor. Hašek szellemi utóda, Karel Vanek megírta előbb a Švejk az orosz fronton, majd a Švejk az orosz fogságban című regényt. Így a švejki életút nem maradt torzóban.
Ősz Gábor szerint a diákokhoz közelebb hozza Švejk alakját, ha utaztatják a Monarchiában és színielőadásban jelenítik meg azt, hogy milyen élményeket élhetett át. Klipes szempontból hasznosnak bizonyulhat, hogy a Švejk története nemcsak képregényként, hanem bábszínházi figurákkal is látható. De vannak más – szintén humoros – irodalmi művek, amelyek a korszakot a diákok számára megidézhetővé, és ugyanakkor átélhetővé is teszik. Harminc–ötven olyan, jól hozzáférhető irodalmi alkotás van, amelyek alapján akár forgatókönyvet, így klipforgatókönyveket is lehet írni. Ráadásul az I. világháborús dalok szintén jó alapanyagnak számítanak.
A klipvetélkedő egyik nagy előnye, hogy nem kell hozzá bonyolult szerkesztőprogramot használni, hanem a YouTube-klipkészítőnek és egy mobiltelefon vagy egy olcsó fényképezőgép filmező programjának segítségével lehet a sokkal költségesebb filmes műfaj profi felszerelését kiváltani. Eközben a különböző múzeumok, így a Hadtörténeti Múzeum frissen, pénteken megnyílt I. világháborús kiállítása szintén kéznyújtásnyira áll és rendkívül sokat segíthet. (Utóbbiról egyébként az Aspektus a mostani rendezvény népszerűsítése érdekében készített egy bő négyperces összefoglalót, amely a szervezet említett oldalain megtekinthető.)
Gerő András, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára előadását azzal kezdte, hogy az I. világháborút kezdetben a Nagy Háborúként emlegettük és csak a II. világháború miatt kereszteltük el I. világháborúnak. De a nemzetközi, különösen az angolszász szakirodalomban egyszerre létezik a terminológiában az I. világháború és a Nagy Háború mint elnevezés. Gerő András szíve szerint mindenkit arra ösztönözne, hogy használja a Nagy Háború elnevezést is. Az oroszok a II. világháborút Nagy Honvédő Háborúként is említik, mi ugyancsak használhatnánk e kétféle terminológiát. Az I. világháború-megnevezéssel mintegy leértékeljük a Nagy Háborút, aminek rengeteg áldozata volt. A magyarlakta területeken csak az emlékpontok száma 3500-ra tehető.
Gerő András. (Fotó: Thaler Tamás)
Pollmann Ferenc, a Hadtörténeti Intézet vezető munkatársa szerint azonban az I. világháború mint elnevezés egyáltalán nem leértékelő. Több kontinensre való kiterjedésére utal benne a világ-előtag, maga a kifejezés ráadásul már száz éve, még jóval a II. világháború előtt megszületett. A hadtörténész ezt követően az 1916-os esztendő egyik nagy jelentőségű hadjáratát, a Bruszilov-offenzívát elemezte, amely 1916 júniusának elején kezdődött és szeptember végén fejeződött be – elképesztő, milliós nagyságrendű emberveszteséggel. Az átlagolvasó a nyugati front eseményeivel inkább tisztában van, míg a keleti front eseményei mindenkor kevésbé álltak az érdeklődés középpontjában – folytatta Pollmann Ferenc. Az oroszoknak ez a hadművelet 1916 nyarán példátlan sikert hozott, ugyanakkor nem tudták igazán kiaknázni győzelmüket. Így a Bruszilov-offenzíva – a hatalmas emberveszteség és a feleslegesen elpazarolt erőforrások miatt – közvetve hozzájárult az orosz hadsereg összeomlásához, ami 1917-re be is következett. Kész csoda, hogy az áttörés ellenére a Monarchia stabilizálni tudta helyzetét, ami mellett az is kétségtelen, hogy ha a németek nem segítenek rajtunk, akkor közel kerültünk volna az összeomláshoz. Ez a fronton szerzett tapasztalat szerepet játszhatott abban, hogy a második világháborúban a magyarok bizonyos szimpátiával viseltettek a németek iránt. A Monarchia veszteségei 1916 nyarán óriásiak: átlagban 50–60 százalékosak, ami egyes hadosztályok esetében akár 80–90 százaléknyi is lehetett.
