Több oldalról is szorítóban érezheti magát Marian Kotleba, a Mi Szlovákiánk Néppárt (LSNS) – az idén márciustól a pozsonyi parlamentben politizáló – elnöke – olvasható a Magyar Nemzet csütörtöki számában. A magyarországi napilap arról közölt összeállítást, hogy az utóbbi időben Szlovákiában egyre több olyan militáns szervezet nőtt ki a földből, amelyek a süllyesztőbe helyeznék a pártelnököt, aki a besztercebányai megyefőnök is egyben.
Úgy tűnik, hogy a Mi Szlovákiánk Néppártot (LSNS) is elérte a parlamentbe bekerülő radikális pártok klasszikus problémája, hiszen a törvényhozásban már nem folytatható az a politikai stílus, ami az utcai-mozgalmi politizálás során még megengedett.
A cigányokat korábban parazitának nevező, és a második világháborús szlovák bábállam vezetőjének, Jozef Tisónak szellemi örökségét nyíltan felvállaló Marian Kotlebáról csalódott szavazói közül egyre többen gondolják úgy, hogy áruló lett. Olyan vádak fogalmazódnak meg, miszerint az LSNS nem ér el semmit a pozsonyi parlamentben, és csak az állami támogatásra utazik.
A Kotleba vezette alakulat komoly eredménynek tartja, hogy ennyi idővel a választások után a közvélemény-kutatások szerint 8,9 százalékon állnak, fél év ellenzéki lét után nem csökkent a támogatottságuk. A szlovák szélsőjobboldalon viszont kihívói akadnak az LSNS-nek, a Szlovák Megújhódási Mozgalom (SHO) például már 45 ezer Facebook-követővel rendelkezik, csak alig 30 ezerrel lemaradva az előbbitől.
Helyet követelnek maguknak a Szlovák Honvédek is, a radikális szervezet a múlt héten tartotta harci kiképzőtáborát Léva mellett. Jelszavuk: „Testben-lélekben szlovák vagyok, nem szeretek fél szívvel”. Ők a Szülőföldünk-Jövőnk nevű testvérszervezetükkel csatornatisztítást, temetőtakarítást, családi napokat rendeznek, motoros klubokat alapítanak.
A napilap beszámol arról, hogy a szélsőségesség megjelent a szlovák politikai spektrum túlsó szélén is. A Nagybiccsén alapított Ellenállás (Vzdor) egy antiglobalista, radikális baloldali mozgalom, amely béke- és egyenlőségpárti, valamint nagy becsben tartja a nácik ellen fellépő második világháborús partizánokat. Paradox módon ők szintén ugyanarra a politikai elitből kiábrándult, szegény, alacsony képzettségű és a rendszerváltás vesztesének számító réteg szavazataira számíthatnak, amelyre Kotleba.
A radikális jobboldalon azonban a Robert Svec vezette SHO a legérdekesebb. Svec elegánsan, öltöny-nyakkendőben nyilatkozik, Kotlebánál visszafogottabban. Keményvonalas eszméit viszont nem rejti véka alá, minden idők legrátermettebb vezetőjének pedig Jozef Tisót tartja.