Egy sólyom szállt le közénk, és megmutatta, honnan ered a magyarban a szabadságvágy, miért kényszerül az igaz magyar ember küzdeni az igazságért, harcolni a szabadságért.
A Csemadok komáromi alapszervezete és a Hírek.sk egy könyvbemutató erejéig hozta el a komáromiak közé a legendás könyvkiadó vezetőjét, Püski Istvánt és a szerzőt, Cey-Bert Gyula Róbertet, a szabadság harcosát. A szerzővel Csámpay Ottó szociológus, több egyetem óraadó tanára beszélgetett.
A harcos megszületik, nevelődik, és ha a sors és az idő úgy hozza, a tettek mezejére lép. Cey-Bert Gyula Róbert is különös kényszert érzett, hogy Kaposvárról 1956. október 25-én felmenjen Pestre és harcoljon az elnyomók ellen. A Corvin-közben a legendás Pongrátz Gergely vezetése alatt harcol, és a november 4-i szovjet bevonulásig átéli a szabadság és a győzelem eufóriáját, a nemzet együvé tartozását és megtisztulását. A bevonulás után visszatér Kaposvárra, majd november 22-én kénytelen elhagyni a megszállt országot.
Ausztriában érettségizik, Genfben elvégzi a gazdaságtudományi szakot és a szociológiát, majd a párizsi Sorbonne-on írja doktori disszertációját az étkezési szokások pszichológiájából.
Genfben egy Motivációs és Kommunikációs Kutatóintézetet alapít és működtet, onnan pedig csak egy ugrás Bécs, ahol nagyon szoros kapcsolatot épít ki Mindszenthy József bíboros- hercegprímással. A bíboros indította el őt a történetkutatás útján, és bízta meg azzal, hogy egy Szent Istvánról készülő kötetben végezze el első királyunk karakterológiai elemzését.
1981-ben megözvegyül és átköltözik a Távol-Keletre, mert, ahogy fogalmazott, az emberben élő ősképek hívták őt a csodák országába. Alapít egy gasztronómiai kutatóintézetet, magyar őstörténeti kutatásokat végez Ujguriában, Tibetben, Mongóliában, vallástörténeti kutatásokat Burmában, Laoszban és Thaiföldön. Ennek kapcsán még egy lámakolostorba is bevonul.
A szabadságharcos más népek országában is szabadságharcos, harcol a Burmában elnyomott karenni nép oldalán, de Afganisztánban is az orosz elnyomók ellen.
Megválasztották a Gasztronómiai Világtanács főtitkárává, majd a világszövetség elnökévé. (Csámpay Ottó fel is elevenítette, hogy Cey-Bert Róbert első látogatását úgy jelentette be feleségének: főznöd kell a vendégnek, mert a Gasztronómiai Világszövetség titkára érkezik.)
1996-ban hazaköltözik Siófokra, és ír. A szabadságharcos könyvei pedig azóta úgy sorakoznak, mint a katonák. Olyan katonák, akik a magyarok öntudatra ébredéséért, a magyar büszkeségért harcolnak. Ezek a katonák a Habsburgok ideje alatt, az 1848 utáni Bach-korszak idején Budenz és Hunsdorfer ténykedése által ránk kényszerített történelemszemlélet ellen küzdenek, melyet a kommunista történelemszemlélet tovább folytat. Harcolnak a magyar történelmet a mai napig is félremagyarázók hamissága ellen, hogy a magyarság végre megtalálja az utat valódi őseihez és dicsőséges múltjához. Ha a történelmünket nem mi, hanem idegenek írják, akkor csak a vesztes csatákat fogják belénk sulykolni, azzal a céllal, hogy megtörjék a gerincünket.
Az egyik könyvkatona valóságosan mutatja be első királyunkat, Attilát, az ókor egyik legnagyobb hadvezérét és leghatalmasabb uralkodóját. A mai oktatás Attilát, a római történész, Marcellinus Ammianus tükrén keresztül tárja elénk, aki szerint a hunok barbárok, kegyetlenek és a nyereg alatt puhított nyers húst esznek. De ma már amerikai és francia szerzők is megtalálták az utat Attila valós képéhez, csak a magyar történészek ragaszkodnak a régi klisékhez. Nemcsak Attila barbárságához és kegyetlenségéhez, de ahhoz is, hogy bármi úton hozzánk kössék a dicső királyt, azt, aki egyesíteni tudta a kárpát-medencei, a kaukázusi, a Tarim-medencei és a Kínát is uraló ordoszi hun királyságokat.
A könyvbemutató résztvevői (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A másik könyvkatona a pozsonyi csatát mutatja be, Árpád küzdelmét az egyesített európai haderők sokszoros túlereje ellen. Azt a harcot, ahol harmincezer magyar legyőzi Európa százezres seregét, megalapozva ezzel az ezeréves magyar államiságot, és 130 évre elvéve a németek kedvét, hogy megtámadják a Magyar Királyságot. Nem véletlen, hogy az idegen krónikások és az idegen történészek nem szívesen emlegetik a „művelt és fejlett nyugat” nagy bukását.
A könyvkatonák mesélnek még Koppányról, a fény harcosáról, 1526-ról, a mohácsi csatavesztésről, és arról, miért is vált Magyarország a Habsburgok felvonulási területévé a törökök elleni harcban.
„Sulykolják belénk, hogy védtük a kereszténységet, de kiét? V. Károlyét, aki milliószámra irtotta az indiánokat a kereszténység nevében? Vagy I. Ferenc francia királyét, aki szövetséget kötött a törökkel? Vagy VII. Kelemen pápáét, aki Cognacban szövetséget kötött a törökkel V. Károly ellen? Mert Jézus evangéliumi kereszténységét nem kellett félteni a töröktől” – mondta a szerző könyvéről.
A legújabb kötet pedig a végvári vitézeknek állít emléket „Végvári Oroszlánok – Élni vagy halni a hazáért” címmel.
A történelmi események gyakran csak több száz év múlva fejeződnek be. Erre példa a könyv egyik története. Fráter György pálos szerzetest, esztergomi érseket a császár parancsára 75 késszúrással, 4 puskalövéssel megölik. Egyik gyilkosa a Pallavicini-Sforzák közül való zsoldos kapitány volt. Ez a család később jelentős pozíciót vívott ki a magyar arisztokrácia köreiben. Akár családi jóvátételnek is tekinthető, hogy 1956-ban a tragikus sorsú Mindszenthy bíborost egy őrnagy, egy Pallavicini leszármazott szabadítja ki a börtönből.
A Végvári Oroszlánok azért is fontos könyv, mert a magyarság ma szintén végvárharcot vív a megmaradásért, a túlélésért. Ebben a harcban az egyik legerősebb fegyver a nemzettudat megőrzése, amihez viszont valós történelemismeret kell. Ez megmaradásunk alapja.