A Bruszilov-offenzíva következtében egy 14 ezres hadosztályból négy nappal később összesen 1500-an maradtak életben. A pusztulás oly mértékű volt, hogy ha a németek akkor nem nyújtanak segítséget, a Monarchia összeroppan és ennek következtében valószínűleg hamarabb befejeződik a világháború. Kizárt ugyanis, hogy Németország egymagában továbbra is képes lett volna állni a sarat. Pollmann Ferenc úgy látja, hogy a Monarchia majd’ valamennyi jelentősebb győztes hadműveletét a németek segítségének köszönhette, így az 1916-os román betörés utáni közös ellentámadást szintén, amikor megsemmisítő vereséget mértek a központi hatalmak a román hadseregre és Bukarestet is elfoglalták. Kétségtelen, hogy a német hadsereg jóval erősebb és hatékonyabb volt, mint a Monarchia serege, amely nem volt kellőképpen felkészülve a háborúra, hiszen Ausztria-Magyarország nagyságrenddel kevesebbet költött a hadseregre, mint riválisai.
Tudósítónk közbevetésére, miszerint csak a második világháborúban sikerült megvalósítani a villámháborút, pedig az elsőt is eredetileg ilyenre tervezték (gondoljunk csak a Franciaország lerohanására kidolgozott Schlieffen-tervre), Pollmann Ferenc azt válaszolta, hogy ez valóban így van. Ekkor még senki sem gondolta, hogy állóháború fog kialakulni. Minden hadvezér arra számított, hogy gyors támadással megsemmisíti az ellenséget. Senki nem hitte, hogy a hadseregek egy-egy adott frontszakaszon hónapokon keresztül fognak majd a lövészárkokban farkasszemet nézni egymással. Ez pedig végül is törvényszerű volt, mivel az új, nagy hatású sorozatlövő fegyverek valójában a védelmet erősítették. A védőállásokba beépített géppuska ellen a hagyományos gyalogsági vagy lovasroham tulajdonképpen reménytelen vállalkozásnak bizonyult. Pokolian nagy árat kellett annak fizetnie, aki mégis erre szánta rá magát.
Pollmann Ferenc. (Fotó: Thaler Tamás)
Ilyen tekintetben ezt támasztja alá az orosz Bruszilov tábornok 1916 nyarán megvalósított offenzívasorozata is, amely szakított a korábbi hagyományokkal. Bruszilov újításának lényege, hogy megakadályozza: a támadást követően az ellenség a támadás helyszínére tartalékokat csoportosítson át. Vagyis nem egy, hanem négy helyen kívánta áttörni a védelmi vonalakat. Úgy okoskodott, hogy egyszerre négy helyen a megtámadottak képtelenek lesznek kellő számú tartalékot bevetni. Terve tökéletesen bevált, amihez persze „kellettek” a Monarchia hadvezetési hibái is.
Viszont azt is el kell ismerni – hangsúlyozta Pollmann Ferenc –, hogy Bruszilov hiába volt sikeres 1916 nyarán, hiába szakította át több ponton is a frontot, döntő győzelmet mégsem tudott elérni. Ahhoz, hogy stratégiai győzelmet arasson, nem volt kellő tartalék ereje, másrészt pedig nem tudta megakadályozni azt, hogy a németek a Monarchia segítségére siessenek. Ezért a Monarchiának végül mégis sikerült megszilárdítania keleti frontját, bár kétségtelen, hogy csak jó néhány tucat kilométerrel nyugatabbra.
Tudósítónk megjegyezte, a Bruszilov-offenzívának „köszönhetjük” a románok 1916. augusztus végi betörését is. Pollmann Ferenc erre reagálva elmondta: ez tulajdonképpen így van, hiszen a románok nem vállalkoznak a támadásra az orosz sikerek nélkül. Viszont a sikeres ellentámadás során itt sem boldogultunk volna a németek segítsége nélkül. Kétségtelen, hogy a központi hatalmak bukaresti bevonulása után a román hadsereg már-már teljes megsemmisülésével lehetett számolni, amire végül az orosz segítség miatt mégsem került sor, sőt a román hadsereget még csak le sem fegyverezték. Ez majd lehetővé teszi a számukra, hogy 1918 végén ismét bevonuljanak Erdélybe.
(A vitaestről szóló összefoglaló befejező része itt olvasható.)
