Kevés hozzá hasonló antihőst hordott a hátán ez a Föld. Zseni volt és ma is zseniként ünnepeljük, holott sosem akart az lenni. Mások gazdagodtak meg a tehetségéből, mások ünneplik az ő sikereit. Élete kész regény volt, ezt érezte meg Müller Péter is, amikor az életét papírra vetette.
A színpadi változat tomboló siker lett Bodrogi Gyulával, Voith Ágival, Darvas Ivánnal. Később a szabadkaiak egy fiatalos, az érzelgősségétől megszabadított változatát készítik elő, míg Rolf Schübel az életrajz szabad felhasználásával remek kis filmet forgat a csodaszép Marozsán Erikával az egyik főszerepben.
A komáromi Jókai Színház melodrámaként hirdeti az előadását, s ez az előadás egyetlen tévedése. Spitzer Rudi Komáromban született, s Jókai és Lehár mellett lett a város világhírnévre szert tett képviselője. De ez őt valószínűleg a legkevésbé sem érdekelte. Az igen alacsony, nem túl szép fiatalember mindössze élni szeretett volna, s ezt a nagybetűs Életet habzsolni, amíg lehet. S egy kamasz számára akkoriban az Életet Rökk Hédi bájai jelentették, így otthagyva csapot-papot a Nő után szökik, s artista lesz. S van ebben az emberben önbizalom, mondja is a trupp direktora, hogy ha „egy ilyen csúnya kis kölyök, akit az Isten is bohócnak teremtett, nem vállalja a sorsát, hanem szép akar lenni, bátor és hatalmas, az csakis zsidó lehet”. S ez a kettősség határozza meg egész életpályáját. A külső és a belső állandó párviadalai, az életet habzsolni akaró, mégis a lehetőségeket újra és újra kihasználatlanul hagyó zseni, aki úgy éli meg a sorsát, hogy közben többnyire sorstalanul hányódik a történelem fogaskerekei között. A Spitzer Rudiból Seress Rezsővé avanzsált Dohány utcai kocsmazenész, aki világslágereket komponál, de állandóan éhezik, aki Budapest egyik legszebb nőjét csábítja el, mégis boldogtalanná teszi azt, aki Amerikában milliomos lehetne, de Rákosinak, vagyis Róth Móricnak ír kérvényt, hogy éhen ne haljanak.
A komáromi előadás alkotói (Lévay Adina rendező, Varga Emese dramaturg, Szilassy Nelli zenei vezető, Gadus Erika díszlet- és jelmeztervező, Krámer György koreográfus) úgy vonulnak végig ezen az élettörténeten, hogy közben felvonul előttünk az egész gyalázatos XX. század. Mintha csak Szabó István A napfény íze c. monumentális családeposza lebegett volna az előadás létrehozói szeme előtt, amikor a többnyire stúdióelőadásként, háromszemélyesként játszott darabot kibővítve, átlépve Spitzer Rudi életén egy egész kort szerettek volna megmutatni. Gadus Erika feketébe öltöztetett díszlete a maga csalóka egyszerűségével mindent el tud mesélni, s ez a díszlet szinte önálló életre kel, játszik, s még az utolsó pillanatban is képes meglepetésre. Hasonlóan lineárisnak tűnik a történet vonalvezetése, a koreográfia és a zenei kíséret is, de mégis minden pontosan és igen hatásosan működik. Az előadás végén, az öngyilkosságot megmutató díszletfal lezuhanása viszont határozottan figyelmeztet bennünket arra, hogy nem melodrámát látunk, s még csak nem is életrajzi musicalt, hanem a múltunkra figyelmeztető, vérbő tragédiát. S még nem szóltunk a kiemelkedő színészi teljesítményekről, Fabó Tibor sokszor megmutatott, mégis megunhatatlan és megannyi új és izgalmas színnel felruházott kisemberéről, Holocsy Krisztina érzelmekkel és szeretettel teli asszonyfigurájáról, akinek elhisszük, hogy ez az elkényeztetett szépasszony miért lesz egy csúnya és szegény zsidó szeretőjévé, de azt is, hogy ez a kapcsolat miért foszlik szét, s nagyon erőteljes Ollé Erik, Tóth Tibor, Pille Tamás, Szoták Andrea és Balaskó Edit színpadi jelenléte is.
Spitzer Rudi, alias Seress Rezső nem hajolt meg a Carneggie Hall közönsége előtt, s nem floridai villájában érte a halál, de talán mégsem boldogtalanul halt meg, hiszen megfoghatta Rökk Hédi púderes seggét. A Szomorú vasárnap és a többi sláger pedig úgyis halhatatlanná tette.
Felvidék Ma, Juhász Dósa János
