Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a szerző arról is ír, mikor és milyen körülmények között született a Ficóéhoz hasonló hangot rögzítő hangfelvétel.
Az új pártoknak általában mély a zsebe, ezért némelyikük úgy szerzi a pénzt, ahogy csak lehet. Fico ezzel a feladattal Bohumil Hanzelt bízta meg. De a Smer elnöke olyan türelmetlen volt, hogy azzal a követelménnyel szólította meg, szerezzen támogatókat már a párt bejelentett megalakulása előtt két hónappal. Hanzel szerint az első három nagy szponzor, akiket a pártba hozott, 2000 és 2002 között mintegy 60 millió koronát adományozott. Két mecénás kiléte máig nem ismeretes, a harmadik állítólag Ľubomír Blaško vállalkozó volt. A párt éves jelentéseiben azonban hiába keresnénk a nevüket.
Hanzel azt állítja, látta a Fico és öt vállalkozó között köttetett szerződés másolatát. Szerinte az ötoldalas és közjegyző által hitelesített dokumentumban „1-5.” pártszimpatizánsoknak nevezik őket „Nagy pénzekről van szó, és konkrét helyekről a Smer választási listáján. Fico valaha azt mondta, mindent megtesz annak érdekében, hogy miniszterelnök legyen. Ezzel a lépéssel eladta magát az ördögnek.” A párt négy „részvényese” Mečiar idejében a HZDS-nél kötelezte el magát. Az ötödik Ivan Gašparovičhoz állt közel, aki 2002-ben szakított a HZDS-szel. Hogy összesen mennyi pénzt fektettek a Smerbe, nem világos, egy esetben azonban 75 millió koronáról volt szó. Természetesen a hivatalos könyvelésen kívül.
Busás állami megrendelések a szponzorok pénzéért cserébe
A szponzorokkal Fedor Flašík tartotta a kapcsolatot, aki az első három évben a legerősebb ember volt a Smerben. Hanzel szerint a pártban úgynevezett párhuzamos finanszírozás folyt, amiről Fico is tudott. „Az egyiket Flašík biztosította, a másikat én. Később Fico arra kért, hogy mindent adjak át Flašíknak.” Hanzel szerint Ficónak minden egyes koronáról áttekintése volt, amit a szponzorok a Smernek juttattak. S bár átlagon felüli volt Flašíkkal a kapcsolata, bizonyos fokú autonómiát azért meghagyott magának. „Fico maga is hajtotta a pénzt a Smernek” – állítja Hanzel. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy a Flašíkhoz hasonló emberek ne támasszanak túl nagy igényeket.
A 2002-es parlamenti választások előtt informális találkozóra került sor Robert Fico és a Smer két politikusa között. Egy pohár bor mellett bizalmasan beszélgettek a pártban uralkodó helyzetről, arról, hogy mely oligarchák támogatják a Smert és egyéb hasonló témákról. A titkos találkozó egyik résztvevője a háttérben zajló kemény praktikákról panaszkodott Ficónak. A kulcsszerepet állítólag a pénz játszotta, amit a párt a támogatóktól kapott, akik túlságosan terjeszkedni kezdtek. Mivel Fico nem sejtette, hogy a politikusok egyike rögzíti a beszélgetést, azzal dicsekedett, hogy 75 millió koronát szerzett „a saját fejével”. Pedig nyilvánosan azt állította, hogy minden szponzort elkerül, mint a pestist. Fico azokra az emberekre célzott, akik annak idején a HZDS holdudvarában mozogtak. „A mi támogatóink a kis- és középvállalkozók. Nincs olyan szponzor, amely szilárdan a kezében tartaná a Smert” – jelentette ki a SME napilapnak.
Minden befektető valamiféle ellenértéket vár a saját befektetésért cserébe, amit a szociáldemokrata Fico is jól tudott. „Egyszer azt mondta nekem, rendjén van, hogy a szponzorok a pártnak adott pénzükért a sikeres választások után igényt tartanak az állami megrendelésekre” – emlékezett Hanzel. Amikor 2006-ban először győzött a Smer, a párt támogatói gyorsabban szétkapkodták az állami megrendeléseket, mint Usain Bolt az olimpiai érmeket. Ľubomír Blaško sem azért invesztált a Smerbe, hogy Fico szociális államot építhessen. A 32 millió koronáért, amit állítólag 2000 és 2002 között a Smernek juttatott, magas ellenértéket várt. A Flašíkkal aláírt szponzori szerződésben három helyet követelt a párt képviselői listájának első húsz helye közül. De Blaško kiválaszthatta a saját fehér lovait is a Smer elnökségében vagy az árnyékkormányban. Ha Fico pártja 2002-ben hatalomra került volna, egy államtitkári helyet és három posztot követelt volna az energetikai és vasúti stratégiai vállalatokban.
