A sok rossz vért szülő nyelvtörvényügyben megszólalt a romániai magyar gyökérzetű, Európa nyelvi sokszínűségéért is felelős EU-biztos, merthogy hírügynökségek szerint a támasz után kutató szlovák külügyminiszter megkereste Leonard Orbant is. S a szlovák államnyelvet a kisebbségektől védő jogszabályról mit talált nyilatkozni őurasága? Bizony nem mást, mint azt, hogy az EU-ban a ,,többnyelvűségi politika egyik alapelve” így hangzanék: a kisebbségeknek meg kell tanulniuk az államnyelvet.
Hogy mi légyen a másik elv, arról nem szól a krónika, meglehet, nem is hangsúlyozta a nyelvi sokszínűséget az ugyancsak faramuci módon ,,védő” EU-biztos. Ne feledjük, a Bolyai visszaállítását is állami belügynek nyilvánította ugyanaz a fura brüsszeli tisztségviselő.
Márpedig az unió pontosan annak a nemzetállami szemléletnek a meghaladásából született, amelyet a fenti szűkkeblű állásfoglalás kiválóan illusztrál. Az unió léte által is azt bizonyítja, hogy a teljhatalmú, elzárkózó, a kisebbségek beolvasztására törekvő nemzetállamok kora lejárt.
A szlovák államnyelvtörvény pedig egy anakronisztikus politizálás eszköze: azoké, akik a rendszerváltás utáni szabadabb légkörben fellélegző kisebbségeket ismét nyelvi pórázra kívánják fogni, visszacsinálnák a demokratizálódást, és folytatnák, amit a nacionálkommunizmus oly dühvel űzött: a kisebbségiek eltüntetését, de legalábbis azt, hogy megalázottságukban megkeseredjék szájukban a szó.
Felvidék Ma, Háromszék.ro – B. Kovács András
