A felvidéki magyar oktatásunk, főleg a kisiskolák helyzete kapcsán gyakran halljuk vagy olvassuk az olyan kifejezéseket, mint a mentőöv és a tűzoltás. Elmondjuk, hogy a nehéz helyzetben lévő kis létszámú nemzetiségi intézményeinknek bizony gyakran van szükségük valamilyen mentőövre, s amit a kormány próbál megoldani, az sajnos csak amolyan tűzoltás.
Talán senki sem vitatja, hogy oktatáspolitikánk bizony még mindig nem elég tökéletes, megannyi kívánalmat hagy maga után. A problémáknak vannak anyagi vetületei és szakmai hiányosságai. S mindez a kisebbségi iskolákat még hatványozottabban érinti.
A helyzetért felelős első számú illetékeseket ezért szemmel kell tartaniuk képviselőinknek, polgármestereinknek, az iskolaügy szakembereinek és vezetőinek: országos, megyei, járási, illetve regionális szinten egyaránt. A feladat itt tehát állandó jellegű. Mert a mentőövvel csak pillanatnyi helyzeteket lehet megoldani, s ez nem eszköze a hosszú távú tevékenységnek, biztonságnak. Persze mindig jó, ha ott van a hajón, és főleg akkor hasznos, ha vészhelyzetbe kerülünk. A tűzoltást sem jó sűrűn gyakorolni, illetve a tüzet minél előbb el kell oltani.
Nos, ezek után nyomban felmerül a kérdés: mit tehetünk még eme két műveleten kívül, mi egyébre lehet még szükségünk? Hogy kilábaljunk a bajból, ne csak keseregjünk, s ne csak mástól várjuk a megoldásokat, lehetőségeket! Egy hosszabb távú, alaposan és körültekintően kidolgozott stratégiára lenne szükségünk. Amely a mélyreható és alapos felmérések, kutatások után elénk tárná állapotunkat, azt, hogy hányadán is állunk valójában az egyes problémákat illetően.
Többször leírtam már: az iskolába bizony gyerekecske kell. Sokkal több, mint amennyi jelenleg születik. Ez pedig függvénye a családpolitikának, a szociális helyzetnek, no meg a mély hitnek is. Vajon milyen a mi stratégiánk erre vonatkozólag?
Iskoláink állapotáért sokan felelősek vagyunk. A magyar szülők és pedagógusok, az igazgató és iskolatanácsok, az önkormányzatok, a fenntartók s az alapítók egyaránt. No meg persze pártjaink, képviselőink is. Minden szinten természetesen. De mindenkinek megvan a maga feladata is.
A védőernyőt az iskola felé elsősorban nem a tanároknak kell biztosítaniuk. Az ő feladatuk az oktatói-nevelői munka jó színvonalú biztosítása. Az objektív dolgok-problémák kiküszöbölésén kívül igen fontos, hogy intézményeinkben jó légkör, kifogástalan hangulat legyen. Hogy a diákok és a pedagógusok érezzék azt a nyugalmat, ami garantálhatja a kreatív munkát, záloga lehet minden sikernek, s hozzájárulhat a nehézségek megoldásához is. Mindezt elsősorban az igazgatóknak kell garantálniuk. Az iskolavezető legyen egy-egy kollektíva legrátermettebb személyisége: karizmatikus, nagyvonalú, igazságos és elfogulatlan ember. Legyen szakmailag a legképzettebb, legyen határozott fellépése, jó diplomáciai érzéke. Ha ez nincs meg, keresni kell a megoldást, akárcsak a bevezetőben említett problémák esetében.
Talán jobban oda kellene figyelni az alapítványi, szponzori, önkormányzati vagy egyéb támogatások megfelelő elosztására, felhasználására is. Gyakran emlegetjük még az anyagi injekciókat is, melyeket időnként az anyaországból kapunk. Ezeket ugyancsak körültekintően kell kezelni s a legfontosabb dolgokra fordítani.
Az is eszembe jut néha, hogy mi lenne, ha egy-egy község, közösség iskolaproblémáját a szomszédos települések együtt oldanák meg. Akkor talán nem fordulna elő, hogy például két-három közeli falu közül egyikben sincs iskola. Nem ismerem az anyagi problémák ilyetén való realizálásának lehetőségét, de hátha lehetne megoldást találni arra, hogy közös összefogással legalább az egyik helyen maradjon meg a kisiskola.
Ismerjük el azt is, hogy pedagógusaink legtöbbje hasonló diplomával rendelkezik, és képes a tanítást elfogadható szinten biztosítani. Igaz, nem mindenki egyforma eredménnyel végezte tanulmányait, de hát ez fennáll a többi szakterületen is (orvosoknál, mérnököknél, tisztviselőknél). Nem mindig indokolt tehát, hogy gyermekünket más helyre vigyük csak azért, mert ott többen vannak és ott valami csodát tesznek vele. Kevésbé tehetséges pedagógus a nagy tantestületekben is akad. S ha ilyen-olyan céllal elvisznek egy-két gyereket is a alacsony létszámú kisiskolából, akkor az lehet, hogy annak megszűnéséhez vezet.
A dolgoknak tehát számos összetevőjük van, a gyakran hangoztatottakon kívül. S bizony nekünk lehetőleg azokra is oda kell figyelnünk!