Blaško, a kétkulacsos
Ám a pragmatikus Blaško szerette volna biztosítani a bizniszét, ezért párhuzamosan két párt térfelére is játszott. A 2002-es választások előtt több ízben megjelent az ANO székházában is. Sőt, Pavol Rusko akkori pártelnöknek mintegy 105 millió koronát kölcsönzött, amire váltókat állított ki. Blaško miatt Rusko később akkori párttársával, Robert Nemcsiccsel is éles összetűzésbe került. Blaško azt feltételezte, hogy az ANO második Dzurinda-kormányba való bekerülése után továbbra is a gazdaság területén vállalkozik majd, ahol úgy érezte magát, mint hal a vízben. A hozzá közelálló cégek ugyanis hasznot húztak a Szlovák Villamos Művekkel kötött szerződésekből, bár Blaško a felügyelőtanács tagja volt. Nemcsics miniszter azonban le akarta ezt állítani.
A 2002-es választások után Blaškót már nem nevezte ki a villamos művek szerveibe. „Nem fogok magas tisztségekbe olyan embereket kinevezni, akikről meggyőződésem, hogy nem oda valók. Ha az ember olyan értesülés birtokába jut, hogy bizonyos emberek nem tisztességes módon járnak el, bizonyára nem lenne helyes, ha megerősíteném őket a tisztségükben” – magyarázta először diplomatikusan Nemcsics. Rusko utasításaival kapcsolatban végül olyan formán nyilvánult meg, ami valószínűleg az utolsó szög volt a politikai koporsójába. „Nem vagyok hajlandó már részt venni arról szóló beszélgetéseken, hogy kit hova kell beültetni, s hogy az X projekt előnyös-e Y cégnek. Pavol Rusko valószínűleg azt gondolja, hogy pártelnökként minden szempontból irányítani fogja a minisztereket. Vagyis, hogy megmondja nekem, mikor mennyi villamos áramot mennyiért és melyik cégnek kell eladni.”
Rusko végül elérte, amit akart. Nemcsicset kiszorította a gazdasági miniszteri székből, hogy a posztot saját maga foglalhassa el. De Rusko sem bírta ki tárcavezetőként a választási időszak végéig, az említett váltóbotrányba ugyanis belebukott. Ám Blaškónak is gondjai akadtak, a tevékenységét ugyanis – a Szlovák Villamos Művekben történt 1,5 milliárd koronás mutyizás miatt – ellenőrizte a rendőrség.
Amikor akkoriban szerettem volna nyilatkozásra bírni, a munkatársam, aki személyesen is ismerte Blaškót, figyelmeztetett, hogy ez nem lesz egyszerű. „Pánikszerűen retteg ugyanis az újságíróktól.” Nem tévedett. Blaško a rövid telefonbeszélgetésünk alatt alig tudott néhány zavaros mondatot kipréselni magából. Magával a kivizsgálással kapcsolatban remegő hangon mondta: „Én tényleg nem tudok róla, hogy lettek volna ott valamiféle dolgok… olyanok, amelyekért büntethető lennék.” Egy évvel később Blaško mindössze 36 évesen szívrohamban elhunyt. A Plus 7 dní hetilap szerint halála előtt nagyon ideges volt, miközben megpróbált több politikussal is kapcsolatba lépni. Amikor meghalt, valakik a Ruskónak kiállított váltói másolatát találták meg a postaládájában. Blaško váratlan halála miatt már sohasem tudjuk meg, kik voltak az emberei a Smer 2002-es választási listáján. Az az év Fedor Flašík éve volt, aki Robert Ficót a nagylelkű szponzorok támogatásával a kormányhivatalba akarta juttatni. Végül aztán minden másként lett.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
